Alien: Isolation (2014)

Remekmű.

Röviden és tömören: ez az a játék, ami megtanított félni. Sem az Amnesia, sem más hasonló horror játék nem volt arra képes, amire ez. Nightmare fokozaton maga a megtestesült pokoljárás. Olyan gyomoridegem és halálfélelmem volt a játék közben, hogy mikor nagy nehezen eljutottam a finishbe könnyeket hullattam és olyan megkönnyebbülést éreztem, mintha tényleg valós veszélyben lettem volna.
Ez a nagybetűs sci-fi horror, de minimálisan azért van benne egy kis lovecrafti kozmikus horror feeling is. Olyan szinten feleleveníti az első film képi világát, hangulatát hogy le a kalappal.
A történet főszereplője Amanda Ripley, annak az Ellen Ripleynek a lánya, akit az első részből már jól ismerünk. Amanda, az anyja eltűnése után árvaként nőtt fel, ám felnőve kap egy visszautasíthatatlan ajánlatot a Weyland-Yutani társaságtól: elutazhat a cég pár emberével a Sevastopol űrállomásra, ahol annak a hajónak a feketedobozát őrzik, amelyen az anyja utazott és amelyről eltűnt. Egyszólván, a kérdésre hogy mi történt Ellen Ripleyvel a válasz ott van a Sevastopolon, csak el kell menni érte és Amanda megy is…de a végén azt kívánja bárcsak sose indult volna útnak.
Ez a játék vegytiszta horror. Ez feladja a leckét. Nincsenek olyan egetrengető logikai feladványok, de nincs is rá szükség, már azzal vért izzadtam, hogy eljussak A-pontból B-pontba. Amanda, a Sevastopolra érve számos ellenséggel találja szembe magát: emberekkel, akik csapatokban portyáznak és vadásznak az állomás túlélőire, robotok, akik a lényt védik és végül maga a lény, mely halálos, kegyetlen, kíméletlen és akárhonnan megközelíthet. Jöhet szemből, jöhet balról, jobbról, hátulról, felülről. Nem érdekli, hogy te elbújtál egy szekrénybe, egy asztal alatt egy barikád mögött, ha egyszer megneszeli hogy ott vagy, kirángat mindenhonnan.
Az Amnesiával ellentétben itt megadatik néhány fegyver és hozzá töltény, de az esetek 90%-ban inkább arra kell hagyatkoznia a játékosnak, hogy kb tök feleslegesek, ugyanis a fegyver elsütése hanggal jár, a hangra pedig a szörny azonnal felfigyel.
Imádom ezt a játékot, imádom, hogy kb azt is meg kell benne fontolni, hogy mikor veszel levegőt és hogy veszel levegőt, hogy mikor állsz és guggolsz, hogy mikor haladsz és mikor állsz egy helyben…ahol hiába van számtalan búvóhely, egyik sem ér semmit, mert a szörny bárhova utánad megy, ha kezdi sejteni merre lehetsz. Hiába van többféle fegyvered, egyiket sem igazán használhatod, megoldásra ott marad a bújkálás, de az se megoldás hosszú távon. A futás pedig még a fegyverek elsütésénél is nagyobb öngyilkosság. A szörny rettenet allergiás a futásra, szinte azonnal ugrik és nem véti el a célját. Ez a játék maga a rémálom és ezt a lehető legjobb értelemben mondom. Olyan atmoszférja, olyan hangulata, olyan képi világa van, hogy nem tudok mást mondani, csakhogy Wow. A bújkálós-túlélős horrorok kategóriájában nálam ez az első számú, még a műfajteremtő Amnesiát is megelőzi.

