Marvel's Midnight Suns (2022)

Na, jó, 40 óra után és még talán a felénél sem járok, ezért kanyarítok egy értékelést:

Pro:
● Ez három játék egyben, és ezt a hármasságot furán mixelik össze, de NAGYON működik. Az egyik elem egy randi szimulátor (de mivel Marvel licensz, ezért csak nagyon-nagyon jó barátok leszünk a kiválasztottunkkal, a legfontosabb személy az életükben ;)) és ehhez jön egy kis felfedezés, ami a klasszikus open-world játékelemeket idézi, különböző gyűjtögethető cuccokkal, megszerzendő képességekkel, amikkel lehet csak zárt helyekre továbbjutni + a taktikai kártyajáték, aminek ezt a játékot eladták. Kártyákat úgy tudunk szerezni, hogy a barátságszintünket növeljük – ehhez vannak kötve a nagyon hatásos passzív képességek és kártyák, sőt a legendás képességek is. Az egész bázisunk fejlesztése (amikkel jobb kártyákat szerezhetünk), karakterekhez vannak kötve, őket kell magunkkal vinni, tematikusan tényleg el tudjuk hinni, hogy a csapat tőle tanulta ezeket a képességeket. Szóval lore szerint is nagyon összeillik minden és organikusnak hat, de játékelemekként is nagyon jól működnek.
● A taktikai kártyajáték része nagyon szórakoztató! Három lépésünk van minden körben, de bizonyos feltételek teljesülésekor kapunk akár többet is. Mindig előre kell gondolkozni, hogy ne vesztegessük el egyik szabad mozdulatunkat se. Ehhez vannak különböző kihívások vagy boss fightok vagy objective-ek, amik módosítják a taktikánkat. Mindegyik hőst élvezet játszani, és mindegyiknek más is a stílusa. Féltem, hogy a főhős, mert nem eredeti Marvel hős, nem lesz olyan élvezetes, de Pókember után, az ő pakliját szeretem a legjobban, ezért a nem kötelező küldetésekre is őt viszem.
● A történet: a második felvonást húzom csak (ismétlem, 40 óránál :DD), de imádom! Egy átlagos Marvel film szintjén van igen, tehát popcorn mozi, rengeteg humorral. Míg a Marvel's Guardians of the Galaxy egyszerre tudott humoros és szívbe markoló lenni, itt szerintem megmaradtak a humor-fluff vonalon. (Eddig még nem találtam benne olyan drámát. Vagy csak a Plague Tale után nehéz engem megérinteni. :D) Oké, a karaktereinknek rossz napjuk van, eljön az apokalipszis, de ez inkább egy fluffy randi szimulátor, ahol minden karakter egyből „belénk szeret,” és mindenkinek ápoljuk a lelkét.
● Itt jön a lényeg, ami elég megosztó: Ez nem több, mint a 2010-es évek elején nagyon elterjedt Original Character/Avengers ficek egyike. Aki olvas fanficet, esetleg pont OC-set, az nevetve fogja tapasztalni, hogy szinte szó szerint jönnek a sztori ütemek, amik annyira jellegzetesen Mary Sue fanficesek. A főhős, akinek kapcsolata van a főgonosszal, akinek gonosz képessége is van, akit mégis minden hős szeret, mindenkivel megérti magát, és hozzá fordul mindenki tanácsért. Nagyon kellemes amúgy, teljesen látszik, hogy az írók vágybeteljesítésnek írták ezt, így a kedvenc hőseinkkel elmehetünk randizni piknikezni és arról beszélhetünk, mennyire sokat jelentenek nekünk. Ha valaki ezt nem tolerálja vagy nem erre vágyik, lehet, hogy sok lesz, mert a játék fele, sőt szerintem több mint a fele ez. (Hozzáteszem lehet Vasembernek fanficet ajándékozni és Peter Parker is megosztja velünk, hogy már mennyi fanficet írtak róla. TUDTÁK, mit csinálnak a készítők. ;))
● Nagyon addiktív, ahogy fel van osztva egy nap: Felkelünk, megnézzük milyen új kártyákat kaptunk az előző napról, upgrade-eljük a képességeinket (erre csak nap elején van lehetőség), elhívjuk esetleg randira a kiszemeltünket, megcsinálunk egy-két hero favort, kezdődhet a napi küldetés, este lezárásként pedig megint együtt lóghatunk a kedvenceikkel és felfedezhetjük az Apátság titkait (ezek külön kis rejtély-küldetések).
● A jó-rossz rendszer kifejezetten tetszik, és hogy nem folyamatosan a jó vagy a rossz opciót kell választanunk, hogy a barátságszintünk növekedjen. Akár egy karakter is így-úgy reagál és mindenkinek vegyes morális értékei vannak. (Talán két karakter van, aki mindig a jó opcióra reagál.) És üdítő, hogy van semleges opció is, néha pedig barátság szempontjából az a találó.

Kontra:
● A grafikai bugok és a crashek. Noha legalább nekem elindult PS5-ön a játék, és fut is szépen, de néha van amitől összeomlik és mivel nincs annyira sok automata mentés, egy napi progress ment a kukába. Mondhatnátok, hogy miért nem manuálisan mentek? :DDD Mert a manuális mentés a másik triggerje a crashnek. (Igaz, nem mindig, de szerencsejátéknak érződik.)
● Néha a dialógusok furák – már rájöttünk egy rejtélyre, de az egyik vonalon még úgy érzékeli a szereplő, hogy nem. Másfelől meccs közben elég furcsa reakciókat tudunk produkálni, így éljenezni az ellenfélt, ha-ha.

(Eddig 9 csillag, meglátom a történet végétől függően, hogy lejjebb húzom-e eggyel.) Befejezés után is marad a 9 csillag, kérem a következő részt!

Játékidő: 57 óra