Lies of P (2023)

Eltelt pár hét a végigjátszás óta, úgyhogy itt az ideje összeszedi a gondolataimat a Lies of P-vel kapcsolatban. :) Először is aki szereti a SteamPunk stílust az hamar elveszhet ezen világ felfedezése közben. Azt én sem tagadom, hogy a képi világ a zene és a hangulat már az első percekben azonal beszippantott. Viszont az semmi képen se felejtsük el, hogy itt bizony egy Souls-like videojáték van szó. Ami egyeseknek tetszik másoknak nagyon tetszik és van aki messziről kerüli. :) Én személy szerint ez első kategóriába tartozom, szeretem bizonyos mértékig. Úgyhogy térjük is rá a játékmenetre mert itt bizony nem voltam feltétlenül elégedett. A játék nem annyira a kitérésre hanem inkább a hárítása épít. Érdemes is elsajátítani. Amivel nincs is gond, hisz a Sekiro az egyik kedvencem a műfajban. :) Viszont azzal ellentétben itt valahogy nagyon nehez éreztem rá a hárítás időzítésére. Így többnyire inkább a kitérésre hagyatkoztam, ami lomhább ellenfeleknél jól működik, sőt túl jól is. Mondhatni ezen ellenfelek legyőzése volt a legkevésbbé kihívásos még a Boss-ok között is. Míg a fürgébbekkel igencsak meggyűlt a bajom. De azért rajtuk is átküzdöttem magam több újrakezdéssel. :) De emiatt egy kissé hullámzónak éreztem a Lies of P-ben a kihívást (néha még túl könnyűnek is). De ennyit negatívumokról. A játék történet szempontjából is rendben volt. Kimondottan tetszett az igazság/hazugság döntés mechanikája. De ennek főleg a játék befejezésében van fontos szerepe.

Összeségében a Lies of P minden hibája ellenére egy nagyszerű játék. Elképesztően hangulatos atmoszférával és emellett egy ismert mesét helyez új köntösbe. Bár nem valószínű, hogy emiatt fogják sokan megszeretni Pinokkió meséit. :) Aki kedveli a Souls-like játékokat bátra vágjam bele, főleg hogy GamePass-ban is elérhető (jelenleg).

Egy időre ez a játék félrerakva. Esküszöm, hogy nekem nagy türelmem van, és ha érdekel a történet vagy élvezem a gameplayt, én nem szeretem félbehagyni a játékokat, de azt hiszem, ezt fel kell adnom.

Pro:
● Annyira erős az atmoszféra, meghalok. Imádom a világfelépítést, iszonyatosan hangulatos, és tényleg a retelling szerető szívem egyszerűen nem bírja, mennyire ötletes ez az egész Pinokkió feldolgozás.
● Gemini sdiofhdsiofhdf Ezt a kis robotkát el bírnám hallgatni életem végéig.

Kontra:
Khm…
● Az én agyam nem bírja a lassú fightot, ez pedig olyan lomha, elalszom közben. Amivel nem lenne gond, ha lehetne parryzni – és mivel nem csak simán kell parryzni, hanem tökéletesen parryzni, hogy ne veszíts életet, hát… izzasztó annak, akinek az agya nem képes erre ráállni. Értem én, git gud, lehet mondani, tényleg iszonyatosan béna vagyok, de amikor az input és az akció között ekkora különbség van, hogy healelni alig lehet, sírva fakadok. A legtöbb bossnál amúgy úgy éreztem, hogy csak véletlenszerűen sikerült, nem megtanultam a támadás mintájukat, hát, ez a King of Puppetsnél nem sikerült. Elvéreztem, ez van.
● Lényegi információ nem nagyon van a tutorialban. Ha nem mondják nekem a fanfic író társaim, hogy esetleg a boss ergót ne adjam el, simán bekajálom, és utána nem fogok fegyvert kapni. Ugyanis a boss ergók egyediek, azokat lehet fegyverekre beváltani, de ezt majd talán a 4. boss után ha megtudjuk. Ha addig ezeket felhasználtuk? HÁT HAHA. Ugyanúgy kb. úgy éreztem excel táblázat kell a karakter stathoz.
● T-T Tudom, minek térkép, de én szeretem a térképet. Hát itt nincs.