Tyranny (2016)

A Tyranny derült égből villámcsapásként ért. Csak annyit tudtam róla, hogy a Pillars of Eternity alkotóitól jött és ez is oldschool rpg. Egy időre meg is feledkeztem róla, míg egy szép napon elég jó áron meg nem láttam egy üzletben a díszdobozos kiadását. Gondoltam ennyi pénzért ott nem hagyom és de jól is tettem. Miről is van szó?

Mint mondtam egy oldschool rpg a lelkem, vagyis megcsináljuk a kis karakterünket, majd elkezdünk kalandozni, közben összeszedünk társakat is és mindenkit kardélre hányunk, aki csúnyán mer ránk nézni. A Tyranny világa nem a szokásos sablonos fantasy világ. Itt a gonosz győzött és mi nem a jó fiúkkal vagyunk, hanem Kyros nagyúr egyik alattvalójával, aki amolyan rendfenntartóként tevékenykedik. Feladatunk, hogy az utolsó ellenálló tartományba elmenjünk és a 2 ostromló hadúrnak felolvassuk a nagyúr rendeletét, miszerint, ha nem foglalják el pár napon belül a tartományt, akkor minden és mindenki ott pusztul. Persze egy varázslat miatt mi sem tudjuk elhagyni a helyet, így ha nem akarjuk, hogy kalandunk rövid úton véget érjen, segítenünk kell a 2 hadúrnak. Pontosabban, döntenünk kell, hogy kinek segítünk, aminek az eredménye egy kiadós polgárháború lesz, miután a tartomány elesett. Innentől kezdve pedig a főnökünk, az igazság arkhónja, ránk bízza a feladatot, hogy derítsük ki, ki áll a polgárháború kirobbanása mögött és rakjunk rendet.
A sztori szerencsére egyáltalán nem a sablonos fantasy klisékre épít, viszont az utolsó 3. fejezetre kicsit összecsapottá válik. Ez főleg a hosszán vehető észre, hisz pár óra alatt le lehet tudni a végjátékot. Ráadásul a befejezése nyitva hagy pár kérdést, remélem ez annak tudható be, hogy készül a folytatás és nem az összecsapottság mellékterméke.

Meg kell említenem a zseniális Conquest módot, amit nagyon remélek, hogy átemelnek mások is más játékokba, mert tényleg egy remek ötlet. A Conquest a karaktergenerálás után válik elérhetővé és a hódítás első pár évében kell meghoznunk néhány döntést, kicsit hasonló módon, mint mondjuk egy lapozgatós könyvben. Ezek a döntéseink pedig tényleg kihatással vannak a játék egészére, kezdve attól, hogy kivel milyen lesz a kapcsolatunk, egészen odáig, hogy hová mehetünk, hisz akár egy-egy helyszín el is záródhat, így garantálva a többszöri végigjátszást.
Ami kicsit keserű szájízt hagyott bennem, az kicsiny csapatunk tagjai. Szegénykék, hiába tűnnek elsőre érdekes karakternek, hamar rá kell jönnünk, hogy nem igazán lettek kidolgozva és csak nagyon ritkán van olyan, hogy leállnak egymással társalogni. De legalább az a kevés szinkron kárpótol valamennyire, mert mind remek lett.

A látvány a Unity motort használja és bizony ez a játék is bizonyítja, hogy hozzáértő kezekben a Unityvel is lehet szép játékot készíteni. A hangokat már fentebb említettem. Keveset kapunk belőlük, de azok minőségi munkák, ahogy a zenék is igazán remekre és fülbemászóra sikeredtek.

Negatívumként nem sok mindent tudok felhozni, csak a már említett összecsapottságot a vége felé, plusz mellé még rövidke is lett RPG-hez képest, mert első nekifutásra nekem 25 óra volt a játék. Ezenkívül apróbb bugok is jelentkeztek, pl. néha kikapcsoltak a tooltippek és csak a játék újraindításával lehetett orvosolni, illetve 1-2x előfordult, hogy valamelyik karakterem beakadt valamibe.

Mindent összefoglalva a Tyranny egy remek oldschool rpg lett, melyet mindenkinek ajánlok, aki fogékony a műfajra.