Parasocial | パラソーシャル (2023)

Húha, ez most nagyon ütött. A Chilla's Art visszatért, nem is kellett sokat várni – uhm, a legutóbbi munkájuk júniusban jelent meg? 2020-ban adták ki az első „nagyobb” játékot, azóta rajtuk is tartom a szemem (ami nálam ritka, tekintve, hogy szinte sosem nézem meg a fejlesztők nevét), és valami hihetetlen tempóban dolgoznak, alkotnak. Még hihetetlenebb, hogy ez nem megy a színvonal rovására; eddigi tapasztalataim alapján csak a „Karaoke” sikerült félre, egyébként jobbnál jobb dolgokkal állnak elő. A 3 (?) napja megjelent „Parasocial” című játék után pedig képtelen vagyok kedvencelni a csapatot.

A már megszokott hangulati horror stílus, ami nem mellesleg történetet mesél el. Nem az a horror, ahol bármikor kinyiffanhatsz: Itt a történet diktál, biztos lépésekben haladunk a tetőponthoz. Ennek ellenére igenis van súlya, – hiába tudod, hogy egy pontig nem eshet bajod – a jól működő ijesztgetések, a választási lehetőségek adta bizonytalanság, a nyomasztó sztori hiteles bemutatása bőven elegendő. Egyértelműen észlelhető a csapat fejlődése. Kétfajta koncepcióval szoktak dolgozni: Az egyik a tradicionális szellemtörténet, a másik pedig valamilyen valós probléma (általában a zaklatás + védtelenség). Legutóbb, a Night Security esetében már sikerült ötvözni is a kettőt, azt hittem az lesz a legjobb munkájuk. Erre most jött a Parasocial, ami habár csak a második kategóriába sorolható be, mégis új szintre lép. A grafika már nem az a szélsőségesen, szándékosan ronda, ami a fullasztó atmoszféra megteremtésének az eszköze. Jóval fogyaszthatóbb / komolyan vehetőbb lett, de megtartotta a sötét, hátborzongató tónust, így kiforrottabb látvány szempontjából is (még ha nekem semmi problémám nem volt az eddigivel). A fejlesztőkre jellemző, disztinktív játékmenetet immár tudatosították a többi munkájukra való utalgatással (ez volt az egyik kedvencem a játékból). Megjelenik a kávézó a Closing Shiftből (látjuk az ottani főhősnőt is, és a zaklatóját), vásárolunk a Convenience Storeban, az álomjelenet a Karaoke tetőpontját idézi. Az eddig használt elemek összegyúrásával egy érdekes, elgondolkodtató történetet hoztak létre. A kivitelezés pedig valami fantasztikus, nagyon megemelték a lécet. Sokkal természetesebbek a párbeszédek, és profin ábrázolja a helyzetet. Egy vtuber streamer a főhősnő, akinek az arcát leleplezi egy fanatikus hacker, és zaklatni kezdi. Az üldözöttség érzet, zavarodottság megjelenítése bőven felülmúlja az eddigieket. Emellett egészen finom karakterizáció is megfigyelhető például az anya üzeneteinél, aki ellenzi, lenézi a lánya tevékenységét ("miért nem keresel normális munkát" téma); vagy a tény, hogy a főhősnő függ a streameléstől, egy ilyen nehéz helyzetben sem tud szünetet tartani, pedig így még nagyobb veszélynek teszi ki magát.
Na meg ott vannak az eszméletlen kreatív dramaturgiai / hatáskeltő megoldásai. Ugyebár (asszem) minden játékukban valami munkát, tevékenységet kell végezni a főszereplővel. Voltunk már bolti és kávéházi eladó, csomagkiszállító, éjjeli őr, karaokezó lány és stb. Itt meg vtuber streamerek vagyunk. Élőzni kell a játékon belül, ráadásul gameplay-t csinálni… Játék a játékon belül, plusz egy pörgő chat. És mikor meglátod a virtuális arc helyett az igazit… eszméletlen. A tetőpontról nem is beszélve, ahol a játék, amivel játszol a főhősnő környékének a másolata; konkrétan meg kell látogatnod saját magad, és így kerül egyre közelebb hozzád a zaklató. Hát én eldobom az agyam.
A történet pedig valóban csavaros? Nyílván látszik, hogy nem írókkal van dolgunk, de alábecsültem őket. A good endingben lévő végső fordulatra tényleg nem számítottam.

A Chilla's Art jól tudja, hogy mennyire népszerű a híres videósok körében, szóval az őket megcélzó üzenet is sokkal erőteljesebb. Videós és néző. Egyik nem létezhet a másik nélkül; igazán egyedi, szoros kapcsolat jön létre közöttük. Ám ennek a kapcsolatnak az alapja a közvetettség, aminek a határán nem szabad átlépni. spoiler