Tomb Raider (2013)

Annak idején amikor a Tomb Raider sorozat a Square Enix-hez került, nagyon bíztam benne, hogy eme kiadó támogatásával a Crystal Dynamics fejlesztői valami nagyszerűt fognak az asztalra tenni. És nem kellet csalódnom. A játék nagyszerű lett, mint történetében és atmoszférájában egy különleges élmény. De azért én hiányoltam a klasszikusan vett Tomb Raider elemeket, mint például a csapdákkal és fejtörőkkel teli ősi romokon való átjutást. Bár ebben is voltak ősi romok, de itt inkább fegyvereseken és pusztításon át vezettet az út. Viszont ezt a hiányosságot könnyen megtudtam bocsátani, mert ez a játék elsősorban a túlélésről szól. És eme küzdelem érzését nagyon jól visszaadja a történet és a színészi játék. Szóval, kimondottan egy nagyon jól sikerült eredet történetet kapunk a játék fejlesztőitől. Amit bátran ajánlok mindenkinek.

A Legend idővonal nagy kedvencem lett, mindegyiket többször kivittem már, és nagyon izgatottan vártam ezt a játékot.
Nem is csalódtam, amit beígértek, hogy másmilyen vonalon fog menni a játék, az tökéletesen életbe lépett.
Itt az irányítás egészen más lett, a mozgások sokkal élethűbbek, kicsit szerintem könnyebb is a kezelése, mint az előzőeknek, kivéve a célzást, mert itt már nem csak az egérgombot kell nyomkodni, hanem ténylegesen célozni vele. Ezt egy picit nehéz volt nekem megszokni, de amint ráéreztem, rá kellett jönnöm, hogy igen, így milliószor jobb a játék élmény.
A sztorija is nagyon tetszett, egészen filmszerű, a karaktereket is eltalálták, a látványvilág pedig valami fantasztikus!
Természetesen nem maradtak ki a kirabolni való sírok sem, tele logikai részekkel, és értékes kincsekkel, a fejlesztéseket pedig egyszerűen imádtam! Némi korlátozással lényegében én döntöttem el, hogy mit fejlesztek, ugyanez a fegyvereknél is.
Az eleinte szende, félős főhősnő a sztori végére egy gyilkológép lett, néha a Legend-ben elhangzott mondata jutott eszembe (Anybody, who stands beetween me, and the stone, dies!), és ígéretéhez hűen kinyír mindenkit.
Összességében ez a kedvenc TR-em, számtalanszor kivittem már és még mindig nem uncsi :D

Nagyon fontos, hogy ez a játék 2013-ban hatalmas elvárásokkal került a piacra. Szakított a hagyományos Tomb Raider játékstílussal, megtartott pár stílusjegyet de ugyanakkor ki is egészült pár újjal (szintlépés, fejleszthető tárgyak, történetorientáltság, gyűjtögethető naplókkal, tárgyakkal, kihívásokkal, magyarán minden olyan modern dologgal ami az akkori korra teljesen elvárt volt). Ami elképesztően erős, az a hangulat és Lara monológjai, ami sokszor igaz teljesen bárgyúak, hiszen kb a történet 25%ánál már tudhatjuk, hogy miről is fog szólni az egész. Vannak apróbb (tényleg apró) „ááhhááá” pillanatok, de ez maximum tényleg egy pár lehet. A technikai rész önmagában nézve hagy némi kívánnivalót maga után. A látvány egyszerűen még mai szemmel is teljesen gyönyörű, a mozgás teljesen jól lett (szerintem) motion capture-ölve. Ámbár a platformer elemek hááát… nem tudom ki hogy játszotta végig, billentyűzettel és egérrel sem lehet jó, kontrollerrel mérföldekkel jobb (nyilván), de itt a tipikus AC agyrémet kapjuk vissza néha. Teljesen indokolatlanul ugrik félre Lara, még akkor is, ha pl a csákánnyal megkapaszkodható elemeknél azt a mozgásanimációt mutatja, hogy kész elvetődni a platformról. Ez valamilyen szinten megbocsátható, elvégre 2013, minden korabeli játék hemzsegett ezektől a agybajoktól. A sírrablás, nos az egy-két helyen ad egy minimális kihívást, de amúgy meg tök könnyen teljesíthetők, ugyanakkor a challengek és a gyűjtögethető tárgyak tengere egy ideig egészen kellemes kihívást nyújt, egy bizonyos pontig (a shipwreck beachet soha nem fogom megbocsájtani a fejlesztőknek, mire ott végeztem egyszerűen úgy éreztem, hogy muszáj lesz letusolnom mert egyszerűen mocskosnak éreztem magam a saját OCD-m miatt). A karakterekről nem akarom elmondani sok mindent, mert olyan a legtöbbje, mint a játék vége: egy picit meh. Alapvetően ez egy casual game, egy minimális hardcore ízzel, de semmiképp sem feledhető, csak meh. Valamilyen módon azért ráégeti a felszínes jelzőt az egész játékra, viszont érződik rajta, hogy szívvel és lélekkel csinálta a Crystal Dynamics, csak még egy incuri pincuirt kellett volna még beletenni, és abszolút mérföldkő (meg egy picit jobban megcélozni a hc játékoskört, bár a régi TR rajongók amúgy is csak sírnak a múltbéli epizódok miatt). Kellemes kikapcsolódás volt, néhol marha idegesítő elemekkel és bakikkal, a sztorit sajnálom, de ha vágysz egy igazán hangulatos játékra, és tudod azt, hogy 2010–2015-ig milyen gyermekbetegséggel jöttek ki sztoriorientált játékok, nyugodtan vágj bele, nem fogod megbánni.

