A Vörös katedrális (2020)

Teljesen elvarázsolt ez a játék! *.* ♥ Ez egy középnehéz euro.
Baromi okos és csodaszép egyben. Gyönyörű a grafika, minőségi és egyedi minden alkatrésze, nem csak sima fakockák jelzik a nyersanyag típusokat. A drágakövek is különlegesek. *.*
Imádom a rondellát, a kockákat, mint munkásokat. A területbefolyás is iszonyat izgalmas. Ez a része három főnél kiélezettebb, de nekem két fővel is rendben volt.
Nagyon nem mindegy a ritmus a játékban, nagyon kell a másikra is figyelni. Nagyon jó láncolatokat lehet benne csinálni. Végig agyalsz!
Tetszik, hogy sok pontot játék közben is kapsz, de a másik felét, amiért a terület befolyás is megy, a végén lesz leszámolva. Szóval nem feltétlen tudsz mindenre figyelni, mindennel számolni. Én az ilyet kedvelem.
Nem mondanám annyira rövidnek azért, simán elnyúlhat majdnem két órát, főleg ha van ap hajlamú ember. :D
Ár-érték arányban az egyik legjobb most a piacon. Kisebb doboz ráadásul, könnyebb magunkkal vinni bárhová.
Most már értem, miért dicsérik annyira ezt a játékot. Szerintem ne hagyjátok ki. Nekem azonnal kedvenc lett. ♥

Egyszemélyes mód:
Teljesen olyan, mintha két főset játszana az ember. Van egy automa ellenfél, akinek látod részben a lépéseit, mi miután fog jönni, de mégsem tudsz mindig várni vagy keresztbetenni, hiszen a saját dolgoddal is kell törődnöd. Vannak prioritásai a díszítésben, így ezzel is tudsz tervezni kicsit. Szerintem izgalmas, nekem tetszett és fogok még vele így is játszani sokat.

Teljesen jól kifejlesztett játék, amely megmutatja nekem, hogy mi a bajom a társasjátékfejlesztés jelenlegi irányaival. Ez csak ízlésbeli baj, és azt is értem és megértem, hogy sokaknak pont ez a megfelelő irány.
Tegyük most félre, hogy itt a Vörös Katedrális építészeiként versengünk; igazából ez egy olyan játék, amelyben nyersanyagokat szerzünk egy rondelről (kerékről), ami körül járkálunk, és azokat igyekszünk pontot érő lapokra váltani, esetleg szettekért is újabb pontokat szerezni.
Van már egy ilyen játékom, az a címe, hogy Finca. Abban a körön annyit lépsz előre, ahány figura a figuráddal együtt az induló helyen van és annyi nyersanyagot szerzel az adott helyen, ahány figura ott lesz, ahova megérkezel. A Vörös katedrális az utóbbit megtartja, a többiek előrelépésének korlátozása, negatív befolyásolása viszont kimarad, helyette dobókockák határozzák meg a lehetséges lépések számát, olyan kockák, amelyeket rendre újra is dobunk, nehogy szándékosan beleszólhassunk a másik játékos taktikáiba, mert annak biztos sértődés lenne a vége. És igen, a Fincának pont ez adta a lelkét, a bájos gyümölcsgyűjtögetés mögött megbúvó, vérre menő blokkolás és taktikázás, ezt sikerült kilúgozni az ötletből.
A többi rész is hasonló, a gyűjtött anyagokat sorra elérhető lapkákra váltjuk, és egyrészt ezek is adnak pontot, másrészt szetteket is pontozhatunk és természetesen az sem mindegy, hogy egy-egy lapkakupacban/laposzlopban=toronyban sikerül-e minden lapot teljesíteni. Mindehhez sok apró bonyolítás adódik viszonylag fölösleges, de komplexitásmániások kedvéért bevetett rétegként a Vörös katedrálisban, segítő lapok stb., de ahol lenne egy kis ötlet a többiek hátrányba hozására (ha egy lappal előbb készülünk el, mint az alattunk lévők), ott inkább megrettennek a készülők, és a külön bevezetett „kis pontokkal” büntetnek, nehogy nagyon fájjon.
Mindezek mellett/ellenére jól működő, tartalmához képest kis helyet elfoglaló játék a Vörös katedrális, csak engem szomorít el kissé az irány, amit a sokkal letisztultabb és interaktívabb Fincához képest képvisel.