Játék a játékban – adott egy nagy, kódfejtős, tizennégy fejezetre bontott történet, és mindegyik fejezetben lejátszunk egy játszmát a történetben szereplő játékkal. Utóbbi két játszma után nem hozott még nagyon lázba, bár lesznek még bonyolítások; azért nem is teljesen érdektelen, okos kártyalerakós mechanizmussal irányítva rohangászunk egy épületben, hogy információkat gyűjtsünk, és az információk segítségével egyfajta Szerencsekerék/akasztófa jelleggel felfedünk kulcsszót vagy kulcsszavakat (vagy egyebet), amelyeket ki kell találnunk, mielőtt a játék véget érne; a végére persze már egész izgalmassá válik a helyzet. De minderre még csak 60%-ot adnék, a kerettörténet viszont egyre érdekesebb és rejtélyekkel teli, ami sokat dob az élményen, remélhetőleg a végén még jobban értékelem majd.
(Ja, és van még jó pár pálya, ha az embernek időközben mégis megtetszene a játékonként játszott kis játék is.)

Egyszerű, mint a faék, egy szem háttérképével, midi zenéjével és előrenderelt grafikájával, viszont nagyon reszponzív volt, akciódús, és borzasztó jól lehetett benne ketten játszani.