Cardinal Cross (2018)

Ez egy jó játék. A zenéje, a CG-k már akkor meggyőztek, hogy ki kell majd próbálnom, mikor maga a játék még nem is jött ki, úgyhogy kíváncsian vártam, milyen lesz. Nagyon öröm volt ezúttal egy nem otome visual novelt játszani.
A világépítés fantasztikus. Kicsit Philip K. Dick-es, mintha a Különvélemény és az Alapítvány találkozna a Caprica és a Battlestar Galactica világával, és egy kis plusz asztrológiával. Kidolgozott sci-fi univerzum, amit akár filmben is szívesen néznék. Az archetipikus személyiségű vezetők, a bolygók mind elképesztően kreatívak.
A zene szintén kellemes, hangulatos, néha nagyon erőteljes, jól kiszolgálja az egész történetet.
A karakterek között nincsenek hősök, nincsenek makulátlan figurák. Lana ugyan a főhős, laza a stílusa, vagány, és nagyon szórakoztató a cinizmusa is, de olyan múltja és olyan hibái vannak, hogy nem sokkal jobb, mint a társai. Egonról újra és újra Sasuke jutott eszembe a Narutóból, mert nagyon jól felépítették a motivációit, nagyon kidolgozott a személyisége, de közben radikális, és gyakran teljesen elmennek neki otthonról. Karel talán a legtisztább figura, neki a legőszintébbek az érzései, de közben a pacifizmusa miatt teljesen tehetetlen, és sokszor iszonyúan felszínesen reagál a problémákra. Kieran az ügyeletes izomagy, és komikus közjáték is, de közben azt sem mindig tudja az ember, kinek az oldalán áll. Pious személyisége pedig nagyon képlékeny, kicsit elvakult, nagyon naiv, és bár nagyon szép a testvéri kapcsolata Egonnal, mégis elképesztően zavaros.
A karakterekre jellemző szürkeárnyalatosság pedig ott van a történetben is, mert hiába hozom meg a morálisan egyértelműen helyesnek tűnő döntést, sokszor két fejezettel később már próbálok magyarázatot találni a saját akcióimra. Elsőre simán belefutottam egy bad endingbe, pedig teljes meggyőződésem volt, hogy én márpedig jó döntéseket hoztam. Tele van csavarokkal, elgondolkodtató, és mindenképp hagy maga után egy kis keserű szájízt.
Amiért talán levonok egy csillagot, az az, hogy annak ellenére, hogy nem otome játék, az Egon szerelmi szálat konkrétan muszáj végigvinni, mert az ő háttértörténete nélkül egyszerűen nem érthetőek a döntései, és nagyon zavarossá válik a történet. A másik két lehetséges szerelmi szál, Karel és Pious tényleg mellékszálak (Karel esetén maga a története nem annyira összetett, Pious-é pedig kicsit elkapkodottnak hat, nem igazán kidolgozott, pontosan mit, és miért lát meg Lanában a karakter, ami Karel és Egon esetén egyértelmű), de ettől függetlenül jobban örülnék, ha teljesen átláthatóvá válna az egész akkor is, ha a főhősnő büszke egyedülálló.
Szintén nagy kár, hogy nincsenek szinkronhangok, de miután nem egy nagy fejlesztőcsoport munkájáról van szó, ez teljesen megérthető.
Összességében bátran ajánlom, mert nagy élményt tud jelenteni ez a játék, de ne számítson az ember egyszerű moralitásokra, és habkönnyű végkifejletekre. Szerintem rápillantok majd készítő korábbi visual noveljére is.
Megjelent a top 5 kedvenc otome játékomról szóló bejegyzésemben:
https://todaywiggin.blogspot.com/2024/04/top-5-kedvenc-…