Little Nightmares III (2025)

Elismerem, hogy némileg elmarad az első két résztől, de ezzel együtt remekül szórakoztam. A korábbi epizódok se voltak túlzottan hosszúak, de azokat figyelembe véve is rövidebbnek éreztem ezt a 3. felvonást. Az irányításbeli pici gikszerek ugyanúgy jelen vannak ezúttal is, bár a pallókon már nem kellett görcsösen egyensúlyozni, ezt itt jobban megoldották. A társam AI-ja néhol nem mindig reagált kellőképpen, de amúgy rendben volt.
Ami viszont ismét abszolút viszi a prímet: az atomszféra, a hangulat, és a hangeffektek. Amiben talán kreatívabb volt a Tarsier Studios a Supermassive Games-nél, hogy mindig jutott egy szimbolikus társadalmi reflexió, vagy egy emlékezetes kvázi mindfuck finálé, itt ezt nem igazán éreztem. Habár érdekes volt a zárás, elég hirtelen jött, bár utat engedhet egy esetleges DLC lehetőségének. Viszont a korábbiakat jellegzetessé tévő groteszk feeling most is átjött, az olykor összehangolt combat jól funkcionált, puzzle feladat nem sok volt, ám azokkal kellemesen el lehet azért molyolni, a főbb rémségekben pedig akadt kraft, még ha lehettek volna egy kicsivel parábbak. (Az elsőben lévő hentesnél, vagy a másodikban lévő tanárnőnél még mindig jobban kileng nálam a suspense mérő.). Plusz néhány easter egg-re klassz volt ráismerni (Terminátor 1 a présnél, illetve The Last of Us a stáblista után).
Szóval aláírom, hogy az elődök mögé tud csak sorolni, de így is baromira tudtam élvezni Alone és Low közös rémkalandját.