Ticket to Ride – Európa (2005)

Régóta szemezgettem vele, de mindig volt más játék, amit megvettem helyette (nagyrészt olcsóbbakat, bár ha összeadnám a sok olcsóbbat, ezt már 3x is megvehettem volna, na de mindegy… :D ). Aztán születésnapomra végül megkaptam, és azóta csak ez jár a fejembe, engem teljesen beszippantott. Élvezem, hogy nincs túlbonyolítva, de azért kell gondolkodni és előre tervezni. Ketten is egészen élvezhető, de 4-5 fővel mindenképp jobbnak érzem. Imádom a kis vagon figurákat, a színes vagonkártyákat meg a térkép is csodálatos.
Egyetlen apróság van, amit nem érzek az igazinak, de tényleg csak apróság. 6 hosszú útvonal van a dobozban, ezek szinte fixen belekerülnek minden játékba és ezeket hamar megismerjük. Így könnyen kitalálható még ha titkos is, hogy a másik melyik hosszú útvonalra hajt. Viszont nem teszi tönkre a játék élményt, csupán lehetett volna ebből is több. Éééés erre vannak a kiegészítők, amik újabb útvonalakat hoznak. :)

Update: ahogy telik az idő még nagyobb kedvenc, legnagyobb sikernek érzem, hogy még apukám tetszését is elnyerte, akit nem túlzás, ha szökőévente egyszer rá lehet venni, hogy játszon velünk, és most 1 hónapon belül már kétszer is megtette. ^-^

Hatalmas kedvenc lett, nagyon rövid időn belül. Csak ajánlani tudom

Jaaaj, teljesen beszippantott. Eddig valahogy a külseje miatt nem vonzott. Hatalmas pozitív csalódás. Jó kis családi stratégia játék. Könnyen tanítható, tanulható. Most már a kinézete is tetszik.
Bár csúfos vereséget szenvedtem elsőre, de ez inkább ösztönöz. Kell!

Mi a Ticket to rideot online verzióban játsszuk, ezt fontos hozzátenni, mert valószínűleg más a rendes játékkal (vagy a jubileumival játszani).
Az Európa az alaphoz képest annyival másabb, hogy megjelennek az alagutak, a kompok, illetve az állomások.
Az alagutaknál nekem már rángatózik a szemem, mert ez hozza be az igazi szerencsefaktort. Hogyha lerakod, akkor húzol három kártyát, és ha mozdony vagy az a szín van benne, akkor vagy befizetsz még (mozdonyt vagy a színt) vagy nem épül meg a vonal. Márpedig amikor utolsó lépésként két tartalékkal lerakod az alagutat, és feljön három mozdony, akkor úgy felborítanám az asztalt. Na jó, ez egy szerencsétlen játék volt, és alapvetően azért sikerül jól felépítenem a paklimat, hogy ne okozzon gondot, de néha nagyon is gondot okoz.
A kompok igazából annyival bővítik a játékot, hogy ahhoz a vonalhoz kell fix mozdony. Nem nagy változás szerintem.
Az állomások miatt ez a játék a legcsaládbarátabb, mivel itt érzem azt, hogy oké, elvették tőlem az útvonalat, amit szerettem volna, mégis van esélyem befejezni a tervemet, és eljutni az adott pontra. Mivel van állomás, ezért nem csak a konfrontáció csökken, de sokkal több ticketet tudunk felhúzni, hiszen kisebb az esélye, hogy nem tudjuk teljesíteni (legalább az állomások segítségével), így sokkal több pontot szoktunk szakítani, mint más térképeken. Talán az is az érdekessége, hogy egy idő után átmegy szerencsesjátékba: tudok úgy lapot húzni, hogy jó legyen nekem, és ki tudjam építeni a vonalat? (az eurós ember szerencsejátéka ez nah :D )
Alapvetően tetszik a játék, kellemes eljátszani vele, és különleges, hogy ismert helyeken építünk vasútat, és kicsit közelinek érezhetjük a játékot.

