Hostage Negotiator (2015)

Alapjáték 8*
Minden kiegészítővel: 10+++ *
Ez a kedvenc amerim. A Mage Knight-ot jobban szeretem, de főleg az eurós vonásai miatt, úgyhogy az nem ér. A Hostage Negotiatort nincs esély eurós szemmel jóra értékelni: kockákkal dobálsz, és ha ötös-hatos, akkor siker, ha nem, akkor nem. Ennyi. A Ki nevet a végén szintjére süllyedtünk vissza, a szerencse rángat téged ide-oda. Borzalom! Sokan ezért is utálják teljes joggal.
Csakhogy! Ugyanez a mechanizmus(ka) kiválóan alkalmas egy pszichopata vadbarom kiszámíthatatlan döntéseinek modellezésére. Ezt aknázza ki a játék, és olyan szinten körbeszínezi a túsztárgyalós filmek, sőt, úgy általában a krimik és thrillerek mindenféle kliséjével, hogy könnyen átélhetővé teszi számodra, hogy egy bűnözővel tárgyalsz éppen, és a túszok élete a te kezedben van. Csak így van esélye a játéknak arra, hogy jó legyen. Tehát vegytisztán ameri.
Nade jó-e? Mielőtt megvettem az alapjátékot, sokat hezitáltam, nézegettem róla videókat, kipróbáltam Tabletop Simulator-on, de még mindig kétesélyes volt. Úgy éreztem, hogy az esély arra, hogy az én kis eurós lelkemnek ez az eurótlanított, full beleélős jelleg bejöjjön kb. annyi, mint hogy ötöst vagy hatost dobok egy kockával. Tehát a játék már a megvásárlás előtt önmagát játszatta velem. Megvettem. Hatos dobás volt.
Namost ezen a ponton be kell szúrnom egy vásárlási tájékoztatót, mert nem egyértelmű: Achtung! Achtung! A Hostage Negotiator erősen függ a kiegészítőitől! Az alapjátékot úgy kell elképzelni, mint egy demó változatot, ami arra jó, hogy kipróbáld, tetszik-e a rendszer. Viszont mindenképpen erősen javallott először csak kipróbálni. Ha az alap nem tetszett, akkor valószínűleg a kiegészítők sem fognak téged meggyőzni.
Az alapjátékot én 8 csillagra értékelem. Tényleg klassz. Egy kis méretű, 20 perc alatt lejátszható, izgalmas játékélmény krimi-atmoszférával. Viszont csak három túszejtő van az alapdobozban (igaz, három teljesen eltérő karakter, más-más statégiát igényelnek), kevesebb a kártya is, tehát kijátszhatóvá válik.
Nagyon tetszett az alap, ezért megvettem a kiegészítőit, végül a kampány módját. Vigyázat! Ez a kampány mód kizárólag akkor játszható, ha megvan minden más. Drága. De leesett az állam. Eszméletlenül király!
De miért is tetszik ennyire?
1. Végre egy ameri, amiben nem szörnyeket kell gyilkolni szörnyekkel. Emberéleteket menteni számomra felemelőbb érzés.
2. A bűnügyi témába sokkal jobban bele tudom élni magam, mint egy sci-fibe vagy fantasybe. Nekem ez a realisztikusabb vonal sokkal jobban bejön.
3. Legacy-szerű, de simán újrajátszható. Tegnap fejeztem be, de szívesen újrajátszanám pár hónap múlva.
4. Végtelenül színes. 17 teljesen különböző karakterű túszejtő, akiket más-más bűnügyi filmből szalajtottak, 17 különböző játékot játszat veled. (Nekem csak 14-et sikerült beszereznem). Van itt elkeseredett tanárnő, aki túszul ejti az osztályát, arab terrorista, skizofrén celeb, aki lehetetlen hülyeségeket követel tőled. Van itt öngyilkos szekta, hacker terrorista, egy apa, aki a saját gyerekeit rabolja el, egy mocsárba rejti, és neked meg kell találnod. Aztán itt van még Joker, egy maffia ikerpár a Diehardból, egy rivális kollégád aki rossz útra tért, viszont ismeri a trükkjeidet, tehát nagyon nehéz legyőzni, stb. , stb., stb.

Végig izgultam, végig átéltem, pedig nem az az alkat vagyok. A finálé pedig ledöbbentő volt. Viszont nem spoilerezek. Mindig is éreztem, hogy van valami ebben az ameri-dologban, de valahogy az orkok és az ufók nem tudták ezt biztosítani. Ez a játék viszont igen. Ezért lett a kedvenc amerim.