Mortal Kombat 11 (2019)

A 2011-es Mortal Kombat (szám szerint a kilences) rebootolta a sorozatot és elengedte azt az álmát, hogy helytáll a 3D-és verekedős játékok között, és visszatért a klasszikus 2D-és harcokhoz. (Itt nem a grafikára kell gondolni, hanem a harcok mozgástengelyére) Ez egy remek ötletnek bizonyult, mert hosszú évek és meg annyi nem túl kiemelkedő játék után (az MK vs DC-t ne is említsük), végre sikerült egy igazán ütős Mortal Kombatot összerakni! És ezt még sikerült egy olyan dologgal is megfejelni, aminek köszönhetően toronymagasan kiemelkedett a műfajtársai közül; egy kidolgozott Story mode-dal! A legtöbb verekedős játék vagy egyáltalán nem rendelkezik ilyennel, vagy csak felületesen odaraktak valamit, amit történetnek lehet nevezni. A 2011-es Mortal Kombat megmutatta, hogy ezt milyen magas színvonalon is lehet űzni úgy, hogy ez ne menjen a játékmenet kárárra! A történet az első három Mortal Kombat játékot meséli el újra, azzal a csavarral, hogy Raiden víziókat kap a jövőből/jövőről, ezzel alaposan megváltoztatva az addig ismert idővonalat. Majd 2015-ben jött a Mortal Kombat X, ami a negyedik játék eseményeit dolgozza fel ezen az idővonalon. Végül 2019-ben megjelent a Mortal Kombat 11 és sokak meglepetésére nem egy régi játék történetét dolgozták fel, hanem egy teljesen újat találtak ki. Röviden: A történelem annyira megváltozott, hogy Kronika, az idő őrzője, elhatározza, hogy újraindítja az egészet, de míg ezt a tervét próbálja megvalósítani, az idővonalak összeomlanak és egymásba torkolnak. Megmondom őszintén, hogy nekem már nagyon elegem van az időutazós/multiverzumos történetekből, de itt eszméletlenül jól működik! A múlt és jelenbéli karakterek interakció nagyon jók, olyan szereplők is találkoznak, akik eddig nem, és láthatjuk, hogy egyesek micsoda jellemfejlődésen mentek keresztül a múltbéli énjükhöz képest. A történet jól kidolgozott, sokszor még humoros is! Persze, vannak fanservice pillanatok is, de ezek nem lógnak ki a narratívából. Kedvenc ilyen pillanatom, amikor Kano klubjában az első Mortal Kombat film főcímdala szól a háttérben! :D Kedvenc szereplőm Raiden és szerintem az egész új MK trilógiában Ő a legjobb! Azt sajnálom, hogy ezekben a játékokban Scorpion és Sub-Zero eléggé a háttérbe szorult, pláne úgy, hogy amikor mégis szerepelnek, azok mindig kiemelkedő pillanatok. De hát egy Mortal Kombat nem csak story mode-ból áll, itt van a sima „Arcade” is és a játékmenet kifogástalan! Megnyithatjuk a karakter endingeket, vagy akár egymást is pofozhatjuk! Sok karakterből lehet választani és DLC-ékkel együtt ez a szám még nagyobb! Olyan különleges vendégszereplők is feltűnnek, mint a Terminátor (T800), Robotzsaru, John Rambo és Spawn az Ivadék! De az én kedvencem, az Aftermath DLC legjobbja, Shang Tsung, akit ugyanaz a Cary-Hiroyuki Tagawa alakít, mint a 95-ös filmben! Az Aftermath története is marha jó (itt még egyet sikerült csavarni az időn), brutális és ami külön tetszett, hogy a végén választhatunk jó és rossz között! :) Az egyik legjobb verekedős játék, vétek lenne kihagyni! Mortal fanoknak meg kötelező!

Végére értem. A sztorinak mert még rengeteget fogom tolni a következő hetekben.

A játékmenet tükörsimára polírozott, a történet lebilincselő és jól ütemezett spoiler.

A grind… nos van. DE egy bunyós játék a sok száz óráról szól, itt legalább jutalmaznak is. Nem is kicsit. Baromi jó a kusztomizáció, a towerek, a tower of timeok és egy olyan tutorial, ami nemcsak a MK, hanem kb minden verekedős cím fontos trükkjeit bemutatja.

Mi nem hibátlan? Switchen a mindig online egy kicsit mellément, de elenyésző probléma, max majd a szerverek lelövésekor lesz érdekes a dolog.

Összességében 2019 legjobbjai között van a helye, az élmezőny környékén, zsánerében pedig nem csak a legobb MK hanem a legjobb verekedős játék, valaha.

Még egy negatívum eszembe jutott, ami az Injusutice 2-ben is jelen volt, mégpedig az arcok… rúgják ki a grafikust a francba aki ezeket összehozta, (messze nem mindet, de némelyiktől a hideg kiráz).

