Star Trek: Resurgence (2023)

A középszerűség… a legvégső határ. Ennek végtelenjét próbálja valahogy elérni az ex-Telltale fejlesztők egy csapata.
Szomorú, hogy pont az egyik kedvenc franchise-omból sikerült egy ilyen, technikailag még a mai jobb indie címek színvonalát sem súroló software katasztrófát összehozni. Grafikailag, animációk terén, és gameplay szempontból is csúnyán a 2000-es évek elején ragadt, (Sajnos még az art design is ocsmány.) mégis minimumra butított beállítások mellett sem képes tartani a 30FPS-t, ráadásul helyenként olyan framedropokat produkált, hogy csak pislogtam. Mindemellett a lopakodós és „shooter” szakaszok mechanikája konkrétan nevetséges, és átkozottul amatőr módon lett kivitelezve, nem beszélve az elvileg döntésközpontú sztoriról, ami valójában ismét csak parasztvakítás, hisz igazán nagy változásokat nem hoznak a végeredménybe.
Legalább a történetét és karaktereit tekintve méltó a Star Trek névre? Nos, fogjuk rá. Szépen egy korai TNG epizódhoz kötötték a fő konfliktus szálait, illetve Spock nagykövet és Riker (mint a U.S.S. Titan kapitánya) is felbukkan benne kisebb szerepekben, de ezen kívül hatalmas klisékre építkezik az egész cselekmény, melyek közül mindet láttuk már sokkal jobban megírva valamelyik sorozatban, vagy akár mozifilmben. Akadtak azért kevésbé szenvedős, már-már élvezhetőnek mondható pillanatai, de összességében tényleg kizárólag hardcore fanoknak tudom ajánlani, és nekik is csak nagyobb leárazások esetén, mert bizony ez eddig a legrövidebb (Mondjuk az ilyen 10 óra körüli hossz átlagosnak mondható ebben a műfajban.) és leggyengébb Star Trek játék, amivel valaha dolgom volt. Emellett konkrétan még a sokak által szidott 2013-as movie tie-in is egy mesterműnek érződik.