Longhorn avagy tehénvadászat mexikói módra
Két törvényen kívüli, Sólyom Perkins és Jessie Artist Byrd foga tehenekre fáj. Ugyanis az utóbbi időben a marhák jelentik a texasi farmerek fő bevételi forrását, s a haszonból ezek a gazfickók is részesülni kívánnak. Így célotok nem más, mint az… [tovább]
Az evolúciós kapocs az Okiya (Niya) és a Five Tribes között. De tényleg: a mindhármat tervező Bruno Cathala közepesen kisdobozos játéka összetettebb a szintén kétszemélyes, korábbi Okiyánál, de a lapokból kirakott pályán ugyanúgy az előző játékos lépése határozza meg/korlátozza a következő játékos lépéseit, mint abban. És kevésbé összetett, mint a későbbi Five Tribes, de ugyanúgy lépünk a lapkáról felvett fabábuknak (itt: tehenek, a téma ugyanis a tehéntolvajlás) megfelelő számban, hogy végül olyan lapkára érjünk, amelyiken még van fabábu. A lapkáról egy színből az összes figurát felvesszük, és amikor felvesszük egy lapkáról az utolsó tehenet is, akkor a lapka (játék elején véletlenszerűen kiosztott) speciális képessége is életbe lép. Kompakt, korrekt kis játék ez, kis dobozához képest meglepően sok tartalommal (nem csak a dolog fizikai értelmében) és rendes újrajátszhatósággal.
