Life Is Strange (2015)

Időutazós tini dráma, egy kis véres krimibe mártva. Érdekes elegy a Life is Strange, rengeteg emlékezetes szereplővel és nehéz, összetett döntésekkel. Nulla elvárással ültem neki, de végül teljesen beszippantott és a rabja lettem. spoiler A végkifejlet gyors lezárásával persze nem vagyok kibékülve, de talán kárpótol majd a hónap végén érkező előzmény. Mindenesetre bátran ajánlom mindenkinek, aki egy tökéletesen interaktív lebilincselő 'filmélményre' vágyik, hisz itt valóban mi alakítjuk, merre is halad tovább a történet, ami helyenként igencsak sokkoló fordulatokat vesz.

Instant öt csillag.
Két epizód után egyszerre gyűlölöm és imádok a játékot. Vannak jó sztorik más játékok esetében is – pl. Mass Effect-trilógia vagy a The Witcher 3 – de így még nem éltem át egyiket sem. Pedig közel sem vagyok tinilány.
Talán a történetmesélés módja miatt, talán, amiatt hogy közelebb áll a játék egy interaktív filmhez, de felkavaró és izgalmas, egyszerre akarod befejezni és folytatni is. A döntéseknek pedig úgy néz ki tényleg van befolyása a történetre – quicksave pedig nincs, amivel ezt azért ki lehetne optimalizálni (mint a Mass Effect vagy a Witcher esetében).
A Beyond Two Souls miatt irigykedtem a PS3/PS4 tulajokra. Most azért kicsit jobb már (de azért a Horizon Zero Dawn miatt megint kár, hogy csak PC-n játszom).

Egyik legjobb történetű játék, amivel valaha játszottam. Amúgy is imádom a butterfly effect játékokat és itt marha jól ki is dolgozták a különböző lehetséges szálakat.

Imádtam imádtam imádtam ❤

izgalmas, felkavaró történet egy tini lányról és a speckó képességéről :) imádtam

A Life is Strange tehát összességében véve egy jó játék, kiváló történettel, melyben egy lapon említhető David Lynch, Stephen King és J.K. Rowling, mint ihlet, hiszen húsvér jellemeket kapunk, megfejelve egy kicsit beteg, de izgalmas krimivel, amelyet leöntenek még egy csomag misztikummal és fantasy elemmel, mindezt megfelelő zenei és művészeti körítéssel. A történet és a játékmechanika az esetek többségében kéz a kézben jár, viszont vannak gyermekbetegségei, mint a kicsit nehézkes irányítás PC-n, vagy az esetenként túlnyújtott játékmenet, nem beszélve az összecsapott végkifejletről, vagy az alapvetően csúnya grafikáról. Ettől függetlenül aki szereti a történetre kihegyezett játékokat, nem beszélve az interaktív drámákról, akkor ne habozzanak, mert a hasonló játékok adják a videojátékipar művészeti értékeinek jórészét. Kár, hogy a rengeteg döntésnek végül nincs igazán komoly súlya és tétje.

Értékelés: 81%

Narratíva: 88
Grafika: 60
Zene: 90
Játékélmény: 85

(Később a honlapon)

Szuperjó játék, meg is érdemelné az öt csillagot, ha nem lenne az az idegőrlő rémálmos rész benne. Azon annyira kiakadtam, hogy végül nem is én csináltam meg, más játszotta helyettem azt a részt. Én valószínűleg itt feladtam volna, mert nagyon az idegeimre ment. Ezt leszámítva iszonyatosan jó a története, nagyon szép a kivitelezés, rendkívül ötletes, és egy videójátékhoz képest nagyon-nagyon mély morális kérdéseket hordoz. Várom, hogy tényleg lesz-e folytatás.