Kifejezetten jó játék,akár többször is végigjátszható szerintem.

Hát úristen, mit alkottak! Anno rengeteget játszottam az eredeti szériával, így némileg vonakodva ültem le elé és ami a szemem elé került, az nem semmi. Nem játszottam maximális grafikai felbontással, viszont már átlagos, vagy alacsony beállításokkal is gyönyörű.
Persze a látvány még nem minden egy játék esetében, kell ott lennie sztorinak is. És ez az a pont a reboot-olt szériában, amitől a leginkább leesett az állam! Olyan történetet kapunk, ami az első perctől kezdve a monitor elé szögez minket, megállás nélkül kell küzdenünk a túlélésért, miközben a barátainkért is aggódnunk kell.
Külön tetszett, hogy Lara karaktere nem egy harcos amazon, hanem csak egy átlagos huszonéves lány, aki gyenge és nagyon is sebezhető. És sebződik is rendesen, a történet során nagyon durva helyzetekbe kerülünk vele. A végigjátszás során megnyíló galériában vannak karakterképek. És nagyon durva, hogy Lara milyen a sziget előtt és után…
Mivel Tomb Raider-játékról van szó, ezért természetesen nem hiányozhat a misztikum és a kincsvadászat sem. A misztikum nagyon jól van felépítve, az egész történetet szépen körbelengi, a kincsvadászat pedig kellemes mellékes, ami különböző előnyökkel jár, de a fő cél nem ez, hanem a túlélés és a szigetről való kijutás.
Zárásként annyit mondhatok, hogy nem véletlenül közelít az értékelése 100% felé, a többszöri végigjátszás pedig szinte garantált. Majdnem olyan, mintha egy interaktív filmet néznénk, a sztori lebilincselő és fordulatos, a karakterekkel együtt lehet érezni és vérezni. Aki eddig vonakodott volna kipróbálni, annak bátran mondhatom, hogy mielőbb szánja rá magát.

Szeritem zseniális játék, a harcjelenetek ütősek, a kirakósok érdekesek, a történet izgalmas. Rengeteg gyűjtögetnivaló van szerte a pályán, amiért később is vissza lehet menni, ha éppen lőnek ránk és nem tudjuk összeszedni. A játék során egyre bővül a fegyverarzenálunk és ezeket folyamatosan lehet is fejleszteni. Ahogy a fegyverek úgy a képességek is fejleszthetőek, vannak nagyon jók #pl ami lehetővé teszi, hogy átkutassuk az elesett ellenfeleket és összeszedjük az ammot ami náluk van#.

Az irányításról nehéz nyilatkozni, mert billentyűzeten játszottam nem kontrolleren és iszonyat béna vagyok még, a quick action jeleneteknél jópárszor meghaltam, mire ráállt az agyam, de nem a billentyűzetkiosztás miatt, mert alapból kényelmes az alapbeállítás, hanem mert tényleg béna vagyok :) Amit viszont utáltam a játékban, nem tudom, hogy kontrollerrel mennyivel jobb, az a dogde. Egyszerűen borzasztó, egyszerű ellenfélnél még csakcsak összejön, bár ez is kb a játék utolsó 5%-ra sikerült stabilan, de a bossnál vagy mikor messziről dobálják rád a gránátokat és próbálnál fedezéket váltani, az egy halál…. pedig alapvetően ennyire nem vagyok nyomorék, mert a darksidersnél 2 perc alatt sikerült használhatóan megtanulnom dogdeolni. Ami viszont hatalmas előnye a billentyűzet+egér kombónak, hogy egérrel baromi könnyű célozni.

