Hanamikoji (2013)

Csodaszép lapokból álló kártyajáték, egyszerű akciókkal. Nem vagyok odáig a kártyajátékokért, nem kötnek le, de ez a japán gésás, művészeti tematika levett a lábamról, így erre jobban rápillantottam. Magamnak nem, de a tanári szobába közösnek beszereztem. Tetszik az egyszerű, de okos játékmenet. Nagy előnye, hogy könnyen megjegyezhetőek az akciók, nincs túlbonyolítva, letisztult.

Ez az a játék, amiben igazából fogalmam sincs, mit csinálok, de nagyon élvezem. Azért mindig próbálok rájönni a nyerő taktikára, de valahogyan nem nagyon sikerült még ez…
A játék lényege, hogy négy akciód van, amit egy-egy alkalommal tudsz kijátszani egy fordulóban: kidobsz két lapot, elraksz egy lapot, három lapból egyet húznia kell az ellenségnek, illetve két-két lapból kettőt húz az ellenség. Ha ügyes az ember, akkor olyan kártyákat tud lehelyezni, amivel többséget is szerez, és így elhódíthatja a gésákat.
Igazából egyre jobban azt gondolom, hogy itt nem lehet igazi és mindent megnyerő stratégiát alkotni, mert egyszerűen akkora a szerencsefaktor (kártyahúzás, az adott kártyák „időben” való megérkezése). De igazából mégis jó próbálkozni, új terveket szőni, egy-egy gésát teljesen meghódítani, és néha teljesen bebukni egy-egy taktikát (igen, az 5 pontos gésánál a legtöbbször holtverseny szokott lenni).
Ami miatt mégis kiemelkedő számomra ez a játék, az a grafikai megvalósítás, és maga a komponensminőség. Gyönyörűek a hölgyek, minden alkalommal elcsodálozok, mennyire szépre alkották meg őket, ésa kártyák is hasonlóan szépek (bár sokkal inkább letisztultabbak). Jó érzés kirakni (még akkor is, ha pontosan elférnek az asztalon, annyira nagy a helyigényük), a kis tokeneket mozgatni, kártyákat lerakni. Kellemes belemerülni pivit ebbe a világba. Szerintem mindenkinek vannak kedvenc gésái a játékban, az enyém a könyvet olvasó kettes, illetve a teaszertartást végző négyes (mindkettővel tudok azonosulni nah).
Csodaszép játék, minden alkalommal kellemes elővenni, és játszani vele. Általában két-három fordulóalatt le szoktuk játszani, ami nagyon maximum (kipakolással együtt) fél óra.

Okos! Nagyon okos! És szép. A szabályt megtanulni nagyon könnyű. Olyan idegtépő döntéseket kell hozni végig, hogy mi visítottunk és az asztalt csapkodtuk. A külseje ellenére nem kedves játék. Nagyon konfrontatív, igazán a másik ellen ÉS magunkért IS kell küzdeni.
Nagyon megszerettem. Must have.

Zseniális páros társas. A szabályok rendkívül egyszerűek, de annyi a valószínűségi faktor benne, hogy szerintem nem is nagyon lehet tényleges stratégiát kitalálni. Akármikor elindultam valami felé, mindig keresztül húzta valami (minden is). A grafikája, a doboza gyönyörű. A hossza nagyon változó, mivel nem fix, hogy hány körből nyer valaki.

Ez egy nagyon finoman okos játék, amin a kivitelezés, az anyaghasználat csak dob. Szeretek vele játszani. Akár nyerek, akár nem.

Gyönyörű és okos kis játék! Kezdetben ódzkodtam tőle, mert a fotók alapján annyira a szokásos számos-sorrendes-lerakós kétfős játéknak tűnt. Később néztem jobban utána, Petit megkértem, hogy igyekezzen emlékezni arra, mikor anno egy barátjával játszott vele, aztán végül szállítási költség megúszása végett a karácsonyi ajándékunkhoz csapódott a szüleimtől. Várt magára egy darabig, de megérte leülni vele játszani!
Nagyon tetszenek benne az akciók, hogy nem mindegy, hogyan egyensúlyozol, mit mikor játszol ki, mire tartalékolsz, hogyan csoportosítod a kártyákat vagy miket raksz ki, mivel tudod, hogy először az ellenfél fog választani. Persze neki sem egyszerű, főleg mikor a végére hagyja a választást, és szinte csak erős lapok vannak nála… Kombinálgatni kell rendesen, kit érdemes meghódítani, főleg, mert három körön keresztül tart a játék, és döntetlen esetében nem mozdulnak el a jelölők (tehát ha a másik korábban meghódította az adott gésát, döntetlennél is nála marad). Okos, gondolkodós, ügyes kis játék. Persze a kártyahúzási szerencse is benne van a pakliban, de szerintem nem ront a játékélményen egyáltalán.
Tetszik, polcunkon marad.

Zseniális játék. Egyszerű, gyors, pörgős, és mindig más. Nem lehet megunni. Nekem kicsit olyan, mintha a sakk modern változata lenne kártya formában. Nem is tudom miért, talán mert adott lépések vannak benne, amelyek sorrendjét magunk dönthetjük el. Pedig sakkozni nem szeretek, nem is nagyon tudok, ez viszont levett a lábamról. Már 3. napja játszom online, mert az első két napban próbáltam rájönni, hogy ebben hogy lehet egyáltalán nyerni. ?? Sorra vesztettem el mindet, és annyira felidegesített, hogy nem bírtam abbahagyni. Lehetetlen hogy ne legyen valami stratégiája, nekem rá kell jönnöm. Nos, nem jöttem még rá, de azért kezdek belejönni, és már többet sikerült megnyernem egymás után, úgyhogy biztosan nem csak a szerencse faktornak van szerepe.
Tetszik a kivitelezés is. Az esernyős kép a kedvencem. :) Be fogom szerezni otthonra ezt a játékot.