Nagyon szeretem a Telltale Games point and click kalandjátékait. Az első The Walking Dead igazi mérföldkő történetmesélés terén, és bár a többi évada is nagyon jó, egyedül a The Wolf Among Us ♥️ az, ami felül tudta múlni! Az egy olyan játék, aminek az élménye a mai napig velem van! De ezeken kívül csináltak még más hasonló játékokat, pl Batman vagy Galaxis őrzői témájút, ahol a szokásos bevett formulát használják. Izgalmas és érdekes történetet mesélnek el, ahol megteremtik azt az illúziót, hogy minden döntésed kihatással van a végkimenetelre. Persze, ahogy írtam ez csak illúzió, mert ilyen döntésből jó ha 4-5 darab van az egész játék során, de annyira magával ragad a story, hogy ez fel se tűnik. Na egy ilyen játék a Life is Strange, csak a Dontnod Entertainment gondozásában. A történet röviden, a Fotóművésznek tanuló Max Caufield tanúja lesz egy gyilkosságnak az iskola női mosdójában, de ebben a pillanatban sikerül visszatekernie az időt. Megmenti a lányt, akiről később kiderül, hogy régi barátnője, de az új képessége nem lehet véletlen, mert egy katasztrófa közeledik a városka felé, amit feltett szándéka, hogy elhárít. Ez az idő manipulációs dolog marha jó ötlet, rengeteg lehetőséget ad, akár csak a párbeszédek szintjén. Egyébként a szokásos formulát követi, rengeteg párbeszéd, egy kis nyomozás/mászkálás, meg néhány feladat, amit meg kell oldani. A története nagyon érdekes, a rengeteg pillangó effektussal és alternatív idősíkkal. Ami sajnos a gyengéje és egy igazán lényeges pont, hogy a karakterek nem túl jók. Max még úgy ahogy rendben van, végül is őt mi irányítjuk, de Chloe, aki körül lényegében az egész játék forog, egyáltalán nem kedvelhető. Semmi kémia nincs köztük, és ez nagy baj, mert így nem is kötődünk hozzá, márpedig a játéknak ez lenne a célja. Ez alól a 4 epizód alternatív idővonalában szereplő Chloe a kivétel. Itt iszonyatosan erős az érzelmi töltet, és az egész játék legsúlyosabb és legjobban megírt része. De a mi Chloenkkal sajnos ez nincs meg. A többi mellékszereplő meg egy-két apró kivételtől eléggé sablonos figura. Az is zavart, hogy egy-egy epizód túl hosszú, és ha egyben akarjuk letolni, már nem biztos, hogy fent tudja tartani az érdeklődésünket. A Telltale játékok tökéletesen belőtték ezt kb 90 percre, de itt az epizódok bőven két óra felett vannak. De ezen negatívumok felett simán elsiklanék, ha kaptunk volna egy igazi katartikus befejezést! Az első Walking Dead befejezése után az ember 10 percig csak nézett ki a fejéből, akkora hatással volt rá, a The Wolf Among Us esetében meg átértékeltük az addig átélt eseményeket. Itt csak annyi, hogy vége van, és ha jobban belegondolunk, nem sok befolyása volt Maxnak az eseményekre. Jó, valószínűleg ez volt a koncepció a történet mögött, de ezt ütősebben is el lehetett volna mesélni. De még így is egy nagyon jó játék! A többi részét is tervezem végig vinni, csak nagyon magasan volt a léc, és azt nem sikerült megugrani! Ennek ellenére, a műfaj kedvelőinek kihagyhatatlan!

