Santa Maria (2017)

Összetetriszezel magadnak egy kolóniát, és a játék során számos alkalommal végiglátogatod egy kockával lépegetve egyesével azokat a bónuszokat, amiket gondosan összeválogattál magadnak előtte. A cél, hogy minél több mosolygós lakója legyen a kolóniának. Szó szerint szmájlikat kell gyűjtögetni.
Témájában a Szellemek szigetének az antitézise. Ha a Szellemek szigete az őslakók nevében azt mondja, takarodjanak innen a gyarmatosítók, akkor a Santa Maria állítása az, hogy „na jól van, jól van, de lehet azért ezt jól is csinálni.” Én mindig azzal az elszánással ülök le vele játszani, hogy én most egy olyan kolóniát fogok összerittyenteni, amiben még a hülyének is megéri őslakni.
Nagyon szeretem benne hogy kompakt. Igaz, a dobozmérete aránytalanul nagy, de maga a játék a szokásoshoz képest negyedannyi bizbasszal tud teljes értékű euro-élményt adni. Kifejezetten jó egyfős. Amennyi időt el szoktam törpölni egy-egy lépés megválasztásával, hogy melyik tetris-elemmel működne IGAZÁN hatékonyan a gyarmatom… nos… ezt az időt nem kívánom egyetlen játékostársnak sem.
Szóval remek játék.