Marrakech (2007)

Bár sajnos csak a board game arénán tudtam kipróbálni, így is nagyon tetszett. Persze jó lett volna ezeket a különleges alkatrészeket, szőnyegeket megtapizni.
Gyors, okos, szép, konfrontatív játék. Engem megvett kilóra. Olyan társas, aminél nem akarsz leállni, csak többet és többet akarsz.
Listára került.

Kiegészítés:
Kipróbálva élőben és be is szerezve. Nagyon jó tapizni az anyagokat, minőségi a szőnyeg, a fa kocka és Assam figura. Ezért fura nekem, hogy miért ilyen gagyi zsákot adtak hozzá. :D De ez legyen a legnagyobb gondom.

Ahogy azt a Gigamic társasainktól megszoktuk nemcsak a doboza gyönyörű, de az összes alkatrész, a pénzek, a játékbábú, szőnyegek, játéktábla is igényes grafikájú, magas minőségű. Jó kézbe venni, nézegetni, játszani velük. Bár őszintén szólva a szőnyegek színválasztása elég furára sikerült, de ez végül egy lényegtelen apróság.

Személyes játék-történelmünkben immáron két újabb mérföldkőhöz értünk el. Az első, hogy a Cacao után sikerült háztartásunk anti-társasjátékozó családfője elé tolnunk még egy olyan játékot, ami tetszett neki! Dícsérte a rövid, szabályokat, a szép cuccokat. Kedvére volt a könnyen átlátható a játék, és az is, hogy nem kell minden lépése előtt ötféle dolgot észben tartani miközben érdekes és gondolkodtató a stratégia megtervezése.

Bővebben: http://hintafa.blog.hu/2016/03/20/marrakech_511

Valahol hallottam, hogy ez egy régi klasszikus, és érdemes kipróbálni, engem pedig ne érjen az a vád, hogy nem vagyok elég nyitott, így amikor elém került, kipróbáltam. És hát elég vegyes élményeim vele szemben.
A játék arról szól, hogy van Assam, akit szeretnénk megnyerni, és ezért elé rakunk le szőnyeget (lehetőleg úgy, hogy a másik szőnyegét részben letakarjuk). Assam irányát, hogy merre menjen mi választjuk ki, majd dobunk a kockával, ami meghatározza, mennyit megy, majd ha az ellenfél szőnyegére lépünk, fizetünk (ha nem, boldogok vagyunk). A játékban le kell rakni az összes szőnyeget, és a végén az nyer, akinek több szőnyege látszik (vagy nem esett ki, mert elfogyott a pénze).
Az első dolog, ami kicsit megrémített a kiesés esélye. Szerencsére eddigi játékalkalmakon azt vettük észre, hogy maximum tíz egységnyi pénz kering közöttünk. Nagyon veszteségesek nem tudunk lenni, mert egyrészről nagyon figyelünk, hogy ne lépjünk a másik szőnyegére, másrészről nehéz akkora egybefüggő területet csinálni, amit a másik fél ne szőnyegezné össze a saját szőnyegével.
Ellenben nagyon érdekes Assam szerepe. Assam esetében annyit tudok tenni, hogy megválasztom az irányát, majd becsukom a szemem, és reménykedek, hogy jót dobok. Ami a játék első felében igazából nem nehéz, de a második felében igazi kihívás. Érdekes ez az eleme, amikor megnézed, hogy melyik irányba mennyi esélyed van jó lépésre, és ami pici fűszer igazából, de mégis stratégikussá teszi a játékot. Párom, akivel játszottam, mindig megjegyezte, mekkora szerencsém van, de valójában nem volt szerencsém, „csak” utánaszámoltam minden lépésnek. (ezzel szemben teljesen valid lépés az is, hogy inkább fizetsz, de akkor úgy raksz le egy szőnyeget, hogy a másiknak szétszakíthasd a területeit.)
Az én legnagyobb problémám viszont az volt, hogy ez egy iszonyatosan konfrontatív játék. Olyan, amiben célod a másik szőnyegét leteríteni, ahol igazából amennyire (ebben az esetben passzív félként tudsz) olyan helyzetbe hozni, hogy neked fizessen, és az az elsődleges célod, hogy földbe tipord az ellenfelet. Nagyon erős érzéseket váltott ki bennem, és bár mindannyiszor nyertem (el se tudom hinni), de mindannyiszor nagyon rossz érzés volt játszani. Nem csak akkor, ha nekem ártottak, hanem akkor is, amikor stratégius, jó lépést teszek, és látom, hogy mennyi munkája veszett el a másik játékosnak. Ez nem úgy konfrontatív, mint egy párbajjáték, hanem szemétkedős, elsőre nem is észrevehetőn genya játék. És én egyszerűen nemtudom szeretni.
Nem rossz játék, de egyértelműen nem az én játékom. Inkább olyan, aminél el tudom ismerni, hogy jó, de én nem ülnék le hozzá. Egyes részeiben szerintem megkoptatta az idő, de még mindig érdekes, és játszható játék maradt. Csak hát nagyon nem jött be.

Ketten játszottunk vele, míg vártuk, hogy egy másik páros végezzen az aktuális játékával és valami négyfősbe foghassunk bele. Olyan is volt, mint amire számítottunk, gyors, egyszerű – vagy legalábbis annak tűnő, mert azért nem olyan könnyű nyerni benne! Jó volt egymásnak (a szőnyegeket) keresztbetenni, bár néha nagyon rosszul kalkuláltuk a dolgokat és rittig sokat kellett fizetni.
Jópofa, könnyed kis játék, fel- vagy levezetésnek kiváló.

Jópofa és könnyed játék, ötletes is, de engem nem fogott meg, túl egyszerű. Lehet benne taktikázni, szóval nem szerencsealapú az egész, de inkább családi játéknak tudom ajánlani, mint felnőtt társaságnak. Ahhoz szerintem túl hosszú, hogy fillerként játszható legyen, annál többet viszont nem nagyon tud. 3-4 játékossal sokkal jobb, mint kettővel.

Nem vártam sokat tőle, de meglepően izgalmas játék volt, három játékossal már egész sokat lehet taktikázni Asszammal (ezt a nevet honnan szedték…) meg a szőnyegekkel. Kellemes meglepetés volt, a szőnyegek meg nagyon cukik benne!

Először próbáltam ezt a rongyrázós, akarom mondani rongyrakós társasjátékot. Nem volt rossz, bár annyira nem is lelkesített fel.