Killer Frequency (2023)

Teljesen random találtam rá a PS Plus Extra kínálatban, elég érdekesnek tűnt a történet és a koncepció, meg vágytam is valami interaktívabb sztori élményre és hát azt kell mondanom, egy percig sem bántam meg, amiért nem másik játékot indítottam el. Sőt, a kedvencem is lett.
A történet szerint 1987-ben járunk, karakterünk egy rádiós műsorvezető, Forrest Nash, aki valamilyen oknál fogva kénytelen volt feladni menő rádiós munkáját egy chicago-i állomásnál és a Gallows Creek nevű, mindössze 1000 lelket számláló kis település rádióállomásánál, a KFAM-nél munkába állni. Nagyon kíváncsi lettem volna, miért kellett eljönnie a chicago-i állomástól, de ezt sajnos a játék nem árulta el, még csak utalás szintjén sem. A játék egy pontján, meg lehet tekinteni a személyi anyagait és abban erre vonatkozóan csak annyi áll, hogy „blacklisted”.
A KFAM-nél egy éjszakai műsort, a The Scream-et vezeti, amit kis túlzással a kutyát nem érdekel, jobb napokon is mindössze 35 hallgatójuk van. Egy héttel a munkába állását követően, egy szeptemberi napon azonban a békés éjszakai műszaknak vége, ugyanis röviddel a műsor kezdete után a városka sorozatgyilkosa, az ’50-es években tevékenykedő Whistling Man visszatér és rögtön kiiktatja a seriffet, valamint a helyettesét, egyedül a segélyhívásokat kezelőt és ha ügyesek vagyunk spoiler. Ezt követően a 911-es hívások a rádióhoz vannak irányítva, amíg a segítség meg nem érkezik a szomszédos településről. Nekünk meg annyi a feladatunk, hogy lehetőleg minden betelefonálót megmentsünk a Whistling Man-től, a producer, Peggy segítségével.
A játéknak remek hangulata van, a történethez is jól illik ez a 80-as évekes, neonos vibe. Imádtam, hogy a stúdióban mindent mi irányítunk, lemezeket tudunk feltenni, reklámokat bejátszani, van soundboard. A hangulathoz még annyit, hogy szerencsére a játék, talán egy-két kivételtől eltekintve nem olcsó jumpscare-rekkel igyekszik a frászt hozni az emberre, ehelyett egy igazán atmoszférikus, enyhén fenyegető légkört sikerült megalkotni, ami szabályosan rátelepszik a játékosra, főleg amikor el kell hagyni a stúdiót egy-egy feladat megoldása miatt.
És ha már feladatok, a játék ebből a szempontból is kreatív, különböző helyzetekkel sikerül kihívások elé állítani a játékost, de minden kilogikázható, már persze, ha megtaláltuk az állomás területén az adott feladványhoz tartozó segítséget, legyen az térkép, kézikönyv stb.
Azt hiszem nem áradozok tovább róla, én imádtam minden percét. Kicsit sajnálom is, hogy a végére értem (még három végigjátszás után is :D).