Star Wars Jedi: Survivor (2023)

Méltó folytatása a Fallen Ordernek.
Sztorit továbbra is imádom*, a karaktereket, ha lehet még jobban megkedveltem. A grafika valami csodálatos! Nagyon tetszett, hogy nem mindent nulláról kell ismét megtanulni, hanem Cal képességei velünk maradtak, ezeket lehetett fejleszteni, illetve az új skillek is tök jók lettek. Azért Koboh-on enyhén megijedtem, hogy akkor ez most egy végtelen open world lesz, de szerencsére nem lett az. Semmi bajom az open world játékokkal, de ennek a sorozatnak szerintem nem állna túl jól. Amit itt kapunk az még pont okés szinten van.
Negatívumként annyit tudok felhozni, hogy az előző részben megtapasztalt bugok itt is előfordulnak azért.
Összességében ez a játék is megy a kedvencek közé és azonnal akarok egy folytatást!

*Azt inkább hagyjuk, hogy a lelkemmel mit tett…

Pro:
● Gyönyörű látvány (lesz ehhez ám kontra is) és hangulatos set design.
● A level design marha jó, élveztem (élvezem) az egyetlen bolygónkat felfedezni. Koboh hatalmas open-world világa a kis puzzle-okkal teljesen rendben van.
● A weapon stance-ek és a harcrendszer még mindig eszméletlen szórakoztató.
● Cal képességeit nem kell újratanulni, ötletesen építenek újfajta puzzle feloldásokra és platformer dolgokra.
● Imádom a vért izzadós platformer dolgokat, és rendesen meg is haltam sokszor.
● A boss fightok. Öröm volt, ahogy feltörölték velem a bossok a padlót!
● A téma tök jól ki van választva, Cal személyes traumájához van szabva és minden gonosz ráreflektál. Aki ismer, tudja, hogy ez az irodalmi nutellám, és egyszerűen imádom. A végeboss? IMÁDOM! Kedvenc SW karakter lett!
● A customization nagyon jó! Olyan szuper kis fénykardot csináltam magamnak, imádom. (Plusz Callel is lehet öltöztetős babát játszani.)

Kontra:
● A performance botrányos. A vért izzadós wave fightoknál örüljünk ha esetleg 10 fps van, és úgy próbáljunk meg tűpontosan parryzni, hogy még Cal sem tud mozogni.
● A bugok, amitől progresst vesztünk. :( Egyáltalán nem volt jobb vagy stabilabb élmény ez a játék, mint az első rész. De tekintve, hogy mennyire elsiették a kiadást, nem lepődöm meg.
● A minijáték a halálom, jó? Mindenhol utáltam. Horizonban is.
● Miért nincsenek companionok? Miért nem harcolnak velünk többet, ha már így is vannak szegmensek ezzel. Én többet szerettem volna!
● 6 pálya van, de igazából 1, a többi kb. csak egy folyosó. Nem tudom, de én úgy emlékszem, hogy az előző résznél sokkal változatosabb volt a látványvilág tervezés. Ragnarökben is imádtam a különböző pályák designját, itt meg olyan egyhangú volt minden. Főleg, hogy persze SW nincs sivatagi bolygó nélkül.
● Az a lassú heal, illetve az unlockoló target boss fázisok váltása közben marha idegesítő.
● A történet: Mindenki odáig van érte, hogy az évtized legjobb SW sztorija meg mittomén, és való igaz, a gonosz karakter tényleg fenomenális, de nincs kihasználva, de nem csak ő. A történet marha furán kezd (teljesen lényegtelen dologgal – aki látta az elejét, vitatkozhat, hogy de hát, micsoda dolgok történnek!), és igen, van egy ütős kezdés, és van tematikus lényege a történethez, de totál nem erről szól. Olyan érzésem volt, hogy itt bizony rengeteg dolgot kivágtak.

A mélység, amivel a spoiler szeretné ábrázolni? Eh, nincs meg annyira. Nem mernek annyira szenvedős játékot létrehozni, mint a Plague Tale, és értem, ez Star Wars, ez mindig is vadnyugat in space lesz, de ha már annyira sötét lenne a központi téma, hozzányúlhattak volna. A játékelemeket teljesen furán párosítja a témával, és míg a Plague Tale-nél működött, itt nekem disszonáns volt. spoiler

Akkor kezdjük ott, hogy olyan összevissza és erőltetett a spoiler, hogy nem tudtam vele mit kezdeni. Szinte láttam, hogy a küldetést írják meg előbb (ami amúgy abszolút unalmas is volt, sétálj ide, vedd el, hogy mi? Csak ennyi az egész? Miközben nem tudunk meg róla semmit?) Hozzáteszem Cal képességét tök jól összekötötték eddig az összegyűjthető echókkal és nyilván én nem találtam meg az összeset, de amit találtam, semmitmondóak voltak, pedig el lehetett volna mélyíteni a múltbéli szálat.

A felbérelhető karakterek, akikre mindig pittyeg a játék, hogy beszéljél már velük két küldetés közben? Iszonyatosan unalmasak, annyira, hogy az agyam sikított tőlük. Turgle-ön és Zee-n kívül a többiek mind NPC karikatúrák, és nem is akartam velük semmit kezdeni.

A történet a 70%-ig marha unalmas, hacsak nem tovább. A gonosz karakter alig van színen, nem érezzük a fenyegetést, és olyan ad hoc módon indul el a sztori, olyan véletlen hajtja, ami a Guardians of the Galaxy-ban működött, itt nem. Nekem nem.

spoiler Olyan nevetségesen kínos a legelején lévő dialógus, hogy spoiler Azért hálisten nincs több ilyen kínos (erre nincs jobb szó) dialógus benne (a mellékkaraktereken kívül), de ez annyira lehúzta az elején a játékélményt, hogy fontolgattam egy 7 csillagot.

A plotlyukak, jézusom: spoiler

Két marha erős és karizmatikus szereplőt kapunk, akik lejátszanak mindenkit a színről, csak éppenséggel… idő nincs rájuk hagyva. spoiler

Röviden na: nyilván én is beállok a nyivákoló SW rajongók táborába, haha, ahol már csak egy fénykarddal nem tudnak eladni nekem minden történetet. Attól függetlenül Cal Kestis és BD-1 még mindig a kedvenceim maradnak.

Plusz a történet legvége felhúzta annyira, hogy hiába untam előtte a sztorit, megkapja arra a max pontot tőlem, amit szoktam adni játékoknak a történeti elemért.

Jelenleg két érzés kavarog bennem:
-BOOOOM BABY! Na így kell egy Star Wars játékot megcsinálni b*szkikám!
…
-Széttépett, megríkatott. Szétmarcangolta a lelkem, megfacsarta a szívem. Csak ültem a stáblista előtt, kezeimet összekulcsolva a fejemen pihentetve, hátradőlve…: üresség. „Mit kezdjek az életemmel?” érzés…
Részletesebb irományra aludnom kell egyet……