Dungeons & Dragons (1974)

Tabletop szerepjátékokat sokat játszottam, bár a klasszikus Dungeons and Dragons pont nem került elő annyiszor, sokszor inkább barátok saját fejlesztésű rendszereire került a sor. Bizonyos szempontból a DnD-t nem tudom teljesértékű játékként értékelni, mert szerintem minden esetben a DM teszi azzá, azáltal, hogy elkezd alkotni a vázra, ami a világ. Persze, van pár alapszabály, de meg kell írni még egy csomót, meg kell húzni a korlátokat, hogy tényleg közösen tudjon történetet építeni a csapat, és ez nagyon nehéz – nem csoda, hogy a DM szerepre sosem mertem vállalkozni, egyszerűen túl nagy kihívásnak tűnt, hogy mindenki karaktereit összefogjam, egyenlő figyelmet kapjanak, és kellően reagáljak az ötletekre, ne magam akarjak írni egy történetet. Játékosként viszont imádtam az egészet, a mai napig van pár karakter, aki nagyon a szívemhez nőtt.

Pár éve volt egy társaság, akivel játszogattunk, de nem volt az igazi, mert nem mindenki vette komolyan. Aztán szét is ment a banda, a játék is abbamaradt…

Az általunk leggyakrabban játszott és leginkább kedvelt asztali szerepjáték. A jól bevált 3.5 verzió, Faerűn.