Sifu (2022)

Pro:
● Habár elég minimalista a grafika (hiszen indie játékról van szó), nagyon gyönyörű a képi világa. A második és a harmadik pálya eszméletlen szép.
● A zene OMG!
● A tutorial nagyon kreatív spoiler + az intro is nagyon dögös.
● A harcrendszer remek és szórakoztató, viszont marha nehéz. Ez a játék azoknak való, akik imádnak tűpontos reflexszel parryzni, dodge-olni és különböző kombókat nyomogatni, miközben az ellenfél akár egy ütéssel kivégez.
● A bossok nagyon remekül vannak megtervezve, mindegyik kihívást jelent.
● Az egész főelem, ami körül épül a játék, tök kreatív: Ha meghalunk az első halálunk után 1 évet öregszünk a mágikus talizmánunk miatt, ha másodjára meghalunk már viszont 2-t… Ehhez kapcsolódóan bizonyos képességeket vagy kombókat csak X éves korunkig tudunk elsajátítani, és ahogy meghalunk, egyre többet sebzünk, de kevesebb az életünk.
● Hogy könnyítse a helyzetünket és kevesebb halállal végig tudjunk menni a pályákon, ha felfedezünk és szerzünk kulcsokat, vannak rövidebb utak, így nem kell mindent újra megcsinálni. (Így is fog kihívást jelenteni, hogy eljussunk a végső bossig, ígérem.)
● A folyosó fightok nagyon tutik!
● Külön plusz pont, hogy lehetett női karaktert is választani. :) Tudom, standard a játékokban, de olyan kevés bosszúfilmben is van gyilkoló női főhős, ez kifejezetten bejött itt.

Kontra:
● A főelemen kívül ez elég üresnek érződik. A harcrendszer is hiába ilyen jó, ha pl. a fele kombókra, képességekre szükség sincs. Ha a shortcutokat használjuk, akkor nem is tudunk képességeket nagyon fejleszteni, és enélkül is simán végig lehet vinni. Néha nem is éreztem, hogy bármit segítene egy dmg boost vagy bármi.
● Nincs történet – Amivel persze nem lenne baj önmagában, de a fenti ponttal együtt így csak egy egyszer játszós játék lesz ez, ami simán felejthető 10 perc után, hogy végigvittük.
● A kamera néha idegesítő, főleg ha ilyen pontosan kéne parryzni…
● Enyhe grafikai bugok, de nem túl zavaróak.

Játékidő: 20 óra