Nem tudok és nem is akarok rá kevesebb pontot adni. Kölcsönbe kaptuk, hogy próbáljuk ki. Kissé szkeptikus voltam vele, anyukám inkább a lapkás, dominós játékokat kedveli, viszont a kártyákat kevésbé szereti.
Nekünk pedig alapvetően mindegy, csak szippantson be. Legyen értelme, és ne tartson órákig, egyelőre az nekünk sok lenne.
Na, hát kérem szépen ez a társas egy este alatt úgy beszippantotta a családot, mert közben tesómék is itt töltötték a hétvégén az egyik napot, hogy majd éjfélig ezzel játszottunk!! Ami nagyon nagy szó!
Kellőképpen van benne szerencse, de lehetsz a magad ura is, közben, hat ha tetszik, ha nem, kénytelen vagy a másik orra alá borsot törni, ami valljuk be, kicsit jó is, meg kicsit szégyelli is magát az ember, de ha egyszer arra kell építkezni.
Ennek ellenére, hogy néha ott az a bizonyos borsszem, brutálisan jó játék. :D
(És még én se sertodtem meg rajta. :D Pedig nem szeretem, ha kekeckednek velem. Na jó, egyre kevésbé sért vérig, ha elvesztek egy csatát. :D)

Szégyenszemre ezt az alapnak számító játékot nagyon sokáig nem ismertem. Végül a helyi klubban az aranyos pagonyos lány csapatával sikerült leülnünk játszani, mert már őt is érdekelte, hogy mit is árulnak a boltban, mert ezzel még neki sem sikerült eddig játszania. Milyen jól is tettük, hogy kipróbáltuk! (Csak persze párom, az egyetlen, aki rengetegszer játszott már vele csúfosan megvert minket, főleg engem, aki leghátul kullogott. :D)
Öten nehéz játék, hamar elfoglalják előled a kiszemelt útvonalat, mire egyáltalán kerül a kezedbe kívánt színű kártya. Többször már én sem bírtam türtőztetni magam, hogy nem hiszem el, hogy ötször egymás után teljesen lényegtelen színű vagont húzok vagy vagyok kénytelen elvenni, utánam meg elveszik azt a színt, amiből nyamvadt két darabra lenne szükségem, de sehogy sem akad a kezembe. Fuuuh. :D
Összességében így is jó élmény volt, jó volt rakosgatni a kis vonatokat, előre gondolkodni, hogy éppen mit építünk meg, melyik célból melyik útvonalszakaszt, mit játszunk ki kézből, hol kössük őket éppen össze, merre lehet kerülni, hogy tudjuk teljesíteni a célt, kell-e vasútállomást lehelyezni, stb, stb. Az ominózus party után anyósékhoz látogatva fel is pakoltam a TTR-t, hogy ezt visszük az albiba, mert ketten is ki szeretném próbálni, meg vihetjük majd kollégához is (ezek még sajnos nem valósultak meg).
A Nordic Countries kiadásra vagyok még rápörögve, hogy csudiszép, dicsérik két fővel, és mivel szegény drágám nem jövőbelátó, hogy látta volna, hogy olyan párja lesz, aki szeret játszani és így eladta a Svájc/India térképet, ami pont két főnek ideális, akkor legyen majd egy másik otthonra, nekünk. Esetleg karácsonyra, ha sikerül. :)

Izgalmas, változatos megunhatatlan.
Az elején nehéz fejben tartani az útvonalakat, de aztán már jobban átlátja az játékos a saját útvonalait, ha már elkezdett „építkezni”.

Ez az a társasjáték, amit szerintem majdnem mindenki ismer, annyira népszerű. Vagy a sorozat bármely tagját.
Nem véletlenül sikeres: szerintem egy nagyon élményteli játékot ad, annak ellenére, hogy egyszerű szabályokkal bír. Széles a célközönsége, minden korosztályban szívesen veszik elő. Az újrajátszhatósága nagyon jó, illetve kiemelném a játékosszám adta különbségeket 2 játék között. Nagyon más játékot ad 2, 3 illetve 4-5 fő esetén. Míg 2 fő esetén kevesebb a konfliktus és több a lehetőség gyűjtögetni, addig több főnél már sokkal nagyobb a veszélye, hogy nem jókor építkezel, vagy már nem is tudsz egy bizonyos szakaszon. A teljesíthetőség nehezedik és a gyűjtés is sokkal nehezebb, hosszabb.

Maga a feelingje, az egyszerűsége miatt, valamint a gyönyörű design miatt annyira jó játszani ezzel a társasjátékkal. Szerintem minden korosztálynak alkalmas és élménnyel teli a Ticket to Ride, mindenképp a polcon a helye. Különösen jó, hiszen ha vendégségben előkerül társas, ennek a szabályait bárki hamar megérti.
A 15.jubileumi kiadás nagyon szép lett :)

A legnagyobb kedvencem. Legfőbb erőssége maga a hangulat, amely játék közben az emberre telepszik. Nagyon ajánlom a játékhoz készített zenék hallgatását is.

Egyesek szerint olyan, mint a Catan telepesei, egyesek szerint nem. Egyeseket felidegesített, amikor valaki ráépített a kinézett útvonalára, másokat nem. Mindenki jól szórakozott és mindenki ki tudott kapcsolni. Már első játéknál látszik, hogy sok lehetőséget rejt.