Ohh…igen? (2022)

Amikor először hallottam a játékról, akkor azt mondtam, azonnal kell, és bár párom szkeptikus volt (szép szóval), azért én mégis megvettem, és mégis elkezdtük játszani. Bár nem olyan rossz, mint amit párom várt tőle, én mégsem éreztem azt a várt hatást, mint amit szerettem volna.
Elöljáróban szerintem érdemes lefeketetni, hogy mi párommal az önismeret egy magasabb fokán állunk (tehát nem az átlagos szinten) és általában szoktunk beszélgetni érdekes témákról, főleg ha azt valami kultúrális dolog okán kerül elénk, mint a film, könyv, színház, vagy társasjáték. Bár tudtam, hogy ez a játék olyan embereknek készült, akik nem társasjátékosak, úgy gondoltam, az önismeret mellett ez még jó lehet, és segíthet mélyíteni azt.
Az első dolog, amire rögtön rájöttünk, hogy háromféle kérdés van: a túl egyértelmű, az érdekes kérdés, de úgyis tudjuk, hogy mit gondol a másik, és az érdekes kérdés, amiről az egész játéknak szólnia kellene. Sajnos nagyon rosszak az arányok, hiszen a túl egyértelmű kérdések a játék nagyrésze, de legalább a fele. Nekem ezek a kérdések azok voltak, amik nem csak páromról tudom egyértelműen, mit gondol róla, de a barátaimról, vagy rokonaimról is. Túl sok olyan híg kérdés volt, amit lazább kapcsolatokkal lévő helyeken is be lehet dobni, de valószínűleg ilyen ismerősi, munkatársi csoportban meg a játékot nem játszanád (én biztosan nem).
Emellett még nagyjából fele-fele arányban voltak a nagyon jól ismerem párom, ezért tudtam, mit válaszolna, és a tényleg érdekes kérdések, amikről beszélgetni tudunk. Ami számomra azért nehéz, és nyomasztó, mert a játék gyakorlatilag 25%-a az, ami arra való, mint amit a játék tervezői szeretettek volna, és 75% az, ami hát… felesleges. Az a 25% pedig igazából nem olyan bombasztikus, vagy eredeti, inkább azért ragadt meg ennyire, mert borzasztóan nagy merítésből dolgozott. Ez viszont nyilván jó, hiszen fontos, hogy nagyon sok mindenről beszéljenek az emberek, és ne csak a szeyről, hanem a valós vágyaikról (mondjuk ez igencsak furcsán jelent meg), társadalmi-, és genderkérdésekről, párkapcsolatról, szeretetről, kötődésről. Ez jó volt benne, és az is nagyon jó, hogy tényleg bárki válaszolhat rá. Egy cikkben olvastam, hogy mennyire jó, hogy nem heteronormatív, és ez igaz, mert tényleg nem csak a heteroszexualitás kerül elő, (de közben az LMBTQ csoportokból csak egy-egy kérdés jön fel, és az sem alapvetően a homoszexualitást illetően). Szóval az a 25%-a a játéknak olyan, ami szerintem érdekes, és amiért érdemes kipróbálni a játékot.
Viszont még egy dologról nem beszéltem, ami nagyon nagy problémát jelentett nekem, az pedig konkrétn a kérdések feltétele. Mivel irodalommal foglalkozom, és fő célom szerkesztőnek lenni, engem sokkal jobban tud zavarni az, ha nem megy egy szöveg végig a valós szöveggondozáson. Biztos vagyok benne, hogy millió és egy lektor, és korrektor látta a szöveget mégis két hatalmas hibát tudnék kiemelni, ami miatt borzasztóan dühös vagyok.
Az egyik a hibás szöveg: nem megfelelően van feltéve a kérdés (mennyire kérdésre nem lehet igennel/nemmel válaszolni) vagy csak egyszerűen nem volt jó a szórend, a mondatszerkezet, stb. A másik ebből kifolyólag, hogy sokszor a kérdés egyáltalán nem egyértelmű. Tudom, ezt a szerzők is tudják, és reflexből rávágják, hogy akkor beszéljétek meg előre, mi-mit jelent, de ez nem ilyen egyszerű.
