Paleo (2020)

Nekem ez átjött, méghozzá nagyon is! Valamiért akarva-akaratlanul folyton a Robinson Crusoet juttatja eszembe, csak más témával.
Egyrészt baromi nehéz és nagy benne a szerencsefaktor. Nagyon nagy. A játék szerintem nem állít sok döntési helyzet elé, és általában ezek a „döntések” is magas szerencsefaktorral rendelkeznek. Tulajdonképpen a leginkább arra van hatásod a játék során, hogy a 3 HÁTLAP közül melyiket választod. Ezek valamelyest sejtetik, hogy mi áll az előlapjukon, de ez igazából semmire sem garancia. Simán előfordulhat, hogy látod, hogy kell a 4 kő, hogy szépen bele tudd vésni a barlangba a mamutrajzodat, szóval mész is a hegyekbe követ gyűjteni, erre rád omlik a hegy, és nemcsak, hogy kő nélkül maradsz, de rosszabb esetben nem is éled túl. Szóval a téma az nagyon ott van, én élveztem a játék minden percét, a legizgalmasabb talán az, amikor felforgattuk a három kiválasztott hátlapot. Az is vicces volt, amikor párom bevállalt egy veszély kártyát, mi Nikivel nem voltunk ilyen bátrak, ő követ szeretett volna gyűjteni, én fát. És ahogy fordítottuk fel a három kártyát, mindhárom piros volt, így végül mindegyik veszély kártya volt, és nem kicsit fájt az a kör :D Szóval lehet itt próbálkozni taktikázni meg találgatni, de végül úgyis a kártyák döntik el, hogy mit fogsz tudni ténylegesen csinálni.

Szóval ez egy igazi ameri játék, és annak is kell kezelni. Elmesél egy történetet, és azt jól meséli el, de inkább erről szól, mint a winről. A tematika pontosan annyira átjön benne, mint a Robinson Crusoe-ban, viszont úgy érzem, hogy ott még mindig több befolyásod van a játék menetére. Itt nagyon-nagyon kevés. De nekem pont ezért tetszett, habár szeretem a komplex játékokat, de néha jól esik egyszerűen csak kikapcsolni az agyam, és hagyni, hogy vigyen az ár.

Szóval nekem tetszett, habár nem hibátlan játék. Ami nekem kicsit hiányzott, az az építés hiánya. Azt gondolná az ember, hogy a játék haladtával egyre jobb lesz, mert egyre több embered lesz, egyre több szerszámot építesz, és egyre több esélyed lesz megoldania a kártyákat, ezzel elkészítve a barlangrajzot, de ez egyáltalán nem így van. A játékból sok kártya kikerül, így a pakli folyamatosan apad, így a nappal fázis körről-körre egyre rövidebb lesz. Az emberekre is egyre több veszély leselkedik, gyógyítási lehetőség alig van, így sokszor azokat a mesterségeket is elveszíted, amik a játék elején megvoltak. És ahogy egyre rövidebb a nappal fázis, egyre kevesebb kártyát húzunk fel, és egyre jobban rá kell koncentrálnunk a barlangrajzra, úgy egyre inkább szűkülnek a lehetőségeink. Az első éjszaka fázisban még majdnem minden sikerült (kivéve a sátrat), utána viszont mindig egyre szenvedősebb volt megcsinálni a küldiket is, elég élelmet, fát vagy követ gyűjteni. Konkrétan emiatt szerintem épphogy sikerült teljesítenünk az I. szintet.

A játék újrajátszhatósága kifejezetten rossz. Egyrészt nemcsak játékról játékra, de körről körre is érezhető, hogy találkoztál már azzal a kártyával. A különböző modulok tesznek bele újrajátszhatóságot, de egyrészt azokból is csak 10 van, másrészt általában minden játékban 2 fel is kerül belőle. És mivel már az 1. szint is nagyon nehéz, így szerintem baromi könnyen meg lehet bennük akadni, nehezebbre nem hiszem, hogy érdemes menni, amíg az előző szint sincs meg, a kártyákat viszont pár játék után már elég jól ki fogjátok ismerni.
További negatívum, hogy a játékszabály is hiányos, nem igazán tér ki az apró részletekre, és számomra sok helyen baromi érthetetlen volt. És végigjátszós videót sem érdemes nézni róla, mert elveszi azt a meglepetést, ahogy magunk fedezzük fel a különféle kártyákat. Ettől függetlenül ez a része korrigálható googlés keresésekkel meg szabálymagyarázó videókkal, csak azért zavaró, hogy 30 ezer forintba kerül a játék, és utána még azzal kell szórakozni, hogy megértsük a szabályt más forrásokból.

Összességében a leggyengébb pontja számomra egyértelműen az újrajátszhatósága, főleg 30 ezer forintért. Otthonra így egyértelműen nem kéne. De online, még ha kijátszani nem is fogjuk (már az első szint is majdnem kifogott rajtunk :'D), azért remélem, hogy előkerül még, mert engem nagyon magával ragadott a hangulata, szívesen megírnám a többi őskori siker- vagy inkább kudarcsztorinkat is :)