Assassin's Creed: Syndicate (2015)

Nem a legjobb AC, dehát Black Flag csak egy van.. :)
De nem is a legrosszabb. Kellemes középkategória, meglepetések nélkül, hozza a kötelezõt.
Az irányítással nem voltam mindig kibékülve, de valahogy a végére megbarátkoztam azzal is..
Jó, hogy 2 karaktert is irányíthatunk, szerettem Evievel lopakodni.
London hangulatos, a lovaskocsikázásokat élveztem, mégha a fizika nem is volt realisztikus, és valószínūleg pont azért volt mókás mindenen átgázolni..
Ahhoz képest, hogy nem akartam kimaxolni, elég sok kerületet felszabadítottam magánszorgalomból; a mellékküldikbõl is csinálgattam, a Charles Dickensesek kifejezetten jók voltak.
Egyre kíváncsibb vagyok az Origins-re meg az Odyssey-re.

Valószínűleg nem leszek népszerű, de nekem ez az epizód hatalmas csalódás volt, annak ellenére, hogy a Unity után azért mérsékelt elvárásokkal vetettem bele a kalandba.

Az egész alapjáték alatt az volt az érzésem, hogy a Unity katasztrofális indulása kettétörte a fejlesztést és mindenből visszavettek egy keveset, nehogy megismétlődjön. Ez már csak azért sem volt szerencsés, mert már az előző részből is hiányoltam olyan apróságokat, amik sokat dobhatnak a játék hangulatán. Hiába rosszul optimalizált a mai napig a párizsi részt, azzal mindenki egyetért, hogy a legszebb és legdinamikusabb parkour animációt ott sikerült megalkotniuk. Ezért is csalódás a kvázi ugyanarra az alapra építkező Syndicate esetében, hogy a mászás teljesen le lett butítva. Megmaradt, hogy karaktereink mindenhova felmásznak, ahova nem kellene, ugyanakkor már nem ugrálhatsz le olyan szabadon, mint korábban. Cserébe kaptunk egy az Arkham-sorozatból kölcsönzött kampó pisztoly szerűséget, de még véletlenül sem sikerült olyan jól optimalizálni, mint bőregerünk esetében. Ha kilőtted a kötelet és rossz párkányra… így jártál, ki kell várnod míg az épület tetejére érsz.

A két főkarakter esetében is érződik, hogy a fejlesztés nem feltétlen olyan mederben haladt, mint azt előre eltervezték. Az utóbbi időben felmerültek olyan pletykák, hogy eredetileg csak Evie lett volna a történet középpontjában, csak a vezetőség ezt lekeverte. Játék közben teljesen el tudtam képzelni, hogy ez az igazság, mert bár Jacob karaktere egynek elment, a küldetések többsége nem az ő ajtóstul rontunk stílusában íródott, hanem inkább Evie lopakodását aknázta volna ki, mégis a fiú ikertestvérrel kellett a piszkos munkát elvégezni.

Talán ez volt az első Assassin's Creed játék, ahol a város sem szippantott úgy magába, mint vártam volna. London számomra a rengeteg NPC ellenére üresnek és felületesnek tűnt, a lovas kocsik elsőre kelleme újításnak tűnnek, idővel azonban mégis inkább idegesítő adaléknak érződik. Hiányzott a játékból a misztikum, az érzés, hogy valami történeik a függöny mögött is. Amit egy viktoriánus-kori játéktól elvárna az ember.

A fősztori a legelső AC sablonosságát idézi meg, csak az egyes városok elnyomói helyett most London egy iparágainak vezetőit kell levadászni. Azonban míg a legelső rész egy újfajta játékgeneráció nyitánya volt és ez a repetitív játékmenet talán elnézhető, itt már többet várna el az ember. Vagy legalább egy emlékezetes főgonosz-t a végére…

Kis túlzással az egyedüli pozitívumot egy-két mellékküldetésről és a Jack the Ripper DLC történetről tudom elmondani. Ezek voltak azok a részek, ahol megcsillant egy kis kreativitás a fejlesztők részéről és kaptunk egy kis misztikumot. Hatalmasat dobott a DLC esetében az új félelem rendszer, a brutális földrevitelek, a kevesebb színnel operáló szűrő és Bear McCreary zenéje. Félreértés ne essék, kedvelem Austin Wintory-t, pofás kis zenét írt az alapjátékhoz és mindig bírom a megjegyzéseit a Play, Watch , Listen podcast-on, de McCreary (akinek olyan dallamokat köszönhetünk, mint a God of War, vagy a Constantine, Black Sails és Da Vinci's Demon sorozatok) rendesen csavart egyet az egészen. Talán Jack (nagyon) elborult DLC-je a kedvenc kiegészítő történetem, amit eddig játszottam. Hatalmas kontraszt, tekintve az alapjátékot.

Fő sztorivonal kijátszva. Hátra van még a most feloldódott Queen Victoria-s küldetések, plusz a Jack the Ripper DLC, de ezeket elteszem későbbre.
Egyébként jó kis AC rész volt, talán az egyik legjobb, de hát igazából engem itt már az megvett kilóra, hogy a viktoriánus kori Londonban lehet fel le rohangálni. Az ikreket is megkedveltem a játék során, főleg Jacobot. Külön tetszett, hogy olyan személyeknek is a szolgálatába álltunk néhány küldetés erejéig, mint Darwin, Dickens vagy Marx. A sztori egyébként egész jó, nem forradalmi vagy ilyesmi, de nem is vált unalmassá vagy érdektelenné sem. A vége egész aranyos volt. A jelenkori történetszálról nincs túl sok mondanivalóm, hogy őszinte legyek, én már rég elvesztettem a fonalat.

