Concept (2014)

Az a fajta játék, ahol nem is számít, ki nyer, egyszerűen csak élvezetes kitalálni a feladványokat. Eddig egyszer próbáltuk családilag, mindenkinek tetszett, jó agytorna.

Fú, nehéznek tűnt elsőre, de hamar belejöttünk és át is tértünk a nehezebb feladványokra. Tuti elő fogjuk még szedni többször.

Csak korlátoltan asszociációs, ugyanis túlságosan kötött, csak a táblán lévő ikonok megjelölésével lehet kitaláltatni a feladvány-kifejezéseket, és nem igazán van valami sok ábra, amiből lehet választani. Arra viszont nagyon jó, hogy fejlessze a halmazalkotási készséget, különböző színekkel jelölve a feladványhoz kapcsolható főneveket, tulajdonságokat stb.

Először a Fun with geeksen néztem, hogyan játsszák, és azt hiszem, akkor pont az átjött, hogy ez egy nem könnyű partijáték. Így addig nyaggattam páromat, amíg csak ki nem próbáltuk.
A játék abból áll, hogy meghatározott ikonok vannak, ahova jelölőket lehet letenni. Vannak többféle színű jelölők, ha több aspektust, vagy több szót kellene megfejteni, és vannak pici kockák, amikkel ezeket az aspektusokat részletezni lehet.
Szerintem, amikor asszociációra gondol az ember, akkor a Dixit jut az eszébe: van egy kép, amiről gondolnod kell valamit. A Concept ennél egy mélyebb asszocicációt mutat be: asszociálnod kell a fogalomról, de úgy, hogy legyen olyan tulojdonsága, amit meg tudsz mutatni ezen a táblán. Nem könnyű, és az sem könnyű, hogy mással ne legyen összetveszthető (amikor a trombitát raktam ki, akkor eljutottunk odáig, hogy rézfúvós, majd mondtam, hogy én ennél többet nem tudok ebből kihozni, kérlek találgasd ki az összes rézfúvóst). Közben a másik fejével is kell gondolkodni, mi az amit másfelé vihet, mi az, amit nem feltétlenül úgy ért, ahogyan kellene. (mókust kellett kitalálnia páromnak, és színnek a vöröst és barnát raktam. Az összes vörös állatot vgigpróbálgatta, mikor a végén mondja, hogy de hát a mókus barna. Én csak forgattam a szemeimet, és azóta is vörös mókus képeket küldök neki)
Ami érdekes, hogy nem könnyű, mert nagyon kevés ikon van, és sokról (akármennyire vannak hivatalosan elfogadott jelentései) másra is lehet asszociálni, így nagyon eltudja az embert binni. Ellenben szerintem pont ez a vonzereje is a játéknak. Nem az a lényeg, hogy rögtön meglegyen, hanem hogy közben figyelj a másikra, és próbálj neki segíteni. Kínszenvedés, de az a fajta, amikor nevetsz a másikon és magadon, hogy milyen hülyék vagytok, és aztán új feladványt vesztek elő.
Szerintem zseniális játék, és olyan asszociációs játék, amit párom is szeret (ami hihetetlen, mert ezt a műfajt nem nagyon szereti). Sokat nevettünk játék közben, és azt hiszem, még sok-sok órát fogunk ebbe ölni, és hogy minél jobban elmutogathassuk az ikonokkal, például a lumbágót is.

Partijátékoknál én mindent az Activity-hez hasonlítok (nem állítom, hogy ez helyes, de nekem az az alap :) ). Jónak tűnt ez a játék is, érdekes módon kell kitalálni a feladványokat, egyetlen szó és mutogatás nélkül. Arra tudok gondolni, hogy éppen ezért nem tudott engem teljesen megfogni, mert számomra mindig a beszéd volt a legfontosabb, úgy tudom normálisan átadni a gondolataimat, és „zavar”, hogy itt a kitaláló felekre van inkább bízva, hogy mire tudnak asszociálni a kis képecskékről. Természetesen sok múlik a mutogató emberen is, de mégis túl fontos elemnek érzem a többiek fantáziáját.
Fog azért ez is előkülni, főleg mert húgocskám számára szinte kedvenc lett, de általában van más, amivel szívesebben játszik a társaság.
spoiler

Jó cucc! Együtt tudtunk örülni az ügyes elgondolásoknak, és a megfejtéseknek is, ahogy szerintem versengeni érdemes. A pontok egyikünket sem érdekelte. :D

A kellékek nagy részét nem is használtuk, felesleges bonyolítás a funkciójuk, a kis színes kockákkal elvoltunk végig. Jópofa játék, aki nem túl gyakorlott, azt meg lehet izzasztani pár feladvánnyal, de lényegében azoknak való, akik activity-őrültek.

Érdekes játék, mi nagyon szeretjük. A játékszabálytól annyiban szoktunk eltérni, hogy egy játékos rak ki egy feladványt, nem kettő, és néha időt szabunk meg a feladvány kitalálására. Vagy úgy is lehet, hogy mindenki kap egy kártyát, és annak a növekvő nehézségű feladatain megyünk végig. Meglepő, elsőre nem is gondolná az ember, hogy szólásokat, mondásokat is ki lehet rakni (és kitaláltatni :) ).

A játék, ami konkrétan nem a kezeidet köti meg, hanem teljesen gúzsba rak, hogy aztán rávegyen, hogy szárnyalj. Iszonyat nehéz belerázódni, de ha mégis sikerülne, akkor meglepően jó buli, az ember a kreativitásával gyorsan úrrá lehet a szinte már szánalmasan kevés felhasználható információn.

Annyiban hasonlít az Activityhez, hogy kártyákon lévő fogalmakat kell előadni a többieknek, hogy ők kitalálhassák. Mindezt úgy, hogy a táblán lévő szimbólumokat jelöljük meg amik valamilyen módon kapcsolódnak a fogalomhoz.
Nagyon jó ötlet, de nálunk valahogy mégsem működött a játék. Voltak szimbólumok, amiket szinte mindig bejelöltünk és voltak, amiket soha. Sokszor találtuk hiányosnak a meglévő szimbólumokat, amikkel nagyon nehéz megfelelően „körülírni” a feladványt. Végül minden kör barkóbával végződött, csak képekkel. Hosszú távon unalmassá válik.