Gotham Knights (2022)

Nagyon vártam ezt a játékot, annak ellenére, hogy az első gameplay videók nem voltak túl biztatóak. Viszont az alapfelállás, miszerint Batman halott és a segítőinek kell átvennie Gotham városának védelmét, rendkívül ötletes. Nem egy (kiváló) játékban irányíthattuk Batmant, de most Éjszárny, Batgirl, Piros Sisak és Robin bőrébe bújhatunk. Azt intro remekül megadja az alaphangulatot. Ebben Batman és Ra’s Al Ghul végső küzdelmét láthatjuk. Látványos, jól megkoreografált jelenet, melynek végén Batman magukra robbantja a Denevérbarlangot. Tetszett, hogy Batman holtestét megtalálják, nem játsszák el, hogy eltűnt, és miután Bruce Wayne temetésének vége, összegyűlik a négy főszereplő, hogy kiderítsék mi is vezetett pontosan Batman halálához. Kapunk egy tutorial küldetést és utána belevághatunk Gotham felderítésébe. Meglepett, hogy a karakterek miként lettek bekategorizálva. Kezdjük azzal, hogy Batgirl a „tank”! Ő legerősebb a közelharcban. Éjszárny a gyors, több célpontot egyszerre támadó karakter, Jason Toddnak a főerőssége, hogy távolról képes leszedni az ellenfeleit a két pisztolyával, és végül Robin, aki lopakodásra specializálódott. Külsőre Piros Sisakot mondtam volna a brute force megtestesítőjének, mert ő a legnagyobb, de meglepő módon nem zavaró, hogy ezt a szerepet végül Batgirl töltötte be. A játékmenet úgy zajlik, hogy minden éjszaka van Gothamnek egy aktuális őrangyala, ezt kiválaszthatjuk a négy karakter közül, és vele kóborolhatunk a városban. Csak akkor válthatunk karaktert, ha visszatérünk a bázisunkra, de ilyenkor az az éjszaka véget ért, és kapunk egy összesítőt a teljesítményünkről. Haladhatunk a főküldetés mentén, vagy mellékfeladatokat végezhetünk, de akár gyűjtögethetjük is a városban elrejtett különböző relikviákat. Sajnos Gotham eléggé sablonosan néz ki, pedig szép a játék grafikája. Nincs igazi jellegzetessége, mint pl.: az Arkham Knightban. A melléktevékenységek iszonyatosan hamar unalmassá válnak, köszönhetően annak, hogy rendkívül önismétlőek. Olyan 3-4 féle van, amit megpróbálnak feldobni extra feladatokkal, pl.: ne sérülj meg, vagy ne vegyenek észre, de ezek sem sokat segítenek a változatosságon. A gyűjtögetés meg alapból unalmas, mert csak úgy ott vannak a pályán, és nem ilyen Rébusz feladvány szerűén kell begyűjteni ezeket, mint az Arkham játékokban. Ami érdekes, az mindegyik főszereplő Side Storyja. Ezeket érdemes teljesíteni, mert rengeteg jó karakter pillanattal szolgálnak. A fő küldetések a legjobbak, és ezek viszik előre a történetet is. Sokkal fantázia dúsabb, mint a játék többi része! Még a rengeteg ugyanarra a kaptafára épülő feladatot is elviseltem volna, ha izgalmas lenne a harcrendszer. Sajnos nálam itt bukik el a játék, mert egyáltalán nem élvezetesek a harcok. Azt hittem az Arkham játékokból emelik át, ami egyszerre egyszerű és rendkívül szórakoztató, de csak nyomokban emlékeztet rá. Inkább egy konzolos freetoplay online játékra hasonlít az egész, és a legtöbb konfrontációhoz úgy álltam hozzá, hogy essünk túl rajta és kész. Azért szomorú, hogy egy (szinte) kétgombos harcrendszer sokkal látványosabb és élvezetesebb bunyókat produkál. Ami még egy kihagyott ziccer, az a batmotorok szerepeltetése a játékban. Konkrétan két küldetés volt(!), ami a motoros üldözésre épített, amúgy csak arra jók, hogy elvigyenek A pontból a B-be. Bár a játék története egyáltalán nem rossz, úgy érzem, hogy az alkotók nem használták ki a lehetőségeiket. Már fájóan korlátozott és üres a Gotham Knights világa. Az Árnyak ligáján és a Baglyok bíróságán kívül három, ismétlem, három Batman ellenség tűnik fel, akik ellen harcolni is kell, és ezek is csak a bázisról indítható mellékküldetésekben, vagyis a fő történetszálhoz semmi közük! Név szerint: Harley Quinn, Mr. Fagy és Agyagpofa. És ennyi! (Fagy és Agyagpofa boss fightok jók, de közelében sincsenek az Arkham City-s színvonalnak.) Nem kell félreérteni, örülök, hogy nincs Joker, de ez már egy kínosan szegényes felhozatal. Annyi alsó kategóriás karaktert lehetett volna behozni és akár beilleszteni a fő történetbe, de ott meg csak egy ismert szereplő van, és nem nehéz kitalálni, hogy ki az! Feltűnik még a Pingvin, de ellene nem harcolhatunk. Egyébként rengeteg képregény karakter meg van említve, de ezek kimerülnek abban, hogy kapunk tőlük egy mailt, hogy „részvétem Bruce halála miatt”, vagy csak a nevüket említik meg (Selina Kyle ilyen), hogy azért valahol ők is léteznek, de jó távol tőled. A játék legjobb pillanatai a főszereplők közötti interakciók. Ezek remekül lettek megírva, és mindegyik karakternek igazi mélységet ad! Piros Sisakot mindig csak addig bírtam, míg ellenfélként szerepelt, antihősként szerintem nem működik, de itt olyan jó személyiséget és háttértörténetet kapott, hogy nagyrészt vele nyomultam, pedig Batgirl-lel terveztem! Pluszpont még a rengeteg öltözékért! Nagyon jól néznek ki, alakíthatók is és sokat dobnak a hangulaton! Mint fentebb említettem, a játék története jó, annak ellenére, hogy rendkívül kiszámítható és sablonos. Semmilyen igazi meglepetéssel nem szolgál, de mégis szórakoztató. A legfőbb bajom vele, hogy nem éreztem azt, miután végig vittem, hogy valami nagy esemény részese lettem volna. Annyira a háttérben történtek a dolgok, hogy Gotham városa nem is tudott róla. Nagyon örültem, hogy az alkotók beletették a képregényből ismert Baglyok labirintusát, de ezt is egy kihagyott lehetőségnek érzem. A képregényben Batman napokig kóborol és keresi a kiútat, szép lassan az őrület határáig eljutva. A játékban meg kb. 15 perc alatt kint is vagyunk. Ide egy P.T. szerű erős horror rész kellett volna, ami karaktereként teljesen eltér és mindegyikük belső démonjára fókuszál. De ez is egy kihagyott lehetőség és az egész játékot ez jellemzi. A bugokról meg ne is beszéljünk! Rengeteg potenciál lett volna ebben a játékban, de ezeket nem sikerült kiaknázni. Pedig attól a csapattól, akik véleményem szerint a legjobb történettel rendelkező Arkham játékot összehozták, többet várna az ember! De ez így csak egy nagyon jószívű közepes!

