Assassin's Creed III (2012)

Maga a játékmenet förtelmesen unalmas, a helyszín meg, hát köszönöm, de mégis mi olyan épült a 18. századi Észak-Amerikában, amire érdemes felmászni, úgyhogy én ezt abbahagytam, de egyszer bizony isten rászántam az időmet, és megnéztem az egész sztorit youtube-on, és most már vérzik érte a szívem, mert Connor ugyan nem lett izgibb, de Haytham Kenway, nem hazudok, az egyik legjobb karakter az AC univerzumában, a történet pedig egész jól kigyúrja magát a végére. Kár. A bugokon viszont jól szórakoztam.

Assassin's Creed: The Ezio Collection korábban nagyon berántott ebbe az asszaszin világba, ezért neki is álltam a folytatásnak, ami ezúttal a 18. századi Amerikába, a Függetlenségi háború idejébe vitt el.

Ez nem egy sokat játszott korszak, még ha az amerikai történelemben magasztos helyet is foglal el, de azért sok itt az ellentmondás. A Függetlenségi háború csak a fehér telepesekről szólt, az indiánok meg mehettek ahova akartak, és azt becsülöm a készítőkben, hogy próbáltak ennek hangot adni, csak éppen nem sikerült teljesen. Mert ki is van mondva, meg nem is. Erre jön rá a templomos-asszaszin ellentét, amiben most az előbbiek képét is árnyalni akarták.
És akkor itt van nekünk Ratonhnhaké:ton, alias Connor, akitől azt vártam, hogy egy brutális, természetbarát asszaszin lesz, ehelyett viszont kaptam egy bizonytalan, traumatizált srácot, aki ahelyett hogy felépítette volna magát, legtöbbször csak hisztizett és ott és úgy vágták át ahogy csak lehetett. Komolyan fájt nézni, hogy mennyire kihasználják a képességei miatt. Ez pedig elégé elvett számomra a játékélményből. A végére persze megkedveltem valamennyire a fiút, de inkább sajnálatból. :')

Maga a világ összességében tetszett. Főleg a Frontier , a vadállatokkal és a fákon ugrálással, illetve a kis majorságunk, amit fel kellett építeni, fejleszteni, és a benne élők életét segíteni. Boston és New York kicsit unalmas volt, gyakorlatilag ugyanúgy épült fel mindkettő, csak egyik kisebb, másik nagyobb volt.

A fősztorit elég hamar végig lehet vinni, ha valaki csak azzal foglalkozik. Az elején túl gyorsan is haladtam, mert csak arra koncentráltam, de aztán úgy kb. a felénél megálltam, hogy a világban is eltöltsek némi időt, ami szerintem megérte. A mellékküldetésekből pl. a szóbeszédeknek való utána járást (UFO észlelés, Nagyláb, Fejnélküli lovas) nagyon élveztem, ahogy vadászatokat is, sőt a hajós küldetéseket is, pedig azoktól nagyon féltem. De sokkal könnyebb volt a hajómanőverezés, mint korábban Leonardo da Vinci találmányaival való kínlódás. A Captain Kidd's Treasure különösen izgalmas volt.
Csak a menü nehezítette a helyzetet, nehezen találtam meg benne a küldetések pontos leírását.

A fegyverekből pedig egyértelműen a tomahawk vitt mindent, nagyon jól oda lehetett vágni vele, csak kár hogy nem mindenki ellen működött. :P

Összességében nem mondanám olyan szörnyűnek ezt a játékot, de még ha el is tekintek a remastered verzióban maradt buggoktól, valahogy a története olyan, ami miatt nem lehet teljesen élvezni.

-"Az indiánok nem assassin-ok"
-K.
-"Figyelsz arra amit mondok?"
-K.

K=Oké (flegma formája)
Miért kell mások kedvét elvenni az egésztől?
Hát nem sikerült! :D És a könyv is rengeteg plusszal szolgált. Főleg Haytham-ről. :)

2020.08.17.
Nem ütött akkorát a cselekmény a mostani végigjátszásnál. A véleményem nem változott, de az tény, hogy egy gyengébb AC játék a sorozatból.
Viszont a sztori megragadó (kicsit katyvasz, pedig könyvben is olvastam és ott egyszerűbben meg lehetett érteni), a játékmenet izgalmas. A harc kicsit nehézkes volt, de tekintve, hogy a 2. rész után ez egy nagy újítás volt, így nem panaszkodom. Főleg, hogy most a 4. rész után kezdtem bele ebbe.
A jelen sztorija kicsit megdöbbentett, pedig tudtam, hogy mi történik/történt.
A grafika a Remastered-ben szépen lett újradolgozva. A hangok, zenék, szinkronok mind tökéletesen illettek a játékhoz, magához a korhoz.
Jó volt. Kis nosztalgia. :)

