Calico – Foltok, cicák, takarók (2020)

Nagyon egyszerű, és nagyon szép absztrakt logikai játék, tökéletesen működik egyedül, olyan mint egy sudoku, vagy egy logikai feladvány, csak még szép is. Pár mondatba összefoglalható a játékszabály, viszont ha jó akarsz lenni, sakkozni kell rajta rendesen. Nagyon tetszik. :)

Jaaaj, hát iszonyat cuki, szép és okos. Azt hittem, majd így elpatchworközgetek. Hát nagyon nem! Egy fáradt estén tuti nem venném elő.
A mechanika nem nehéz, elveszel valamit és beépíted. De a pontozási rendszer… Na az baromi agyégető. Ez a játék részben az elengedésről is szól, hiszen nem tudsz mindent teljesíteni, választani kell. Kicsit nagy számomra a szerencsefaktor benne, ez zavart.
Nagy az újrajátszhatósága a sokféle cica, célok miatt és hogy hogyan jönnek fel a foltok.
Csodaszép, minőségi.

Mondják, hogy ne a borítója alapján ítéld meg a könyvet, de szerintem akaratlanul is megteszi mind a mai napig szinte mindenki. Esetünkben kérdés, hogy ez a cukin szundikáló cica a dobozon inkább felkeltette az emberek érdeklődését vagy inkább elvette a kedvüket attól is, hogy egyáltalán adjanak neki egy esélyt. Én az utóbbiak táborában tartozom, amikor elkezdtek kijönni ezek a macskás játékok (Macskák szigete, Catlady) és megláttam a Calicot, akkor azt mondtam, hogy na ez már csak azért sem érdekel, tök mindegy mi a játékmenet. PEDIG!
Aki azt gondolja, hogy ez egy cuki családi játék az nagyot téved. Ez egy kemény stratégiai játék, amiben csak minimális szerepe van a szerencsének. Nem mondom, ha nagyon nem jön az a lapka, amire vársz az szívás, de akkor egész egyszerűen változtatni kell a stratégián, vagy eleve több esélyre kell játszani.
A macskás téma eléggé ráhúzott, szerintem nyugodtan lehetett volna akár hurka meg kolbász a megszerezhető pontjelzőkön, de ez már végülis mindegy. Belekötni amúgy nem tudok a játékba, egy valamit tennék hozzá, talán egy kicsivel több fajta cica is lehetne a repertoárban, de a különféle céllapkák és a megszerezhető gombok mellett ez így sem kevés.
Egy hétig volt nálunk a játék kipróbálásra, és azt kell, hogy mondjam nem untuk meg egy hét alatt, és el is döntöttük, hogy mindenképp meg fogjuk venni, mert van benne még jó pár kör.

Nekünk működik ez már 9-10 éves kortól, erős túlzásnak érzem ezt a 14+-os ajánlást… A játék cuki, nyugis, a manapság divatos szoliter vonalat viszi, mindenki magának varrogat, és a végén pontozunk. Az embernek van kedve újra elővenni, hogy legközelebb jobban menjen.

