Horizon II: Forbidden West – Burning Shores (2023)

● Végre egy kiegészítő, ami tényleg epilógusa a főjátéknak, átvezető történet a 2. és 3. rész között!
● Nekem ennyi pénzért bőven megérte ez a kb. 11 óra content. (Két mellékküldetést csináltam meg a fősztori mellett, nem tudom, kihagytam-e valamit.)
● Az új karakterek tűrhetőek, de marhára hiányoztak a régiek. Lance Reddick (RIP) nem kapott nagy szerepet, hiába várta mindenki. :( De még ő kapta a legtöbbet. Senki nincs itt az OG csapatból, Alva és Beta pár másodpercre cameózik.
● A vége előtti mini boss rendben van, a főboss (:D) inkább látványos könnyed platformerkedés, mint igazi boss fight. Attól még persze marha szép. :)
● SAM WITWER!
● Beszéljünk arról a vége opcióról, jó? :D spoiler Értem, hogy a Horizon fősztoriba hangulatilag elvileg még nem illett ez (illetve még Aloy nem változott ennyit karakterileg), de szerintem meg igenis pont oda kellett volna a végére. :D (Nem, nem Nil fangirl vagyok, mindenki fangirl vagyok.) De azért remélem, hogy ez a sokak által áhított feature-t lebegteti be a 3. részre.

Jobb DLC, mint a Frozen Wild. Sokkal szervesebben kapcsolódik a HFW-hez, nem is lehet elkezdeni addig, amíg ott az összes főküldetés kész nincs – ilyen kikötés a Frozen Wild-ban nincs. Szöges ellentéte a FW-nak, a neve is mutatja, a fagyos területek helyett most lávafolyamos területre megy Aloy.
Msgát a küldetést Sylens adja, ami tetszett, illetve az is, ahogy az Epilógusban reagált az egészre és magára Aloyra. spoiler
Seyka, mint új karakter jelenik meg, a karakterrajza tök jó, bár én Avadnak drukkoltam a HFW miatt, de hát ez van :D.
Örültem, hogy Gildun visszatér a FW-ból, hasonló küldetésben mehettünk vele végig, mint az előző DLC-ben. spoiler
Tetszettek az oseram-tárgy és dinó figura gyűjtések. A Pangea parknak kifejezetten örültem, és nagyon ötletesnek tartom a Slaugtherspine és Thunderjaw site egymás mellé helyezését, ami eléggé Jurassic Park 3. A légifelvételek szintén ötletesek voltak, nem a megszokott kilátópont feelinget hozták.
Összesen 4 új géppel ismerkedhetünk meg, ebből az egyik a Horus. A Waterwinggel való első találkozásom nem sikerült zökkenőmentesre, ugyanis azt gondoltam, ugyanolyan kis semmilyenek, mint a Sunwingek. Nagyot tévedtem, kemény ellenfelek.
A Horus elleni küzdelem számomra nagyon durva élménynek bizonyult, amit az alatta szóló zene is nagyon jól kiegészített, illetve az a pillanatnyi lassítás, amikor Aloy leugrik a Waterwingről, miközben a Horus a part felé tart, a kamera pedig beáll középre. Na, az epic volt.
Ami nem tetszett:
– a térkép – nagyon széttagolt volt, nem jött be ez a sok kis szigetes megoldás
– Londra + az, amit csinált – egy megalomán barom volt, szerintem agyára is ment az ezer év, de egyáltalán nem lett megmagyarázva a cselekedete. Oké, hogy kisakkozta Aloy meg Seyka, hogy kb. mi lehet, de ezt nem éreztem elégnek. Tilda a Szingularitásban sokkal többet elárult, és az jobban kielégítette a kíváncsiságomat, mint ez.
– a Horus elleni csata – tudom, az előbb azt írtam, durva élmény volt, és valóban, nem is magával a harccal volt a gondom (történet szinten nem volt túl nehéz legyőzni), hanem inkább azzal a tudattal, hogy két ember egy gagyi őskori íjjal képes volt legyőzni egy ekkora gépet, miközben ezer évvel ezelőtt az egész világ a saját fegyvertárával sem tudta leállítani őket. Oké, mondhatjuk azt is, hogy a Horust Londra irányította, nem magától operált, és ezért gyengébb is volt, de ez valahogy nem állja meg a helyét, olyan szürreális az egész.

Egy-két frissítés még azért ráfér a játékra, pl. nem mindig reagált az ugróhelyekre, illetve néhány loot félig a földben volt, ha nincs jelölő bekapcsolva, fel sem tűnik, hogy ott van valami.

Összességében jó volt, jó élményt adott, és lefektette az alapokat a következő játékhoz, amit így még jobban várok.

A Burning Shores DLC azt adja, amit egy ilyen DLC-től várni lehet, nem többet, nem kevesebbet, ugyanakkor nem lehet elmenni amellett, hogy emiatt érződik igazából súlytalannak. Mondhatott volna többet a világról, tágíthatta volna a lore-t, beszélhetett volna Forbidden West ellenségeiről. Maga a koncepció megannyi érdekes, kifejtésre váró nüansszal rendelkezik, ám a Gerilla Games inkább készített egy látványos, szórakoztató akció-kalandot némi románccal. Bár kétségtelen, hogy a finálé hatalmas küzdelme roppant szórakoztató és látványos.

Bővebben: https://www.roboraptor.hu/2023/04/30/horizon-burning-sh…