A TWNPKS rendszámon jót mosolyogtam és még tele van más utalásokkal is! :D

Nagyon-nagyon szerettem! Régóta érdekelt, anno az ingyenes első epizódot ki is vettem, aztán egy akció keretében lecsaptam a játékra. Csak sajnos nem vagyok egy nagy gamer, így szegényt egy ágyban fekvős betegség alatt újra elkezdtem, de szintén nem jutottam tovább az első résznél. A mostani, muszáj bent lenni időszakban viszont végre tovább jutottam és bedaráltam az egészet! Bántam is kicsit, hogy dolgozni kell menni meg házi munka is van, mert tuti előbb végeztem volna. :D
A játék története szuper, nekem nagyon bejön, hiába tinivonal (mondjuk én a jó tinisztorikat szeretem, mai napig szívesen olvasok és nézek is ilyet, kivéve ha túlságosan csöpög, a vörös pöttyösöktől távol tartom magam…), a fotók, a napló, az sms-k, mind közel hozzák a főszereplő lányt – már ha tudsz angolul persze, és vagy annyira türelmes és érdeklődő, hogy ezeket is elolvasod. :) A zenei aláfestést is szerettem, a grafikát is. Utóbbi a fotóknál volt gyengébb, vagy én lőttem a képeket rossz szögből, mert van, ami nagyon bénára sikeredett.
Az elején egy teljesen átlagos lányt kapunk, némi extrával, ami már az első percekben kiderül spoiler. Aztán egy elveszett, régi barátnőt, aki nagyon kemény, nagyon jófej csajszi, nagyon bírtam! Főleg, ahogy hatott Maxre! Max is a kis nyusziból igazi, önmagát felvállaló, barátkozó, kapcsolatokat építő lány lesz a végére, és eskü, szinte látni is, ahogy ő is a fotókon egyre szebb, mintha elfogadná önmagát… najó, tuti csak a játék volt rám túl nagy hatással. :D A kapcsolatok építéséről meg annyit, hogy könnyű úgy, ha tudod, mit is kéne mondanod a másiknak… :D
Egyszóval a történet is egyre kuszább, egyre több szálúbb, összezavarodós lesz, és az egésznek az adja a sava-borsát, hogy te magad döntöd el, hogyan alakuljon, merre menjen el ez az egész. Nyilván a fő szál megváltoztathatatlan, max a kis történéseket, karaktereket tudod egy kicsit változtatni, de az egésznek az alapja, a rejtély megoldása ugyanaz marad. Csak nem mindegy, hogyan jutsz el idáig, milyen kérdésekkel, kapcsolatokkal, akár áldozatokkal. Biztosan fogok még vele játszani, csak akkor teljesen máshogy döntök spoiler, mert van még ebben potenciál! Igaz, az igazán apróságokban úgy éreztem, teljesen lényegtelen a döntésem spoiler, de nem volt zavaró, a játékmenetet egyáltalán nem befolyásolta. Ezen kívül még annyit rónék fel neki, hogy az utolsó epizódnál voltak olyan jelenetek, amikor elmaradt az emberek szájának mozgása és társai, így elég furi volt, valahogy megölte a hangulatot spoiler. Összességében szuperül összerakták az egész játékot.
Az epizódok egyre hosszabbak, és izgalmasabbak. A végén már én is türelmetlenebb voltam, kevésbé pörgettem vissza dolgokat, hanem inkább haladtam előre, már azokat a fránya fotókat is hanyagoltam. A harmadik epizód végén néztem egy nagyot, hogy na vajon ebből mi fog kisülni, nagyon tetszett az erő hatásának ez a merész bemutatása. A negyedik végén a csavar csak félig-meddig volt meglepő, számítottam rá. Az ötödik azonban… hajjaj. Ebben kellett a legkevesebbet játszani úgymond, inkább csak figyeltél. Érzelmileg megterhelő volt az utolsó epizód. spoiler A fő, lényeges választás pedig szintén nagyon megviseli az ember lelkét spoiler
Nem vagyok egy nagy gamer. Számomra meglepően új élmény volt egy ilyen játékkal játszani. Nem az, hogy választásos, döntéseken múló (volt már ilyenhez szerencsém, de közel sem ütötte meg ennek a szintjét), hanem hogy ennyire közel hozza a szereplőket hozzám, ennyire nagy hatással lesz rám, ilyen érzelmeket vált ki belőlem… Le a kalappal a készítők előtt! Ez egy nagyon jó játék, mindenkinek ajánlom kipróbálásra, annak is, akitől amúgy távol áll a gépes játékok világa. Az előzményt már be is szereztem hozzá, a második rész még várat magára.

Eltekintve attól, hogy legalább a játék felében csak ülsz és nézel ki a fejedből, eszméletlenül szórakoztató és helyenként súlyos élmény, nagyon jól kidolgozva. Max nagyon közel kerül a játékos szívéhez, ugye intim bepillantást kapunk a magánéletébe, egy kamaszlány mindennapjaiba, ugyanakkor ott van a helyenként sajnos eléggé kiszámítható krimi is, valamint az igazi nagy élmény: az idő manipulálása. Egy igazi indie-élmény, nyakon öntve nem kevés melankóliával, feszült pillanattal, némi humorral és erős drámával. Bár a befejezések nem lettek egyformán jól kidolgozva, az alap koncepció sok közkedvelt művet idézhet (számomra leginkább a Pillangó hatást és a Donnie Darko-t hozta elő, de van egy erős 13 okom volt kihatása is). Kár, hogy ilyen sok benne az átvezetés és a passzív jelenlét, még évekbe is telhet, mire felejtek annyit a játékból, hogy újra végigtoljam, de életem egyik legjobb játékélménye volt.