Hanamikoji (2013)

Csodaszép lapokból álló kártyajáték, egyszerű akciókkal. Nem vagyok odáig a kártyajátékokért, nem kötnek le, de ez a japán gésás, művészeti tematika levett a lábamról, így erre jobban rápillantottam. Magamnak nem, de a tanári szobába közösnek beszereztem. Tetszik az egyszerű, de okos játékmenet. Nagy előnye, hogy könnyen megjegyezhetőek az akciók, nincs túlbonyolítva, letisztult.

Ez az a játék, amiben igazából fogalmam sincs, mit csinálok, de nagyon élvezem. Azért mindig próbálok rájönni a nyerő taktikára, de valahogyan nem nagyon sikerült még ez…
A játék lényege, hogy négy akciód van, amit egy-egy alkalommal tudsz kijátszani egy fordulóban: kidobsz két lapot, elraksz egy lapot, három lapból egyet húznia kell az ellenségnek, illetve két-két lapból kettőt húz az ellenség. Ha ügyes az ember, akkor olyan kártyákat tud lehelyezni, amivel többséget is szerez, és így elhódíthatja a gésákat.
Igazából egyre jobban azt gondolom, hogy itt nem lehet igazi és mindent megnyerő stratégiát alkotni, mert egyszerűen akkora a szerencsefaktor (kártyahúzás, az adott kártyák „időben” való megérkezése). De igazából mégis jó próbálkozni, új terveket szőni, egy-egy gésát teljesen meghódítani, és néha teljesen bebukni egy-egy taktikát (igen, az 5 pontos gésánál a legtöbbször holtverseny szokott lenni).
Ami miatt mégis kiemelkedő számomra ez a játék, az a grafikai megvalósítás, és maga a komponensminőség. Gyönyörűek a hölgyek, minden alkalommal elcsodálozok, mennyire szépre alkották meg őket, ésa kártyák is hasonlóan szépek (bár sokkal inkább letisztultabbak). Jó érzés kirakni (még akkor is, ha pontosan elférnek az asztalon, annyira nagy a helyigényük), a kis tokeneket mozgatni, kártyákat lerakni. Kellemes belemerülni pivit ebbe a világba. Szerintem mindenkinek vannak kedvenc gésái a játékban, az enyém a könyvet olvasó kettes, illetve a teaszertartást végző négyes (mindkettővel tudok azonosulni nah).
Csodaszép játék, minden alkalommal kellemes elővenni, és játszani vele. Általában két-három fordulóalatt le szoktuk játszani, ami nagyon maximum (kipakolással együtt) fél óra.

Okos! Nagyon okos! És szép. A szabályt megtanulni nagyon könnyű. Olyan idegtépő döntéseket kell hozni végig, hogy mi visítottunk és az asztalt csapkodtuk. A külseje ellenére nem kedves játék. Nagyon konfrontatív, igazán a másik ellen ÉS magunkért IS kell küzdeni.
Nagyon megszerettem. Must have.

Zseniális páros társas. A szabályok rendkívül egyszerűek, de annyi a valószínűségi faktor benne, hogy szerintem nem is nagyon lehet tényleges stratégiát kitalálni. Akármikor elindultam valami felé, mindig keresztül húzta valami (minden is). A grafikája, a doboza gyönyörű. A hossza nagyon változó, mivel nem fix, hogy hány körből nyer valaki.

Ez egy nagyon finoman okos játék, amin a kivitelezés, az anyaghasználat csak dob. Szeretek vele játszani. Akár nyerek, akár nem.

Gyönyörű és okos kis játék! Kezdetben ódzkodtam tőle, mert a fotók alapján annyira a szokásos számos-sorrendes-lerakós kétfős játéknak tűnt. Később néztem jobban utána, Petit megkértem, hogy igyekezzen emlékezni arra, mikor anno egy barátjával játszott vele, aztán végül szállítási költség megúszása végett a karácsonyi ajándékunkhoz csapódott a szüleimtől. Várt magára egy darabig, de megérte leülni vele játszani!
Nagyon tetszenek benne az akciók, hogy nem mindegy, hogyan egyensúlyozol, mit mikor játszol ki, mire tartalékolsz, hogyan csoportosítod a kártyákat vagy miket raksz ki, mivel tudod, hogy először az ellenfél fog választani. Persze neki sem egyszerű, főleg mikor a végére hagyja a választást, és szinte csak erős lapok vannak nála… Kombinálgatni kell rendesen, kit érdemes meghódítani, főleg, mert három körön keresztül tart a játék, és döntetlen esetében nem mozdulnak el a jelölők (tehát ha a másik korábban meghódította az adott gésát, döntetlennél is nála marad). Okos, gondolkodós, ügyes kis játék. Persze a kártyahúzási szerencse is benne van a pakliban, de szerintem nem ront a játékélményen egyáltalán.
Tetszik, polcunkon marad.