Eleve úgy ültem neki, hogy nem vártam Arkham trilogy (tetralogy) szintű élményt, az alacsonyabb lécet pedig viszonylag könnyen megugrotta, miáltal szerintem összességében sokkal jobban élveztem a Bat-család kalandjait, mint a többség. Félreértés persze ne essék, a fölöslegesen beleerőltetett gearelődés pl. tényleg borzalmas (Talán annyira nem, mint mondjuk a Marvel's Avengers-ben…) és a harcrendszer sem elég sem elég folyékony / reszponzív, viszont a sztori, a karakterek, az ellenségek (+ bossok) felhozatala, a talentek, és az open-world tevékenységek teljesen rendben vannak, ahogyan maga Gotham városa is. Egyik sem igazán kiemelkedő, de az átlag (főként a régebbi) képregényes adaptációkhoz mérten korrekt. Még grafikailag is okés. Nem egy csúcskategória a mai felhozatalban, de csúnyának közel sem mondható.
A négy irányítható hős közt amúgy elég különbség van ahhoz, hogy érdemes legyen köztük váltogatni, és tesztelni, hogy melyikük stílusa fekszik nekünk jobban, plusz itt azért a co-op lehetőség is sokkal vállalhatóbban lett megoldva, mint a konkurencia említett játékának esetében. (Ezt mondjuk élesben még nem tudtam tesztelni, így erről technikai részletekbe menően nem nyilatkozom.)
Szólóban közel 48 óra is beleölhető (Ez főként a kampányt és néhány mellékes tevékenységet foglalt magában.), míg csapatban tolva ez az idő valószínűleg bőven megtoldható, így azért akad benne tartalom, ha nem is végtelen mennyiségben. A számomra problémás technikai oldalt leszámítva (Biztosra veszem, hogy csak az én gépem nem bírja már ezt az eleve nem túl szépen optimalizált játékot, mivel nálam rendszeresen összeomlott PC-n.) tehát én az ajánlott kategóriába sorolnám a Gotham Knights-ot, mert a rossz híre ellenére is remek kikapcsolódást nyújthat azoknak, akiket nem csak az egyöntetűen 10/10-esnek ítélt darabok tudnak lekötni.