Már a vége felé jártam, és az egyik küldi annyira felidegesített, mert az istenért se azt csinálta amit én akartam volna. Én úgy felidegesítettem magamat, hogy kiléptem a játékból és úgy ahogy volt kitöröltem. Egy nem túl szép egysoros értékelést hagytam itt, de úgy érzem, hogy ennél azért többet érdemel. Azért utána még folytattam a játékot, és kijátszottam, de mégis kissé keserű szájízt hagyott maga után.
A kort nagyon hűen ábrázolja, és nagyon visszaadja London 19. századi hangulatát. A játék gyönyörű, ez a része 10/10!
Az irányítással viszont elég sok problémám akadt. Sokszor kellett újrakezdenem bizonyos küldiket, mert csak azért se akart arra ugrani ahova én akartam. Ez sokszor annyira felidegesített (és sajnos én idegbajos gamer vagyok), hogy kiléptem a $@!#% és elment a kedvem egy pár napra. Igazából ez az első AC-m amit PC-n játszottam, bár nem hiszem, hogy köze van hozzá, mert rengeteg másik játékot végigtoltam már PC-n.
A történet számomra baromira semmilyen volt. Játék előtt kb két héttel olvastam el a könyvet, hát ott se volt egy nagy élmény. Úgy éreztem, hogy a küldetések állandóan ismétlődtek, és újra és újra ugyanazt csinálom, csak éppen más emberkékkel. Na de legalább itt nem minden küldetés volt az, mint a Black Flag-ben, hogy valakit követni kellett és kihallgatni a beszélgetést..

Összességében nem volt rossz, de közel se volt olyan igazi AC élmény, mint anno Ezio-val. Egynek elment, de biztos nem játszanám újra.

Update 2023
Nem tagadom, hogy kicsit elfogult vagyok valamiért ezzel a résszel kapcsolatban, de én személy szerint kifejezetten szeretem, egyszerűen jó vele játszani sokadszorra is. Ehhez persze nagyban hozzájárul, hogy szeretem ezt a kort, imádtam a viktoriánus Londonban rohangálni. Természetesen az is segít, hogy szeretem a főszereplőket és eleve üdítő újdonság volt az, hogy két karakterrel is lehetünk. Persze még mindig kicsit szívfájdalmam, hogy inkább Jacob központúbb a játék, így ő kapta a nagyobb küldetéseket, én pedig Evie-t azért jobban szeretem, így mindig vele mentem mikor tudtam :D
A grappling hook pedig egy zseniális adalék, nagyban megkönnyíti az ember dolgát.
A történelmi karakterekkel ellehet lenni és a mellékes küldetések többsége is szórakoztató, az egyetlen amit nem szerettem az a bounty hunt. Itt bevallom még a gyűjtögetnivalókat is szerettem. Volt egy rövid, de azért élvezetes kis I. világháborús rész is, azóta is várja sok ember, hogy valamelyik nagy háború mikor kerül sorra :D
Történetügyileg persze egészen egyszerű, gyorsan letudható, de Crawford azért nem volt rossz igazából. Jelenbéli szál persze annyira nem érdekelt itt sem, de a korábbi részek kijátszása miatt legalább a karakterek közelebb állnak hozzám :D

DLC-k

Dreadful crimes
Talán a kedvencem. Az előző rész nyomozásaival ellentétben itt marhára érdekeltek az ügyek és szórakoztatóak voltak a nyomozások is. Persze egy ismerős személy is felbukkant benne :D
Az utolsó küldetés mondjuk a mai napig dögunalom sajnos.

The Last Maharaja
Kifejezetten unalmas DLC, sok érdekesség nincs benne, inkább csak ilyen „legyünk túl rajta” féle.

Jack the Ripper
Főküldetések tekintetében kifejezetten élvezhető darab elég komoly hangvétellel, itt nem volt sok helye a poénkodásnak értelemszerűen. Külön plusz, hogy Jackként is mehettünk időnként, de a kis ijesztgetős fegyverek sem voltak rosszak. A mellékes küldetések igazából felejthetőek voltak.

Kifejezetten hangulatos a világ. Remekül visszaadja az ipari forradalom időszakát, a füstöt, a koszt, a nyomort, de a fényűzést is. Kicsit furcsa volt eleinte a Batman-hez hasonló szabad kezes harc, illetve a dróthálóval közlekedés, de akkora épületek vannak a játékban, hogy tényleg kellett egy gyorsabb opció. Az ehhez tartozó regényt ajánlom elolvasni, szerintem kifejezetten érdekes Henry Green története.

Egész jó volt, de könyvben valahogy jobban tetszett.
Nem azt mondom, hogy rengeteg hibája van, de nyilván a könyvben részletesebben le van írva minden. És több érzés is bele van víve. :O
Ezt leszámítva imádtam, mint minden AC játékot. :)

sajnos tipikus ubisoft : egy idő után unalmas lesz a mellékküldetések miatt. viszont kárpótolja az embert London képi világa :)