Ismerd meg azt a történetet, ami már több ezer éve íródik!
A következő napokban több ezer évet fogsz visszautazni az időben, hogy személyesen is átélhesd a történelem legfontosabb pillanatait. Utazásaid során különböző civilizációkat látogatsz meg, és megismered a történelem kiemelkedő… [tovább]
Jó kis könnyed családi játék. Próbálunk minél hosszabb idővonalat, esetleg vonalakat építeni, ezalatt a táblánkon is jól gyűjtögetni a színeket, közben meg nem túl gyorsan haladni az időben. Könnyed, de mégsem egyszerű. Tökéletes fáradt estéken is, tényleg max. 45 perc. Nekem a Patchworköt jutatta az eszembe több ponton is.
A kinézete, anyagminősége pazar. A kártyák hátulján a történelmi háttér is le van írva. Hogy playmat a tábla, a kártyák miatt szuper ötlet volt. A grafika festményszerű jellege csodaszép. Hatalmas plusz pont az insert, amire egy ilyen könnyed játéknál nem is számít az ember.
Szívből ajánlom mindenkinek.
Hamarosan jön magyarul is szerencsére Utazás a múltba címmel.
Hát milyen szép játék ez. Van benne playmet , insert :D szép lapok és még tanulni is lehet belőle. Ez rögtön megfogott. (na meg persze, hogy van benne egy Queen lapka ) Egyáltalán nem egy agyégetős játék, nem bonyolult , viszont én szeretem ezt a kategóriát is. Több játékot is vélem benne felfedezni, pl. Patchwork alapján megy itt is a lépés, a Blossomból ismerős a kártyák összecsukása és lepontozása.
Szép, könnyen tanítható játék, amit biztos elővennék máskor is.
Még a Társasjátékok Ünnepén volt alkalmunk kipróbálni ezt a játékot, ami akkor már nálam is erősen fókuszban volt, előkelő helyen is szerepelt az itteni kívánságlistámon, elsősorban a sok méltatásnak köszönhetően, amit mindenfelé kapott.
Nos, azt el kell ismerni, hogy a dobozkép tényleg pazar, az inzert gyönyörű (habár miért pont lila, értitek…!?), élmény volt ki- és elpakolni, a playmat is sokat emel az összképen, viszont a játéktér ezzel együtt sem lett olyan „hű de álomszép”, az a nagy böhöm stopperóra, amin az időlépéseket mérjük, a hozzá tartozó szintén nagy böhöm játékosszín órákkal, na ők már nagyon nem jöttek be.
De ez csak a kisebbik problémám volt vele… a nagyobbak pedig:
1.) A legkevésbé sem „rántott be” a világába, egyáltalán nem éreztem magamat időutazónak – nagyon hamar absztrakttá vált, egy számokkal és színekkel operáló játékosnak éreztem magam és kész. Pedig többször is elhatároztam, hogy erőt veszek magamon, és minden kártyáról, ami a kezembe kerül, leolvasok minden információt, alaposan megnézem a rajta lévő ábrát ésatöbbi, de valahogy a játék lendületében ez mégis rendre elmaradt, fogalmam sem volt, hogy éppen milyen korba, hová és milyen eseményhez utaztam, de sajnos nem is igazán érdekelt, csak egyszerűen dolgoztam a számokkal és kész… egyszóval, a világteremtésére a 10-es skálán legfeljebb egy hármast tudnék adni.
2.) Valamiért nagyon nem sikerült együtt rezegnem a játékmenettel; vagy eleve rossz taktikát választottam, vagy csak számomra nagyon szerencsétlenül jöttek az évszámok a kártyákon, de gyakorlatilag úgy agyon lettem verve ebben a játékban Violetta által, mint még talán soha semmiben…! A végére kezdtem azt sejteni, hogy ez az egész semmi másról nem szól, mint hogy minél nagyobb paklit hozzál össze minél több eseménykártyából, akkor leszel nyerő, minden más totál mellékes. Azaz, mindig a lehető legkisebbeket lépkedj, mindig a számsorban legközelebbi következő évszámos kártyát vedd el.
Ez pedig így számomra fájdalmasan kevés egy modern társasjátéktól.
Egyszóval, ugyan még nem került le a kívánságlistámról, de jócskán hátrébb sorolódott rajta. Nem mondom, hogy nem fogok neki még esélyt adni, ha valahol szembe jön a lehetőség, hogy játsszak vele, de keresni biztosan nem fogom ezeket a lehetőségeket, annak pedig külön örülök, hogy azelőtt kipróbáltam, hogy megvettem volna.
U.i.: Ezúton szeretném megüzenni hatalmas elismerésemet a játékmester srácnak, aki a szabályokat elmagyarázta nekünk, pontosan olyan gyorsan, érthetően, világosan és összeszedetten tette, ahogy az a nagykönyvben meg van írva!
