T.I.M.E Stories (2015)

Szerettünk volna a párommal újfajta, egyszer játszhatós nyomozós játékokkal játszani, és a Gémklubnál nagy volt akció, szóval hazajöttek csoportosan hozzánk az alap játék és a kiegek. Mondjuk az első olyan jó élmény volt, amit nehezen lehet majd überelni.
Az alapjátékban a viktoriánus korba megyünk, egy tébolydába. Mi is az ápoltak bőrébe bújhatunk, akik különféle képességekkel rendelkeznek attól függően, milyen kórban szenvednek, és így, szedett-vedett kis elmebajos csapatunkkal vágunk át a tébolydán, és próbljuk kinyomozni a gyanús dolgokat.
Na most itt és most le kell szögeznem, hogy ennél az időnél nagyon nem tudok jobb korszakot, amit ennél is jobban tudnék szeretni, és hát a hely is roppant izgalmas volt, szóval azt hiszem ez már teljesen levett a lábamról. A játék pedig minden ízében szerette volna, ha beleéljük magunkat, így nem csak illusztrációk, de a történet szintjén is nagyon ott volt a játék.
A történetnekem tetszett, izgalmas volt, bár a vége igazából olyan… szokatlan. Nem teljesen erre számítottam, de szépen össze tud állni a történet.Ami tetszett nagyon, hogy kb hiteles volt, és mindig a józan eszedre bízza, hogy hova menj, kivel beszélj, kinek segíts. Két nagyon vicces történet: spoiler spoiler
Ami kicsit negatívum, hogy a végén van egy rejtély, amit meg kell fejteni, és amit mi néztünk meredt szemekkel, pislogás nélkül a holdfényes éjszakában egy órát, de semmire se jutottunk (majd nehezen mégis). Bár egyértelmű volt, de mégse volt egyértelmű, és rajtunk a hosszú játékidő is kifogott (talán azt sajnáltam inkább, hogy nem volt elég hint, hogy mit csináljunk). Ezen felül viszont a történet nagyon sodró lendületű volt.
A játékmechanika is érdekes, hogy elköltjük az időt, és hogy csapatként dolgozunk együtt, ellenben a szabály nagyon hosszú, és borzasztóan részletes, és hát nem könnyítette meg a dolgunkat. Csak a szabálytanulás két óra volt, addig nem is kezdtünk el semmit, szóval eléggé szenvedtünk vele, és a végén is még voltak kérdéseink, hogy akkor mit hogyan kell levonni, megnyerni, mit csinálunk a második futásnál és ilyesmi. Szerintem ha az ember teheti, úgy próbálja ki, hogy valaki megtanítja az alap mechanizmust, mert anélkül igazából nagyon macerás maga a játék (és tudja hosszítani a játékidőt, ha folyton a szabályt lapozgatjuk)
Ha a komponenseket nézzük, minden iszonyatosan jó volt: a bábúk (hengerek) jó pakolgatni, a tábla nagy, minden értelemszerű és jó látható, bár be kell valljam, nekünk az asztal kicsinek bizonyult ennél a játéknál, szóval otthonra csak akkor ajánlom, ha van egy közepesen nagy asztalotok, amire mindent ki lehet teríteni.
Külön kiemelném az insertet, ami zseniális. Ha véletlenül nem tudnád véggjátszani a játékot az adott időben, az insert segít benne, hogy elmentsd a játék állását, és így később is elő tudd venni. Az is nagyon tetszik benne, hogy minden helyen értelemszerű, miket rakunk, könnyű kipakolni, és akár a kiegészítővel lévő játékot előkészíteni. Én csak méltatni tudom, mert a legtöbb játék insertje semmit sem ér, ezzel szemben, ami szerintem nagyon hasznos.
Nehéz volt megtanulni, de nem volt hiába, mert a történet mindenért kárpótolt minket. Szerintem nagyon jó, izgalmas, élvezetes, és érdekes mechanikák segítik a nyomozást. Nagyon ajánlom, erős, maradandó élmény.