Nova Luna (2019)

Okos lapkalehelyezős, időgazdálkodós játék. A Patchworkből sokat ihletődött, így aki azt ismeri, nem lesz nehéz dolga. Bár alapból sem egy bonyolult játék. Az nyer, aki hamarabb szabadul meg a korongjaitól vagy kevesebb korongja marad.
Nagyon nem mindegy mit mikor veszel el. Így egyedül és ketten még tervezhetőbb, de többen már káoszosabb lehet.

Lapkalehelyezős kis játék, de nagyon nem mindegy, mikor mit veszel el és hova illeszted be. A lényeg ugyanis az, hogy te legyél az első, akinek az összes bogyója felkerül valamelyik lapka mérlegére. Ezt pedig akkor teheted meg, ha teljesíted a lapkán lévő feltételeket – például a mérleg azt mondja, legyen két kék alapú lapka szomszédos a tiéddel, amint sikerül, egy bogyót bele is tehetsz ebbe a mérlegbe. Ez azonban nem mindig olyan egyszerű, mert amit odaraksz, lehet teljesen ellentétes kérésű azzal a színű lapkával, ami miatt őt választottad. Ergo nem tudod mindig mindegyik lapkának a kérését teljesíteni. No meg az sem mindegy, melyik lapkát veszed el, hiszen amilyen értékűhöz nyúlsz (azt hiszem a hold előtti három lapka közül választhatsz), hiába van rá szükséged, az értéknek megfelelőt lépsz előre, így még később választhatsz. Ha teszem fel egyest, akkor csak egyet lépsz előre és újra te jöhetsz. A körök során ugyanis mindig a leghátul álló játékos (ha egy helyen állnak, akkor a másodiknak érkezett az ott álló tetejére kerül, mivel ő látszik, ő lép először) választhat, és ha a többiek nagyon elhúztak tőled, akkor akár több, kisebb értékű lapkát is elvihetsz, míg utoléred őket, ezzel kompenzálva az esélyeid.
Jó kis taktikázós játék. Tetszett.

Nem tudta felkelteni az érdeklődésemet. Nem volt rossz, de jó sem.

Uwe Rosenberg fogta magát, és Corné van Moorselt megkérdezte, hogy építhet-e játékot a Habitats mechanizmusára. van Moorsel azt mondta, hát persze, azzal Rosenberg az egészet rápakolta a Patchworkben is használt (Bunte Rundéból átemelt) körbejárós lapkagyűjtős mechanizmusra. És a játék teljesen jól működik, két gonddal: egyrészt négyen egyszerűen meg kellene tiltani, hogy az „a leghátsó jön” játékossorrendet alkalmazzák a tervezők, egyszerűen túl nagy a holtidő; másrészt a keletkezett játék bár kellemes, sajnos nem több, mint a részeinek az összege: mindkét eredeti játék egy nagy fokozattal jobb nála.