Őszintén szólva, nem egyszerű írnom erről a játékról értékelést. Nagyon szeretem az Alien univerzumot (filmeket, könyveket, játékokat), ezért megpróbálom minél célratörőbben és objektíven megírni az értékelésemet. :)

Az Alien: Isolation egy nagyon Alien univerzumhoz hű játék lett. Minden porcikája az eredeti Alien filmek hangulatát adja át az embernek: a látványt, a zenét, a rettegést. A játék kaland-akció-thriller-horror elemeket vegyít magába, szinte tökéletes egyensúllyal. Látszik rajta, hogy minden apró elem tökéletes részletességgel lett kidolgozva. Érződik rajta az a retro érzés, amit az eredeti Alien filmek során éreztünk. Pont emiatt nagyon sok díjat nyert, többek között zenei, BAFTA, és játékfejlesztői díjakat is bezsebelt (és a lista folytatódik, nagyon sok díjról van szó). Sikerességét az is mutatja, hogy a (nem leárazott) Steam ára a játéknak évek alatt alig vagy egyáltalán nem változott.

Számomra nagyon hangulatos volt a játék. Imádtam a zenéjét, a látványát, a hangulatát, a játékmenetét. Folyamatos rettegésben tartott, még akkor is, ha kifejezetten ez nem egy horror játéknak készült. Úgy éreztem magam, mintha egy Alien filmben lennék, annyira jól eltalálták az atmoszférát. Szerettem hogy egy feladatot többféleképpen megtudtam oldani (például lopakodással, figyelemeltereléssel, vagy durvább eszközökkel), és folyamatos kihívásokat támasztottak elém a játék során. Az egyik kedvenc játékom lett, bármikor elő tudom venni és játszani hála az kiegészítő DLC-knek amiben több, új játékmódot mutattak be.

Szó ami száz: ez a játék kötelező Alien rajongóknak. Aki nem szereti az Alient, de a horror műfajt igen, annak is tudom ajánlani a páratlan hangulata miatt. :) Nagyon kevés olyan játék van, mint az Alien: Isolation, és vétek nem játszani vele.

„Must play!” kategóriás játék, szerintem. :)

Nemrég fejeztem be a játékot a DLC-kel együtt. Azt kell mondjam, hogy aki egy kicsit is szereti az Alien univerzumot annak kötelező darab, és a horror műfaj rajongóinak is erősen ajánlott. A játék nagy tisztelgés az Alien filmek előtt, zseniálisan hozza azok hangulatát, képi világát. Az atmoszféra zseniális, a folyamatosan adagolt feszültség, és bizonytalanság érzetének keltése pedig a legjobb játékok közé emeli az Alien: Isolation-t.
Talán amit icipici negatívumként említenék, az a játék vége felé már frusztráló számú elhalálozásaim száma. Mert kérem a Halál nem válogat. Van itt átprogramozott android, mindenre tüzelő emberek, lassacskán szétpergő űrállomás, arctámadó, és persze a folyamatosan a sarkukban lihegő, egy percnyi lazát nem hagyó Xenomorph.
A DLC-k maguk is remek darabok. Újra élhetjük a Nostromó legénységének harcát az Aliennel. Igen, akár Ellen Ripley bőrébe is belebújhatunk!
Összességében az Alien:Isolation-t mindenkinek csak ajánlani tudom, mert egy zseniális játék!

2017.05.28.-án a 5.pályánál vagyok az orvosi részlegnél. Az idegen állandóan elkap ezért most szüneteltettem egy kicsit.

Pontozni nem fogom, mert nem rossz játék, nyilván megvan ennek is a célcsoportja, csak az nem én vagyok… Annak idején akkora akcióban adták, hogy mondom, nem hagyom ki.
Ismét kiderült, hogy ez a lopakodósdi nem nekem való. Hónapok után, több megszakítással sikerült végigjátszanom (természetesen legkönnyebb fokozaton) az alapjátékot meg az előrendelői DLC-ket vért izzadva. Viszont az úgynevezett Survivor módon már inkább meghagyom a kemény magnak. Az a poén egyébként, hogy még így, bénázva is meglett az 50 acsiból 39, nem tudom, hogyan.