Egyrészt nem lehet minden kérdés előtt megállni, és odaszegezni a másiknak a kérdést, hogy ez szerinted mit jelent, mert borzasztóan lassúvá, és egyáltalán nem fogja a játékot eredményessé tenni, vagy még inkább: kizökkent, és akkor az embernek nincs lelkesedése ezzel foglalkozni.
A másik nagy probléma, hogy így értelme sincs sokszor a játéknak, mert a saját értelmezésünk szerint rakunk lapokat (igent vagy nemet), majd kiderült, jah, ha ugyanazt gondoljuk a kérdés alatt, ugyanazt is raktuk volna. Sok esetben pedig semmi extra erőfeszítést nem igényelt volna a játék, csak jó szórendet, jobb, ideillőbb szavak használatát, vagy néhány kimaradt szó beletételét, amitől egyértelműbb lesz az egész, amit még egy lektor, még egy szerkesztő, vagy még egy korrektor orvosolni tudott volna. Ez azért is fájó számomra, mert az egész játék magva valójában a kérdések, és így a hozzáadott érték legnagyobb része is ez. Ha a kérdések nem jók, nem simulnak bele egy folymaatos, érdekes játékmenetbe, és mindig meg kell állni, nyünyögni kell vele, és azért nincs sikerélmény, mert lenne, de nem ugyanarra gondolunk, akkor valójában nehéz a lektort, szerkesztőt, vagy korrektort hibáztatni, és nem arra gondolni, hogy a szerzők nem raktak bele elég munkát. (és tudom, ilyenkor illik azt mondani, hogy ki kellett jönnie a decemberi hajrában, mert ha nem, senkit se érdekelt volna annyira, és ezt megértem, de így nem, hogy a minőség romlására vezetett ez a hajtás).
Illetve volt még egy problémám, amit szerintem nem vettek figyelembe a fejlesztés alatt a szerzők: mégpedig a skála. Nagyon sok kérdésre nem lehet igennel vagy nemmel válaszolni, ha éppen az adott kérdés skálájának a közepén állsz. Pl nőiesnek érzed magad? Ha skálán kellene ezt elmondanom, akkor én egy hatos lennék, de igent vagy nemet rakni erre kb ugyanúgy nem jó, hiszen nem egyértelműen egy véglet vagyok (a kérdés példaértékűsége még hagyján, de sokkal mélyebb kérdéseknél éreztem azt, hogy oké, ezt kibeszélni jó, skálázni jó, de kirakni egy igent/nemet nem, pedig ez a játék lényege. Az pedig, hogy kikerüljük a mechanizmust, szerintem nem a legjobb módszer).
Nekünk ez a játék borzasztóan nyögvenyelős volt, és talán ezt két dologra vezetném vissza. Az egyik, hogy mi önismerettel rendelkezünk, így, mint írtam a játék 75%-a igazából nem volt érdekes. Ezeket tudjunk magunkról, a párunkról, a kapcsolatunkról, egyszerűen nem kellenek ennyire alap kérdések nekünk. (szerintem ezt orvosolni lehetett volna azzal, ha szintezik a kérdéseket bemelegítő, érdekes, és extrém vagy szexuálisan izgalmas kérdésekre. Ha azt látnánk, hogy a közepes nagyon megy, tudunk egy szintet fentebb ugrani és így nincs a nyünnyögés, hogy ezt skippeljük, mert úgyis tudjuk). A másik pedig a nagyobb odafigyelés lehetett volna, mert a játék egyszerűen nem volt jó úgy, hogy nem csak egymás, de a játék fejével is kell gondolkozni.
Én ezt a játékot nagyon szerettem volna szeretni, nagyon próbáltam lelkesedni, nagyon ott voltam benne, és minden alkalommal próbáltam pozitívan hozzáállni. De egy idő után nem lehet úgy, hogy valójában ebbe több munka kellett volna. Sajnos.
A játékot ajánlom olyan embereknek, akik nem társasjátékosok (vagyis nem fogják ezt olvasni :D ), aki szeretnének a nulláról egy szexuális-párkapcsolati önismereti sétán részt venni, és akik a játék kijátszására nagyon sok időt hagynak magunknak. Másnak szerintem annyira nem ajánlható sajnos.