Öt évvel az Oxenfree eseményei után Riley visszatér a szülővárosába, Camenába, hogy a rejtélyes rádióadás után nyomozzon. Amit ott talál az más, mint amire számított.
Oxenfree II: Lost Signals (2023)
Videók
angol
Kedvencelte 1
Várólistára tette 6
Kívánságlistára tette 5
Kiemelt értékelések
Rémálom 
Oxenfree II: Lost Signals (2023) videójáték 80%
Mivel intenzív szinten tudok karakterekhez és világokhoz kötődni, mindig félek a folytatásoktól, legyen az könyv, film vagy játék. Az elmúlt pár évben sok kedvenc játékom élte meg a második részt, és valahogy egy kicsit a sztoriban mindig csalódtam, ezért már úgy álltam az Oxenfree II-höz, hogy úgy őszintén minek? Az első rész végét, azt a gyomrost, amit adott, minek folytatni, és mi értelme van egy teljesen új karaktergárdával valami új történetet elmesélni?
És erre fogták a készítők és az első 10 perc alatt elvarázsoltak. Tátott szájjal bámultam a történetet – mert ez még mindig interaktív film, és ha valaki valami innovációt vár gameplayben, az ne számítson rá.
A karaktereink a 30-as évekbein járnak, így most nem a tinédzserkori sziporkákat és azt az életérzést hozza, ez nem egy YA gyászfeldolgozós történet most. Egy (most már nekem is) sokkal szívhez szólóbb témához nyúl hozzá: mit is kell ahhoz tennünk, hogy jól érezzük magunkat az életben? Feltétlen valami hihetetlen nagy dolgot kell letenni? És mi van a szülő-gyerek kapcsolatokkal? Mert egyetlen kapcsolat sem könnyű, bármennyire is úgy adják elő az emberek. Megható volt, na.
Természetesen épít az előző részre, mert ha nem tenné, szerintem értelmetlen is lenne. Úgy voltam vele, hogy nagyon nehéz lehet az Oxenfree-nek folytatást írni, szerintem csak egyfajtaképpen lehetett volna: pont így, amit prezentáltak az alkotók. Eszembe nem jutott volna, még fanfic ötletben sem ez, amit kaptunk, de teljesen elégedett voltam vele.
Az utolsó szegmensek rettenetesen szépen ábrázolják a belső lelki küzdelmet, tiszteletem az artist és design gárdának, és spoiler
A vége… Ahogy összefutottak a szálak, gondoltam, hogy vagy nagyon cringe vagy zseniális lesz a vége, mert egyszerűen nincs itt átmenetre lehetőség, és nem spoilereztem el ugyan magamnak, de hát… Amikor eljutottam oda, hogy dönteni kell, mindegyik kellemetlen volt, és szerintem ez is volt a lényege az egésznek. Mert ilyen az élet is, nem? Nincs teljesen sziporkázó happy end, és nekünk kell a jó pillanatokat megfogni.
Nem mondom, hogy őszintén bármelyik végedöntés is illik hozzám – de… elérte amit akart, és befészkelte magát a fejembe és a szívembe.