Újrázás 2023
Megadtam neki a remastereddel az újabb esélyt, mert már tényleg nagyon régen játszottam vele, de nem….sajnos nem lett jobb.
Nincs annyira bajom az amerikai történelemmel, megvannak az érdekesebb részei, de nem mondhatom azt, hogy annyira előkelő helyen állna a listámon, az egész környezet sem nyerte el túlságosan a tetszésemet. Annyira hiányoztak a változatosabb épületek/területek… Itt volt egy unalmas Boston meg New York plusz a dimbes-dombos vacak Frontier.
Connor még mindig egy unalmas terminátor, nulla érzelemmel, full monoton hanggal.
A történet igazából szerintem sokkal érdekesebb volt mikor az elején Haythammel voltunk. Emiatt is iszonyatosan hosszú a bevezetés, szerintem kb a játék 1/3-át kiteszi az előbbi rész plusz mire Connor eljut az assassin szintig. Utána is igazából so-so volt az egész. Haytham meg Charles Lee persze nem rossz, de ennyi.
A jelenbéli szál most sem érdekelt, úgy tűnik nálam ez kimerült a II és a Brotherhood-nál, ott élveztem.
Amúgy annyira terveztem, hogy meglegyen a 100%, de a bugok teljes mértékben elvették tőle a kedvemet, így inkább dobtam.
Kisebb, de annál idegesítőbb dolgok:
-aki kitalálta ezt a bugyuta lockpick rendszert az elmehet a fenébe. De szerencsére nem volt sokszor
-azok a *síp* vadállatos quicktime eventek!! Ráadásul az említett bugok itt is megjelentek, így sokszor egyáltalán nem érzékelte a második gomblenyomást, menekülni meg persze nem lehet, így többször meghaltam.
-annyira feleslegesek voltak ebbe a tengeri küldetések! Kalózosba? Kötelező. Ókori Görögországba? Nem árt. Egy amerikai függetlenségi háborús játékba? Minek?
Egyéb jók:
-tökre szerettem a kis közösségemet meg a küldetéseiket
-a különféle nagylábú/ufo/kraken stb küldetések is szórakoztatóak voltak.
-azért a Kidd kincses dolgok sem voltak rosszak
-végre láttam az epilógust :D Anno semmi kedvem nem volt végigülni a végtelen átugorhatatlan creditet, most már szerencsére lehetett :D

The Tyranny of King Washington DLC
Az egyik dolgozó begombázott kicsit és Ubisoft úgy gondolta, hogy a képzelgéseiből legyen egy DLC. Felejtős és kissé bugyuta darab ami igazából semmivel sem járul hozzá az összképhez. Az egyetlen pozitívuma az a farkasos és madaras képesség ami nagyon sokat segített és megkönnyített sok dolgot :D

Ha a második rész volt a legjobb, akkor ez a rész a legkiforrottabb. Nem keveset tesz hozzá az, hogy a kedvenc történelmi korszakomat dolgozza fel.

A játékmenetbe érdekes és élvezetes újításokat vezetett be, valamint a sorozatban először (és talán utoljára) nem fekete-fehéren mutatta be a Templomosokat, hanem árnyalta a képet, bemutatta a motivációikat amik más megvilágításba helyezték a szervezetüket.

Sajnos a jelenkori történet is lezárult ebben a részben, azóta csak vergődik a sorozat ezen része, látványosan nem tudtak mit kezdeni a folytatásokban ezzel. Remélem egyszer visszatérnek egy épkézláb, nagyívű sztorival.

A hozzá kapcsolódó könyv pedig egyenesen kötelező annak, aki szereti a 3. részt.

Connor roppantul unszimpatikus főhős volt benne, egyáltalán nem adta át az indiánok szellemét és eszméit, ráadásul éretlen és forrófejű volt.
A történet se maradt meg bannam igazán, a Desmond szál pedig annyira felesleges és idegesítő volt benne… ><

Régebben mikor megjelent játszottam már vele, és most , hogy az AC sorozat végigjátszásánál ez következett a sorban,örültem. Hát nem kellett volna. Nem tudom, hogy az emlékeim koptak meg ennyire, vagy a játék megjelenése óta eltelt 8 év alatt változott az ízlésem ennyit, talán a játék öregedése miatt – amit valljunk be, nem zajlott méltósággal – óriási csalódás volt. Emlékeimben „túlromantizálódott” (van ilyen szó?) az amerikai függetlenségi háború díszletei között játszódó AC3.
Hol is kezdjem? Talán Connorral. Nem, az indián nevét nem tudom leírni….Hát szegénykém egyik elődjéhez – Altair és Ezio – sem ér fel. Nagyon nem. Naív, unszinpatikus, sokszor az esztelenségét csillogtató karakter. Az egész játék során egyetlen egyszer sajnáltam meg, mondjuk akkor sem őt, hanem a végtelenül naív, befolyásolt és becsapott, majd kizsákmányolt indián népet. A fater Haytham Kenway sokkal tökössebb, szinpatikusabb karakter volt templomos mivolta ellenére is. Kár, hogy nem maradt ő a főszereplő, mint assassin.
Az irányitás valami szörnyü volt. Hozzá kell tennem, hogy a régi XBOX360-as verziómat szedtem elő, a Remastert nem tudom milyen. Sok-sok küldetés kellett újra csinálnom az irányítás miatt. Mászott mikor nem akartam, nem mászott mikor akartam. A lóháton való közlekedéssel is meggyült a bajom több alkalommal is. Borzalmas volt.
A menürendszer számomra kaotikus és átláthatatlan volt.
A grafikáról nincs értelme beszélni 8 év távlatában. Maradjunk annyiban, hogy rosszul öregedett a cucc.

Megdöbbentett, hogy sokan nem szeretik ezt a részt. Pedig szerintem jó volt ez, bár tudom, hogy nem a legjobb.
Én szerettem Connort, meg az egész történetet. Talán nem volt a legpörgősebb, de nagyon tetszett az indiános sztori.