Cicák! Szóval ez a játék úgy került hozzánk, hogy párom elosont (nélkülem!) a Gémklubba, majd megvette egy picit selejtes dobozt (be volt horpadva a doboza), mert tudta, hogy igazából akármilyen játékkal szívesen játszok, csak macskás legyen (és éppen nem volt Macskák szigete a boltban). Nem is okozott csalódást.
A játék lényege, hogy takarót kell varrnunk a cicáknak. Minták és színek szerint kell lehelyezni a lapkákat és három színenként kapunk egy gombot, illetve megfelelő minták megfelelő formában kiadnak egy cicát, aki rámászik a takaróra. Devan három céllapkánk is, amiket érdemes teljesíteni, mert az is pontokat ad számunkra.
Ami tetszett benne, hogy viszonylag könnyen el tudunk indulni benne. Olyan kevésszer van, hogy semmit sem tudunk összehozni, mindig van néhány gomb, meg néhány cica, amit szerezni tudunk, és biztosan megépül a takarónk, ami szerintem egy nagyon jó érzés.
Az is jó, hogy igazából nem feltétlen a másikkal versenyzek, hanem sokkal inkább magammal: most össze tudok hozni több gombot? Több célt? Több pontot? Szinte irreleváns is, a másik mit csinál az asztal túloldalán, úgyse az az érdekes, ő mennyire szuper cicákkal teli takarót varrt, hanem hogy te a saját takaródat hogy értékeled (amúgy az, hogy közös készletből választunk foltokat, igazából erős játékos interakciót hoz, hiszen főleg a végén ha pont az kellene neked az, amit a másik elvett, akkor igazi hajtépős hangulat alakulhat ki)
Sokszor hallottam a játékról, hogy nagyon szűk, és ez tényleg így van. Mindent nem lehet, minden nem fog teljesülni, priorizálni kell, és úgy kell a legjobbat kihozni belőle. Nagyon nehéz ilyen szempontból, mert néha a több pontért el kell engedni terveket, ami nekem nagyon nehezen ment. A végén pedig általában nagyon nehéz az utolsókat berakni, amikor már látod, hogy mik nem teljesülnek (és milyen jó, amikor mégis).
A komponensminőség tökéletes, nagyon jól illeszkedik a játékhoz. Alapvetően élénk színvilága van a takarólnak, a cicák nagyon cukik, és aranyosak, és mikor ránézek, mindig olyan ahw érzés kerít hatalmába. Ami kicsit furcsa, hogy egyes cicáknak a jelölőik fele ilyen-fele olyan mintával érkezett (látványosan ugyanaz a macska, hasonló pózban, csak kicsit máshogy néznek ki mégis) ez picit furcsa, de végül is macskák, szóval nekem mindegy, ha így jó volt a kiadónak.
Nagyon szeretek vele játszani, és sokszor elő is kerül. Imádom bennünk a cicákat, de talán még jobban azt az agyégetést, amit játék közben érzek. Nem mindenkinek lenne ilyen jó játék, de nálunk nagyon jól betalált.

Tavaly vettem meg magamnak ajándékként. Próbáltam egyedül, hárman és ketten is, én azt mondanám eddig hárman volt a legjobb, úgy pörögtek a lapkák. A játék szabályai egyszerűek, de nekem sokat levesz az élvezetből, hogy annyit kell matekozzak mit hova tegyek, hogy a társas-játék része teljesen a háttérbe szorul és csak magamban motyogok mit válasszak.

Nem rossz játék, de túl nagy benne a szerencse faktor az én ízlésemhez.

Ez a játék valami tünemény.
Egyelőre még csak ketten játszottuk, de ez szerintem tipikusan olyan játék, amit ahány fővel játszod, annyiféle taktikát kell alkalmazni.
Sokféle pontszerzési lehetőség van, mindegyikre egyszerre figyelni elég nagy kihívás. Óriási a szerencsefaktor, ezt sokan nem szeretik, engem abszolút nem zavar, inkább csak nehezíti a dolgokat. A játék végén már azon kell agyalni, melyik célt kisebb veszteség beáldozni. Ugyanakkor meg érdemes a másik játékos táblájára is figyelni, mert nagyon könnyen lehet szabotálni a terveit (nálunk ez külön élvezeti faktor :D).
Önmagában amúgy a játék szerintem nem nagy újítás (biztosan ezerféle ilyen mintaösszerakós társasjáték van), de ez a plusz cicás szál nagyon feldobja az egészet, főleg, hogy nálunk mindenki abszolút macskabolod. Az meg, hogy a játékban szereplő cicák valódi alteregóiról is lehet olvasni, plusz pont, imádom mindegyiküket. :)

Ennek a játéknak a legjobb része az, hogy szemet gyönyörködtető. Amúgy fog egy meglehetősen primitív és szerencsefüggő lapkaszerzési mechanizmust (válassz a kint lévő három közül, ennyi), és az egyik lapkádat le kell raknod a tábládra, hogy azokat egybefüggő színek, minták és három pont körüli különféle elvárások mentén lepontozza. És ennyi. A feladvány tud agysejteket égetni, ehhez képest a végén túl sok múlik a szerencsén. Eredeti ötlet és interakció meg majdnem nulla. Újoncoknak jó szívvel ajánlom, hozzám hasonló régi gamerek meg nem biztos, hogy túl sok mindent találnak benne maguknak.

Testvéremmel játszottam vele. Nem nyertem (de ezt már dudtam, hisz ő jobb ebben a játékban, na mindegy). Nagyon jó volt! Mindenkinek ajánlom. Ha szereted a macskákat és a takarókat akkor ez a játék neked való!