Jó hosszú szünet után tértem vissza a Mortal Kombat világába. Képben voltam a két mozifilmmel, egy 90-es évekbeli filmsorozattal, de játszani komolyabban utoljára csak a sárga kazettás, kínai Nintendo-utánzaton játszottam a széria valamelyik darabjával. PS2-n is bohóckodtam valami 3D-s etappal, de alig emlékszem rá. Őszintén szólva az MK11 csak akkor kezdett el érdekelni, amikor olvastam, hogy benne lesz a Terminator, Rambo és a Robotzsaru is, ugyanis rajongok mindhárom filmes karakterért.

A sztori nekem nem sokat adott. Nyilván amiatt is, hogy nem ismerem az előzményeket. De annyi karaktert – szinte az összeset – mozgat a történet, hogy esélytelen bárkivel is azonosulni, bárkiért is izgulni vagy szomorkodni a halálán. A logikai bakikról nem is beszélve, amiket az idővel való kavarással ejtenek. Itt jöhetne az, hogy ne akarjak már mély meg összetett sztorit egy verekedős játéktól, de erre mondanám azt, hogy akkor ne legyen sztori módja. Ha meg mégis van, akkor az legyen igenis ütős, ha már ugye szórakoztató harcrendszerről, mint olyanról nem beszélhetünk. Úgyhogy valószínűleg az ehhez hasonló verekedős játékok még mindig úgy a legjobbak, ha leülünk a haverokkal rommá csapni egymást.

Kiábrándító az is, hogy borzalmasan sokat kell fightolni az egyes karakterek extra cuccaiért. Kivégzések, ruhák, belépők, kivonulások, felszerelés. A legérdekesebb számomra a Krypt. Ott vannak jó kis fejtörők, rejtélyek, kinyitásra váró ajtók, felfedeznivaló és para hangulat. Meg azért a grafika is elég szép, a kivégzések pedig elképesztően menők és brutálisak. Élmény Rambóval gigát tépni, vagy a Terminatorral és a Robotzsaruval cafatokra lőni valakit.

Nem bántam meg, hogy megvettem, de egyedül játszva nem túl jó a szavatossága. Mire kivégzek egy Character Towert, aznapra már biztosan elég is volt az MK-ból. Én meg azért nem fizetek havidíjat, hogy online tudjak bármivel is játszani, valahogy sosem voltam az az online gamer, magányos farkas vagyok. De tudom, hogy eljön az az idő, amikor jó lesz, hogy le tudok ülni majd valakivel bunyózni egy kiadósat.

A Mortal, mint fogalom, az eleve örökre beleégett a mi baráti társaságunk köreiben a „kollektív tudattalanba”, a ’90-es évek második fele számunkra egy állandósult Mortal-lázban telt, az első 4 epizódot (de különösen a harmadikat) gyakorlatilag rongyosra nyúztuk.
Aztán eltelt jó 2 évtized úgy, hogy a sorozat és én alaposan eltávolodtunk egymástól, mígnem egy hónapja egyik barátomnál Bécsben találkoztam a 11-essel, aztán azóta vártam az alkalmat, hogy magamnak is megvehessem. Hát igen: a látványvilág, a komplexitás, a brutalitás sok fényévnyi fejlődésen ment át, ma már csak mosolygunk azon, hogy az első 3 rész legbrutálisabb jelenetei olyasmikben merültek ki, mint hogy Kano kitépi az ellenfele szívét, majd még dobogó állapotában a magasba tartja, vagy hogy Scorpion egy egészséges tűzokádással leégeti a húst a csontvázról – nem is szólva a grafikai megoldásról, ami az akkori idők kívánalmainak bőven megfelelt, de mai szemmel nézve igencsak gagyinak tűnik.
No, de rátérve a Mortal 11 értékelésére: a látványvilág pazar, a brutalitás minden képzeletet felülmúló, a játék sokoldalúsága (pláne online verzióban) megkérdőjelezhetetlen, Cassie Cage pedig… na, hát igen! :))
Stage Fatality-kkel talán valóban még színesebb lenne, de azért így sincs okunk panaszra, Reptile hiánya viszont nekem különösen fájó, ezért a mínusz 1 csillag.

A Mortal jött, látott és győzött, pedig a trailerek nem győztek meg. A sztori verekedős címhez képest meglepően király lett, az új karakterek se nagyon lógnak ki a sorból, a látvány gyönyörű és az új mechanikák is remekelnek. Negatívumként csak azt tudnám felhozni, hogy rengeteget kell grindolni, ahhoz hogy megszerezzük a karaktereinknek a kívánt skint/cuccost/bármit. Ja meg nincsenek stage fatality-k. Remélem utóbbit idővel pótolják, de ennek ellenére a Mortal 11 az egyik legjobb verekedős játék, amit vétek kihagyni a műfaj rajongóinak.