Agricola (2016)

Nem egy túlkomplikált játék, pedig az elején tartottunk tőle, hogy nehéz lesz megérteni és órákig fogjuk pakolgatni a bábukat. Szerencsére nem így történt, bár lehet azért is, mert későn álltunk neki szaporodni. :D
Hamar átlátja az ember és onnantól kezdve már rajta áll a stratégia, mit hogyan kombóz, mit vesz előre a fontossági sorrendben és nem feledkezik meg a kártyáiról. Nekem a mesterségek voltak jók, egymásra épülőek a kezemben, így párom csúnyán kikapott tőlem. Pedig azt hittem, veszíteni fogok, annyira arra mentem az elején, hogy legyen már birkám, mert olyan cuki! :D (Persze az összes állatból szereztem, gyorsan legyártottam az összes kerítést, mert nekem kell minden! – Állatfigurás játékok átka nálam, hogy előjön a kislány énem, aki minden állatot maga köré akar gyűjteni, hajj, de pályát tévesztettem. :D)
Ketten is jópofa volt, pedig interakció nem volt köztünk. Temérdek akció választási lehetőség, főleg a vége felé, volt olyan kártya, amit szerintem észre sem vettem, de nem is volt rá szükségem. A koldulás token viszont szemétség, hogy nem lehet tőle szabadulni. :( Főleg, hogy egy idő után az ember kénytelen megsütni az állatait, ha tudja… :(
Jó volt vele játszani, biztosan előkerül még.

Nagyon szeretem!
Sokat kell gondolkodni 1-1 lépésen, általában a pörgősebb játékokat kedvelem, de ez igazán megfogott.
Rengeteg lehetősége van az embernek egy játék során, de kevés lépése, mindig sakkozni kell mi a fontosabb, hogy lehetne legalább 0-ra kihozni a mérleget. A kártyák kihasználását még nem sikerült elsajátítanom, de volt, hogy 1-1 már jól jött. Minden kör más, mindig taktikát kell módosítani, és akár ketten is lehet úgy játszani, hogy bezavartok egymásnak. Nehéz ráunni.
Nagyon imádom a fa figurákat, imádom hallgatni, ahogy csörögnek a tasakokban (amik a játékkal jöttek). Egyetlen hátránya, hogy sok hely kell a tábláknak és sok idő kipakolgatni a bábukat mindegyik kör elején.

Bár korántsem az első munkáslehelyezős játék (ez a titulus még Richard Breese Aladdin/Key-darabjához kapcsolódik), és még csak nem is az első igazán nagysikerű munkáslehelyezős (az talán a Caylus lenne), az Agricola mégis a mechanizmus nagy öregje (oké, ha ember lenne, még mindig csak középiskolába járna). Ennek oka pedig főként az, hogy az eurók között talán addig nem látott szinten tudott építeni a tematikájára, miközben stratégiailag is rendkívüli változatosságot kínáló, csodálatos darab.
Persze, nem kezdőknek való, de ma már nem is tartozik a legbonyolultabbak közé – mindenesetre a játék során gazdálkodunk, kertünkben gabonát, zöldségeket termesztünk, kerítést építünk, hogy elkerített területen különböző állatokat tenyészthessünk, a családunk bővül, ennek megfelelően épületünket is bővítjük és fejlesztjük (faházból agyagházzá, majd kőházzá), az ételek feldolgozására kemencét készítünk, változatos fejlesztéseket hajtunk végre és mesterségeket tanulunk ki. A variációk és stratégiai lehetőségek száma közel végtelen, a téma pedig, bár a régmúltba visz minket, lehet, hogy évtizedeken belül újra egyre aktuálisabb lesz.
Ja, amit sokan túl stresszesnek élnek meg – ha időnként nem tudjuk megetetni a családot, koldusbotra jutunk, ami a játékban jó pár mínuszpontot jelent. Igen, az etetési kényszer nélkül sokkal könnyebb lenne mindent fejleszteni. De hát nem ilyen az élet?

A 2016-os kiadás szebb játékelemeket kínál, mint az eredeti, és kevesebb kártyát – azok viszont közel egy évtized visszajelzései alapján lettek még inkább kiegyensúlyozva a korábbiaknál. A variációk száma bár lecsökkent így, mégis bőven benne lehet száz játszma ebben a dobozban is.

Első játék után egész jó a véleményem. Aztán már túl vagyok néhányon, és a véleményem nem változott.

Első „euro” játékaim egyike, igazi workerplacement klasszikus!

A Szellemlovastól kaptam egy névnapi lehetőséget: két játékot ingyen kipróbálhatok. Az első játék ez lett. Nem rossz, csak túlságosan kötött. Oké, értem én, hogy a parasztember helyzete is eléggé kötött volt, és nem lehet bármilyen sorrendben csinálni a dolgokat, de akkor is. Ami a Stardew Valley esetében gépen múködik (főleg a többi lehetőség miatt), az itt kevésbé fogott meg minket. Nem rossz, de nem is észbontóan szuper, nem döntöttünk a megtartása mellett, szóval a héten viszem vissza, hogy kihozhassak még egyet kipróbálni :)

Ja, a szabálykönyve förtelmes.