Igen? (2018)

Bár egyszerűnek tűnik, valójában nem minden kérdésre könnyű válaszolni. :D Habár én nem annyira kedvelem az ilyen típusú játékokat, ez mégis tetszett. Bármikor abba lehet hagyni, és rengeteg kérdés van benne. A szabályzata egyszerű, rövid idő alatt meg lehet tanulni. Nagyon tetszik, hogy 2 fajta módon is lehet játszani, mi mindig a dobókockákkal játszottunk, pontok nélkül. :) Egyedül a doboz belseje zavaró, bárhogy rendezgettem a kártyákat mindig szétcsúsztak.

Biztos társaságfüggő is, hogy mennyire működik a játék. Mindenesetre nálunk olyan véleményháború, és indulatok szabadultak el, hogy parádés este kerekedett belőle :D
Van néhány unalmasabb kérdés, de ennek ellenére is marha jó játék! :)

Tudni kell rólam, hogy introvertált vagyok, így nehezn indul a beszélgetés is általában számomra, ellenben van igényem a másikat megismerni, így a mindenki által ismert appokhoz fordultam eddig, hogy azok bombázzanak beszélgetésindító kérdésekkel. Amikor láttam, hogy ez van fizikai formában, nagyon meglepődtem, és kíváncsi voltam, mivel tud ez többet, mint az appok, amivel eddig játszottunk.
Azt le kell szögeznem, hogy még nem játszottam szabályszerűen ezt a játékot. mert a környezetemnek ez nem volt igénye. Anyukámmal csak a kérdésekre válaszoltunk, míg a párommal, baráti társasággal, próbáltunk a másik fejével gondolkozni, és úgy válaszokat adni.
A mechanizmus, amit a játék behoz,. hogy nem én válaszolok a kérdésre, hanem megpróbálom megmondani, hogy a másik mit gondol saját magára arról a témáról. Ez nem csak azt jelenti, hogy beszélgetünk a vakvilágba, hanem hogy megpróbálunk a másik helyébe belegondolni magunkat, empátiával viszonyulni hozzá, és így próbálni meg válaszolni.
Igazából a játék hozta azt, amire számítottam: akik ismertek, sok kérdésbe telibe találtak, akik nem ismertek annyira, azok nem. Ugyanez visszafelé. Nyilván voltak egyértelmű kérdések, és kicsit vékony jég kérdések, de nagyban nem változtatta meg a másikról alkotott képemet.
A kérdések között van az úgynevezett nyakkendős kérdések, itt a lényeg, hogy elméletileg felnőttek számára készültek. Nem, nem került bele pornográf kérdés, de mégis furcsa volt, sokszor nem értettem, ez miért is „felnőtt” kérdés (és más meg miért nem az). Az is érdekes volt, hogy voltak egyszerűbb, egyértelműbb kérdések, míg voltak olyanok amikbe bele kellett helyezkedni, amiket a másik nem tenne fel neked spoiler, és voltak nagyon mély, sírós kérdések is, amik leástak a lelkünk mélyéig. Hát igen, nem mindig könnyű egy kérdésre válaszolni.
Ami negatívum számomra, hogy a kártyák csak úgy lengedeznek a dobozban, jól összekeveredve, és ez nekem nem volt annyira szimpi. Egy rendező (vagy hát igazából akármi) jó lett volna, mert így konkrétan a doboz maga az őskáosz.
Alapvetően tetszett a játék, érdekes kérdéseket tartalmazott, de nem több, mint amit egy akármilyen beszélgetésindító játék kínál. Nem kell tőle nagyon sokat várni, mert akkor csalódhat az ember, ellenben maga a kérdések, és a játék formája nagyon tetszetős számomra.

Nagyon jó beszélgetés, vitaindító játék. Vannak egyszerű és komolyabb kérdések is. Nincsenek tabuk, semmi kényszer. Nálunk az elején sokat előkerült, de egy ideje már nem, mert kicsit kimerítettük a készletet. De mivel mindegyik kérdés a jelenre kérdez rá, így később újra elő fogjuk venni. Olyanokat is be tudtunk ezzel rántani, akik nem igazán társasjátékoznak.