SOMA (2015)

Szóma: Jelentése test. És simán csak az életfunkciók nélküli testre kell ez esetben gondolni. A testre, mely külön van választva az elmétől, lélektől, pszichétől.

Hogy miért ezzel kezdem az értékelésemet? A válasz egyszerű. Azért, hogy megértsd, hogy a számunkra (itt a magyarokra gondolok) kicsit viccesen ható cím mennyire találóan foglalja össze a játék mögött meghúzodó filozófiát. Mert bizony a SOMA nem csak 1 átlagos horrorjáték, hanem sokkal több annál. Olyan kérdéseket tesz fel, amiken szerintem minden kicsit is intelligens ember elgondolkodott már legalább egyszer az életében. Nem válaszolja meg őket (hogyan is tehetné?), de rávesz minket arra, hogy a befejezése után újra elgondolkodjunk ezeken a kérdéseken. Ráadásul a befejezése a játéktörténelem egyik legszomorúbb befejezése.

Rengeteg dologba beleköthetnék, de nem teszem ezúttal, mert a SOMA egyike azon kevés címeknek, amiknek ott a helye minden könyvtárban.

Nehéz ezután a játék után bármit is írni. Komoly, mély kérdéseket boncolgat; meddig ember az ember, mikortól válik a robot emberré. Nehéz kérdések ezek. Innentől kezdve muszáj spoileresen írnom: spoiler.
Nem számítottam ilyen mélységű játékra. Annak aki nyitott az emberi mibenlétről való filozofálgatásra igazi csemege ez a játék.