Alan Wake (2010)

Már évekkel ezelőtt belekezdtem, de csak nemrég jutottam el odáig, hogy befejezzem. (Legalábbis a fő sztorit… de erre még visszatérek.) Mai szemmel nézve szépen öregedett. A grafika picit megkopott, de továbbra is hangulatos, a történet pedig kellően érdekes, fordulatos, helyenként meg még humoros is. Horrornak van beállítva, és valóban remekül vegyíti Stephen King és Lovecraft munkásságának elemeit, azonban különösebben rettegősnek nem mondanám. Inkább frusztráló, ami a pörgős, kreatív és kihívásokban talán túlságosan is gazdag játékmenetének köszönhető. Az ellenfelek nem túl változatosak, de normál (Mint kiderült, az itt valójában a hardot takarja.) fokozaton is vért izzadtam 1-2 szakaszon, mert garantáltan a hátamba kerültek tagok, a harcaink során kulcsfontosságú lámpa piszkosul gyorsan merül, a fegyvereink újratöltése pedig kb. egy örökkévalóságba telik, így rengeteget kell mozogni a sokszor indokolatlanul fürge, néha extraként Flash gyorsaságú gonoszaink elől. Ezzel is csak az a baj, hogy hiába manővereztem, dodge-oltam, futottam, ahogy csak bírta a karakter, mindig sorra kaptam valahonnan a potya sebzéseket, miáltal sűrűn találtam padlón magam. Ehhez képest pl. a DS3 sétagaloppnak érződött számomra.
A két DLC sztorit pont emiatt is passzoltam egyelőre, mert már ott tartottam, hogy inkább szenvedek, mint szórakozom, úgy pedig elvész a játék lényege, de ennek ellenére is bátran ajánlhatom mindazoknak, akiknek még nem volt hozzá szerencséje, vagy szemeztek már vele.

Fantasztikus játék, hamarosan jön a folytatása 13 kbsztt év után :D

Pro:
● A történet (egy darabig) és az atmoszféra tök jó. Ez a kisvárosos, meta-történetes, weird horror pont nekem való.

Kontra:
● A történt vége egyszerű, mint egy bot. Az Alice utáni sírás vagy akár a háttérsztori Tommal semmi érzelmet nem váltott ki belőlem, karakterizálás nem sok volt.
● Előző ponthoz kapcsolódva a színészi játék (főleg a főszereplőtől) borzalmas. És mivel nagyon sok narrációt ő nyom, hát eléggé sokat levesz az élményből.
● A játékmenet nagyon ősrégi, és amúgy pl. nekem a legrégebbi Mass Effect is bejött, úgyhogy sok elvárásom nincs. De ez a semmilyen gunplay párosítva az idegesítő kameramozgással, a resource-ok korlátozásával (aminek lehet értelme, de szerintem itt nem volt elegáns, hogy hol futni kell, hol lőni), az enemyk ide-oda rakásával inkább csak idegesítő volt, mint élvezetes. Az hogy a zseblámpa 2 másodperc alatt lemerül és igazából semmi értelme, csak egy plusz gombot kell közben nyomni… meh. Néhány menekülős rész rendben volt, de amúgy az egésztől inkább a hajamat téptem és vártam a következő cinematicot.
● A pályák rettenetesen unalmasak: Jobb azért a tervezés, mint a Last of Us-nál, de képi világra minden teljesen sötét, ötlettelen, és ha nem lenne a hanghatás és a köd, mikor jönnek az ellenfelek, nem lenne semmilyen hangulata. Amikor örültem, hogy végre kijutottam az egysíkú erdőből… megint mehettem vissza. Értem, hogy egy kis helyszínen játszódik, de ezt lehetett volna szerintem kreatívabban is.

Játékidő: 12 óra

A történet érdekfeszítő volt, bár a végétől én nagyobb durranást vártam. A játék jellege egy idő után tényleg repetitívnek mondható. Szerintem idővel rámegyek a platinára, mert első nekifutásra egész jó arányban felszedtem a gyűjthető cucokkat, de egyelőre pihentetem ezt a tervet.

Több helyen is olvastam mielőtt, és miközben játszottam, hogy nagyon repetitív a játékmenet, és ez megöli a hangulatot, és a történet minőségét is lehúzza. Most, hogy végigjátszottam, azt kell hogy mondjam, valóban unalomba hajlik a vége felé, és míg az elején még szívesen barangoltam be a pályát, eldugott apróságokat, érdekességeket keresve, a végén szimplán meneteltem a kijelölt cél felé, daráltam az ellenfeleket, és igyekeztem túllenni rajta. DE! Ettől függetlenül is bőven megér legalább egy végigjátszást. Nem gondolom, hogy a történet olyan zseniális lenne, mint amilyennek sok kritikában beállítják, de élvezhető, a hangulata pedig olyan, mintha egy Stephen King regénybe csöppent volna a játékos.

Nagyon hangulatos, izgalmas horror játék ez. A történet atmoszférája Lovecraftot és Kinget idézi. Mindenkinek ajánlom, aki egy jó horrorsztorit szeretne végig izgulni. Rajongóknak pedig egyenesen kötelező darab.
Talán pont a történet miatt a szavatossága talán kicsit rövid, hisz elég lineáris, és többszöri végigjátszás alkalmával sincsenek benne új dolgok. Bár ez engem nem akadályozott meg abban, hogy minden nehézségi fokon végigjátszam, és sokadjára is nagyon élveztem.

Kellemes játék volt, bár a történet tele van Stephen King áthallással (nem véletlenül, egyértelmű volt az inspirációforrás) tud eredetit mutatni. Érdekes volt, ahogy kibomlott a sztori, a játékmenet pedig kézreállt. Azóta is várom a folytatást.