Nem lett a kedvencem, de nem bántam meg, hogy végigjátszottam.
Sajnos nagyon sok olyan rész volt, ahol nagyon rosszul sikerült az optimalizálás. Gondolok itt az rengeteg elvétett ugrásomra, ami egy mostani játéknál elképzelhetetlen. Pedig 2013-as ez a Tomb Raider, könyörgöm…
Ezen kívül a játékmenet jó volt. Egy-egy részét leszámítva folyamatosan pörgött a játék, folyt az akció… csak hát az optimalizálatlan részek sok helyen tönkre vágták az élményt. :(
A grafika megfelelt a 2013-as szintnek (hát igen, nem pont egy Days Gone-ból kell belecsöppenni ebbe a játékba :"D), a karakterek szépen ki lettek dolgozva. A szinkronok hagytak némi kivetni valót, de nem voltak rosszak.
Történet szempontjából nálam Japán egy plusz ponttal bővítette az értékelésemet. Plusz érdekes volt látni, tapasztani, ahogy a fiatal kis Lara Croft elindul a Tomb Raider útján. :)
Nagyjából asszem' leírtam mindent. :D
10/7

Viktor erőltette, hogy játszunk, nekem nem jött be annyira. Sokszor béna is voltam, kb 2 hónapja nem játszottam vele egyáltalán.

