Tell Me Why (2020)

A játékot júniusban szereztem meg, valami LMBT-hez kapcsolódó esemény alatt.
Kicsit féltem, mert az utóbbi időben felerősödött mindkét oldalon körülötte a propaganda, nem tudtam, mire számítsak. Játékot kapok-e, vagy egy propagandaterméket?
Nos, azt kell mondanom, hogy a játék meggyőzött.
Tyler transzszexuális, ráadásul megölte az édesanyját. Ezért javítóba kerül, majd tizenvalahány év múlva újra találkozik testvérével, és el akarják adni a régi házat.
Innen indul az érdekes történet, melyet döntéseinkkel befolyásolhatunk.
A nyomozgatás lekötött, érdekes volt a testvérek közti tudati kapocs spoiler, igazi kisvárosi hangulata van, ahol könnyebb elrejteni a problémát, mint beszélni róla.
Van pár érdekesebb fordulata, néhol horror fele hajlik.
A játék legnagyobb erőssége a története, ugyanakkor egyszer, vagy kétszer végigjátszhatónak érzem. Esetleg olyan „feel good” játéknak.
A grafikája felemás. A tájak szépek, az Unreal engine jól működik, mégis néhány helyen eléggé pixelesnek láttam.
Kapunk pár logikai feladatot, amelyhez útmutatót a családi, goblinos mesekönyvből olvashatunk, de a fő hangsúly a párbeszédeken van.
Amit még hiányoltam, az a helyi indián kultúra bővebb bemutatása.
Tényleg nem egy rossz játék, szerintem bárki adhat neki egy esélyt.

Nagyon szeretem az ilyen fajta játékokat, de szerintem ez mindenek ellenére nem tudta megelőzni a Life is Strange-t. Valamiért nagyon idegesítő volt az irányitás nehezen lehetett interaktálni egyes tárgyakkal és ez kellemetlen volt egy idő után.
A történet szintén nagyon jó volt egy nagy fordulóponttal a végén. A szereplők is kedvelhetőek voltak.

Egy újabb minőségi IP a Dontnod Entertainmenttől. <3 Habár a tempója lassabb, mint a legtöbb választáson alapuló, narratív játéké; az alaprecept ugyanaz, így egész biztos, hogy nem fog csalódást okozni a műfaj rajongóinak. Az irányítás nem tökéletes, viszont a gyönyörűen kidolgozott grafika (főleg a környezet esetében) és a filmszerű történetvezetés annyira magával ragadt, hogy szemet tudtam hunyni a pontatlanságok felett. A cselekmény nem való mindenkinek (+olykor kifejezetten felkavaró lehet), de az interaktív drámák (pl. Life is Strange-széria, Detroit: Become Human, Heavy Rain) kedvelőinek mindenképp megér egy próbát.

Dontnod ide vagy oda, ez nem tetszett.
Life is strange játékokat nagyon szeretem, de ez a történet nem fogott meg.
És nem hiszem, hogy a témája miatt.

Transzvesztita kislány, aki fiú akar lenni.. nehéz egy ilyen kisvárosban ezt feldolgozni, ahol mindenki mindenkiről pusmog és mindent jobban tud. Főleg egy különc Anyának, aki ráadásul egyedül neveli két kislányát. Nem könnyű, de azért kap segítséget a kisváros lakóitól, amit nem mindig fogad el.

spoiler

De inkább összeszedek pár pozitívumot, ami kifejezetten tetszett, mert hát ilyen is akadt:
– a táj, a tó, a város hangulata, a havas nyugalom.
– ötletes volt ez a kapocs a két testvér között, hogy hallották egymás gondolatait.
– ötletes volt ez a közös visszaemlékezés, hogy kettejük régi szoros kapcsolata miatt együtt többre tudnak emlékezni.
– és ennek a visszaemlékezésnek az volt a legérdekesebb fordulata, amikor ketten különbözőképpen emlékeztek vissza egy-egy jelenetre, és nekünk játékosoknak kellett eldönteni, hogy melyik emléknek hiszünk. Kár, hogy ebből kevés volt, epizódonként egy-egy.
– a titkos mesekönyv! Nagyon hangulatos volt, a két goblin különleges történeteivel.
– és ehhez kapcsolódóan azokat a feladatokat nagyon szerettem, amiket a mesekönyv segítségével lehetett megoldani.
– és amikor feljutottunk az édesanyjuk titkos padlásszobájába, ami egy egész különleges tündér szoba volt, ott teljesen kiélhettem a mesés feladatokat, a nem kötelező mese-feladatokat is mindet megcsináltam.
– aranyos volt a szobrocska gyüjtögetni valók, amiket utána a padlás titkos meseszobában lehetett elhelyezni. (De azért nem törtem magam, hogy minden szobrocskát megszerezzek)

Szóval igyekeztem meglátni a pozitív dolgokat is a játékban, és végig játszottam, de örültem, hogy csak 3 epizód, és hogy vége.

Szintén ingyen szereztem be anno és tartottam tőle, hogy túltolják benne a témát. Szerencsére tényleg nem volt annyira vészes.
A történet igazából nem rossz, de inkább közepes, nem éreztem annyira kiemelkedőnek. A történet középpontjában ugye egy gyerekkori trauma áll aminek részleteit a játék során igyekeznek megismerni a karakterek. Ezt azért nem mutatta be rosszul. Sejthető volt igazából, hogy spoiler
Hülyén hangzik, de sokkal jobban imádom a saját headcanonomat :D : spoiler
Tekintve, hogy a life is strange alkotóitól van így elég nagyok voltak az elvárásaim ezen a téren is. Konkrétan megetettem a madarakat, hogy lássam, hogy ennek is lesz e majd hatása, de sajnos közel sem dolgozták ki ennyire a történetet… Nem mondanám túlságosan befolyásolhatónak a címke ellenére (oké, lis is 2 endinges, de a köztes állapotban azért van jó pár dolog)
A goblin könyv azért aranyos volt. A logikai feladatok egyszerűek, de azért jópofák.