Megtanulhatnám már, hogy a tizenéves kommenthuszárok véleménye semmit nem ér, csak szajkózzák a legpopulárisabb álláspontot, nulla tapasztalattal, ha ezzel megvagyok akkor nem tologatom az olyan címeket amiket nem kellene. Ez nem az első eset, de az biztos, hogy az utolsó.

Piszok jól sikerült a Gotham Knights és amint az embernek leesik, hogy teljesen más műfajú game mint az Arkham sorozat, aminek a fénye örökké ragyogjon, elkezdheti élvezni is. Akinek ez nem sikerül, nos, az így járt, de legalább elmondhatja, hogy ez egy …. és továbbléphet.

A karakterek és a lelki sebeik, kétségeik szuperül vannak ábrázolva, az ellenfelek olyan változatosak, hogy ezen a téren akár még a legutóbbi Spider-Man is csak jelenthet neki, a gameplay pörgős, szépen épülnek egymásra a rétegei a küldetéseknek és a feladatoknak.

Amiben elmarasztalom, az az, hogy nem fogja az ember kezét az elején, így rákényszeríti az ember, hogy maga rakja össze, mi hogy illeszkedik, így nem egy embert elriaszthat. Én szeretem ezt az elveszetség érzést de megértem, ha valaki utálja.

Klasszikus farmolós, kraftolós, szintezős ARPG-light, coop game lett, nyakonöntve szép nagy adag Batman lore-al, klassz szinkronnal és álleejtős cinematic-al. Vannak idegesítő dolgai, jellemzően olyanok amiken dolgozni kellett volna még (talált naplóbejegyzések és ujságcikkek megjelenítése, több duma, vátozatosabb strongholdok), nem tökéletes, de bőven megugorja a lécet.

Nem mehetek el szó nélkül a grafika mellett így a végén. Nem tudom megjelenéskor meg konzolon milyen volt, de PC-n, rendes vassal alatta nincs oka szégyenkezni, mind a város, mind a karakterek nagyon állatul sikerültek.

Összességében véve a Gotham Knights egy jó tíz-tizenötévvel ezelőtt nagyobbat ütött volna, de így, az egyszerűsített játékmenetével, felemás RPG-elemeivel, opcionális narratívájával, mindössze korrekt grafikájával és feledhető zenei felhozatalával úgy érződik, mintha valamit kiadtak volna, hogy ne felejtsük el a Batman-családot. A négy gothami hős ennél többet érdemelt volna, főleg, hogy négy teljesen más karakterről beszélünk, s bár megvannak a maga pillanatai, ez a program akkor is túlnyomórészt egy repetitív alkotás, amelyben a maximalisták azért találhatnak némi addiktív késztetést. Ebben a formában ez a játék egy kihagyott ziccer, s csak jobban fáj, hogy 2015 óta nincs új Arkham-játék.

Értékelés: 66%

Narratíva: 70
Grafika: 65
Zene: 70
Játékélmény: 60