A Steam-en is meghirdették a „Maradj otthon”-mozgalmat a koronavírusra való tekintettel, és ingyen letölthetővé vált ez a játék. Érdekesnek tűnt, így gondoltam, le is töltöm, habár a korábban kiadott részekkel nem játszottam, de ismertem.
Végül is a történet szempontjából nem maradtam le semmiről, hiszen ez egy reboot, amikor azt tudjuk meg, hogy hogyan vált Lara Croft frissen végzett régészhallgatóból igazi túlélővé és kalandorrá. Az út egy titokzatos japán szigeten át vezet, ahol furcsa körülmények között szenvednek hajótörést társaival együtt. A történet egy japán legendát dolgoz fel (Himiko, a napkirálynő), és egy furcsa szekta körül bonyolódik.
A játék kaland- és akcióelemekkel dúsított, rengeteget lehet gyűjtögetni, felfedezni, harcolni. Lara fejlődik, és egyre keményebbé válik, hiszen a túlélés a tét. Több fegyvert is használ, amiket fejleszteni is lehet, sőt kell is. És szerencsére a fegyverfejlesztés és a tapasztalati pontok elosztása nemcsak úgy random történik, a történetbe is be van ágyazva az egész.
Ami kifejezetten tetszett, aza sok gyűjthető, felfedezhető titkos hely, tárgy, és plusz küldetés, amiket persze nem kötelező befejezni, de én szeretem a játékokban elérni a 100%-ot. A térképen vissza is lehet menni a korábbi helyszínekre összegyűjteni a kimaradt dolgokat. Sokszor egyébként vissza is kell menni, mivel vannak olyan részek, ahol a történet szerinti haladásban először még nem lehet kinyitni egyes ajtókat. vagy megszerezni dolgokat, mert még nincs meg a megfelelő képesség vagy felszerelés. Ilyen pl. a tüzes nyíl vagy a csiga.
Tetszett még a „survival instints” nézet is, amikor a Q gomb lenyomásával Lara túlélési ösztöneit használja, azaz a kép elszürkül, de sárgán illetve vörösen világítanak azok a tárgyak, amiket fel lehet venni, vagy az irány, amerre menni kell. Ez nagyban segít a játékban, hogy megtaláljuk az utat, illetve a plusz küldetéseknél fontos, amikor meg kell találni a rejtett tárgyakat (pl. totemek, gombák, aknák stb.)., mivel ezeket nem jelzi a térkép sem. Ez az ösztön is fejleszthető, és a végén már ebben a nézetben a falakon át is „világítanak” a tárgyak. Rengeteg ereklye és dokumentum is található a játékban, amik alapján fokozatosan áll össze a kép a történetről. A tárgyakat meg is lehet nézni, néha a forgatásukkor rejtett információkat is találhatunk.
A történetben gyakran vannak átvezető filmes részek, és egy igazi dráma játszódik le, hiszen egyrészt ott van a veszélyes szekta, az egyik csapattag, a japán származású Sam elrablása, másrészt a csapattagok között is van némi feszültség, különösen Lara és Reyes között éleződik ki egy ponton.
Néhány negatívum is volt, ami inkább csak számomra volt az. Alapvetően tetszettek a mozis részek, azonban inkább idegesített az „interaktív mozi”, amikor ment a történet, de közben ilyen-olyan gombokat kellett nyomogatni időre, vagy egy adott pillanatban, amikre persze nem készültem fel, mert teljesen beleolvadt az átvezetésbe. Ez számomra inkább zavaró volt, és kizökkentett, most akkor vagy játsszunk, vagy nézzünk filmet… (Persze ha meg csak nézni kellene, biztos az lenne a bajom, hogy túl hosszú a „film”.) Nem annyira vált külön a filmes rész és a játék, néha egy pár másodpercre visszakaptam az irányítást, utána megint elvette, vagy egy harcjelenetben volt egy „sima” csata, de a végén persze egy belassított jelenetben nyomni kellett egy adott pillanatban valamit. Ezekre úgy éreztem, hogy semmi szükség nem volt, miért nem lehetett egy „normál” csatában legyőzni az ellenfelet?
Ami még egy kicsit zavaró volt, az az, amikor partraszállást megszégyenítő jelenetek zajlottak le, azaz a látható 2-3 ellenfélből egy lövés hatására hirtelen 10-12 lett, mert ezek a szektások annyira jól szervezettek, hogy másodpercek alatt mozgósítják egységeiket, és azonnal ott terem még 10 ellenfél, akik ki tudja honnan, bokrok mögül, faházból, kötélen leereszkedve ott teremnek. Lara feladata, hogy egyszemélyes hadseregként bánjon el velük. A II. világháborúból itt maradt bunkerek, tankok és egyéb díszletek miatt egy pillanatra mintha a Call of Duty-ba kerültünk volna. Néha egyébként a semmiből is előkerültek emberek, mert a történet szerint ott voltak, csak kár, hogy egy pillanattal korábban körülnéztem ugyanott, és senki sem volt ott.
Mindent összevetve, a játék nekem nagyon tetszett, mert nagyon hangulatosak lettek a helyszínek, kalandos a történet, a szereplők is változatosak voltak. Tetszett a sok plusz küldetés, gyűjthető tárgy, harci jelenet is. Ami miatt nem 10 csillag, csak 9, az a fent részletezett játékelem, ami nekem nem a kedvencem, de alapvetően biztos nem rossz, csak én nem vagyok hozzászokva.Ettől függetlenül beteszem a kedvencek közé a játékot, biztos, hogy még elő fogom venni máskor is.
A játék menüjében vannak extrák is: karaktermodellek, concept art, ezeket akkor lehet feloldani, ha megfelelő xp-t szerzünk, vagy befejezünk egy plusz küldetést például. Ezeket is jól lehet böngészgetni, kifejezetten tetszettek ezek az extra tartalmak. spoiler

Egész szórakoztató kis limonádé volt, de csak a játékmenet miatt. A történet és a karakterek egy középszar hollywoodi popcorn moziénak feleltek meg. Nagyon vártam a jelenetet, amikor Lara először öl – sőt, valahol azt olvastam, hogy meg akarják erőszakolni, ebből én semmit nem érzékeltem –, de annyira semmilyen volt, és olyan gyorsan túllépett rajta a hölgy, mintha meg sem történt volna. Dráma és mélység nulla. Ezt még a 2018-as filmben is jobban megoldották, pedig az se egy nagy eresztés.

A játékmenet viszont tényleg jó. A helyszínek változatosak, a felfedezősdi és a gyűjtögetés elég sok időt felemészt, az ügyességi részek sem rosszak, de azért lehettek volna nehezebbek is, és a fejtörőket is hiányoltam. Lehet fejleszteni, trükkösen gyilkolni, lerohanni, lopakodni… Korrekt játék, de nekem a folytatás jobban tetszett – azzal játszottam előbb –, ott már csiszoltak a részleteken. Hat és fél csillag menne, ha lehetne.