Talisman (2007)

Szabálymagyarázattal együtt is rövidebb volt, mint amire felkészítettek, de szerintem így is elvoltunk vele vagy 3-4 órát (4 fővel). Menet közben hamar belelendül az ember és átlátja a szabályokat, úgy már nem is tűnik olyan bonyolultnak.
A játék eleje a gyűjtögetésről, a karakter erősítéséről szól, ami elég lassú, más el is unhatja akár a játékot, de én személy szerint elvoltam vele. Csak mikor a végén már nem volt kivel megmérkőzni, de még mindig nem éreztük elég erősnek magunkat, kénytelenek voltunk felsőbb szintre lépni. No igen, mert a külső kör még olyan sok veszedelmet nem rejteget (max békává válsz, ami elég kellemetlen lehet, szerencsére nekem sikerült elkerülnöm), meg azért van miből választani a dobás után (két irányba is lehet haladni). A középső kör viszont szívesen nyirbálja az életedet, de megadja a talizmánt is, ha szerencsés vagy, ami nélkül nem teljesülhet a küldetésed. A felső kör pedig szimplán szívat, és ha nagyon nincs szerencséd, akár a külső körig lökhet ki, hogy kezd elölről a felkúszást.
A szerencsének nagy szerepe van a kockák által, de viszonylag jól ki van ez ellensúlyozva a sorsjelzőkkel, amik elhasználásával újra dobhatsz. Azt nem tudom, hogy tényleg a szerencse miatt-e vagy más miatt alakult úgy, de úgy vettem észre, hogy az egyik képességet lehet baromi magasra felfejleszteni, míg a másik hozzá kicsit csökött marad, de ha szerencséd van, akkor jó követőid és tárgyaid vannak, amikkel ezt kompenzálhatod. Az már persze más, ha a paklit sikerült úgy megkeverni, hogy kezdő kis lényként, csak a tábládra nyomtatott képesség mérőkkel kell megküzdened egy irtó erős lénnyel, mert pechedre azt húztad.
A karakterek terén a semleges a legrosszabb, ők nem túl sok mindent tudnak csinálni. A jó talán a legjobb, mert nekik sok olyan kártya feljön, amivel ingyen kapnak varázslatot, birtokolhatnak jó kis, segítő tárgyakat, teljesülhet kívánságuk, ami révén szinte bármihez hozzájuthatnak. Szerencsére vannak egyéb kártyák is, amiket bárki használhat, de így sem éreztem kiegyensúlyozottnak. Persze az egyik településen (már nem tudom melyik-melyik) ha jól dobsz, válthatsz „klánt”, de erre azért túl kicsi az esély ahhoz, hogy megérje. Van két speckó terület (kápolna és temető), ami csak a jóknak vagy csak a rosszaknak jó, de szegény semlegeseknek nincs semmijük (bár ők azt hiszem mindkettőre ráléphetnek – sajnos ezt nem tudom, jóként indultam, majd a középső kör előtt váltam gonosszá és maradtam is úgy).
A karakterek közül játékostársamnál látva a Tolvaj nem túl sokat ért, legalábbis békaképe után elég hamar ki is nyiffant, de legalább próbálkozott a szentem. Én a Dalnokkal voltam, aminek egész jó képességei voltak, legalábbis első játékom során hasznát vettem a sok követőnek – vagy csak a kezdeti jóságom miatt begyűjtött plusz képességeknek hála tudtam végül megnyerni a játékot.
Nem vagyok teljesen biztos benne, hogy száz százalékosan helyesen játszottuk a játékot, néha elő is vettük a szabálykönyvet. Egyedül a legvége kérdőjeles még, hogy ha többen vagytok már a nyerő zónában, akkor harcoltok, míg valaki meg nem hal, vagy egyből meghal/kiesik a játékból a vesztes? No meg itt jöttünk rá, hogy nem jó elsőként beérni, mert én másodikként mentem, választhattam, melyik képesség alapján harcoljunk és így simán levertem szerencsétlen játékostársam (a többiek meg elhaláloztak eggyel lejjebb).
Összességében én jól szórakoztam, nem untam meg, tudott mindig mást adni a játék. A kivitelezése valami gyönyörű, nagyon szép az egész, nagyon tetszik. Még biztosan kell vele pár kört játszani, hogy az ember jobban átlássa az egészet, határozottabb véleményt alkothasson, mert egy ilyen volumenű játéknál egy kör nem elég ahhoz, hogy eldöntsd, tényleg tetszett-e, jó játék-e. Bár egyelőre én azt mondom, hogy szuper játék a szerencsefaktortól függetlenül (nekem ezzel alapvetően nincs problémám), jól szórakoztam vele. Tetszett.