Konyec Konyha: Az orosz gasztrotúra (2018)

A világ legegyszerűbb játéka. Csak kártyákat kell a kamera elé rakni, és beolvastatni. Solo módban 2 kártyalap keverésével kell kihozni egy adott étel színét. Küldetések vannak, amiket sorban teljesíteni kell, különleges kitüntetésekhez is juthatunk. Egyszerre undorító, gyönyörű, és nagyon vicces.

Vicces partijáték, amit akár egyedül is játszhat az ember. Igazából a színkeverés az alapja, de vicces, amikor lábkörömből és ólomkatonából főzünk valami “ehetőt” a szovjeteknek, mert nekik az is jó lesz, úgyis ki vannak éhezve a háborúban. :D Szuper, hogy applikáció vezérelt, mindent a szánkba rág, mit kell csinálnunk és a kártyák qr-kódjainak belolvasásával bedarálja az összetevőket. Viszont korlátozva van, mit árulhatunk el a másiknak, mik vannak a kezünkben. :D Engem megvett! Egy jó kis szovjet hangulatzene és mehet a “főzés”! :D

Be kell vallanom, megosztott ez a játék. Amikor benne voltam, imádtam, viszont kívülről nézve, (és párom teljesen reális reakcióit és élményeit meghallgatva, aminek igazat kellett adnom) úgy érzem, hogy bár ez a játék nagyon jó, de olyan, mint a zsiráf: szép-szép, de azért otthonra nem kellene.
A játék lényege, hogy orosz katonáknak készítünk ételt, de ők már nem érzik az ízeket, így színre kellene valami hasonlót alkotni. Ezeket a valamilyen színű kártzyákat adjuk be, az aplikáció a QR kód alapján pedig ki fog adni egy eredményt: ilyen a hasonlósága azoknak az ételeknek, amiket beküldtünk.
A témája szerintem nagyon erős, és nagyon jó is. Egyrészről megvannak a tipikus ételek, amiket tudjuk, hogy csak-csak belefőznek az ételbe. A valamilyen zsír, a disznófarok valahogy olyan közeli volt hozzám, hogy lám, ha mást nem is, ezt bele lehet még tenni. Azért számomra a kukacos meggy, a rohadt szilva, vagy a csirkeagyvelő hiányzott (mint tipikusan khöm… népi ételek), de nagyon hozta az érzést magával.
Aztán voltak a vicces hozzávalók: a kapitalista nadrág, a sarló és kalapács, kézigránát. Ezeket a lapokat egyszerűen áthatotta a történet, a kommunizmus, egy olyan vicces formában, ami szerintem befogadható az emberek számára. Külön tetszettek a képességgel rendelkező kártyák, mint a vodka (két mérgezést levesz az emberről), vagy a tangóharmónika, amivel szláv buli lesz, és mindenki ad egy kártyát a másiknak. Biztos, hogyha sokat játszanám, akkor ez nem lenne olyan nagy dolog, de így egyszer egyszerűen vicces, és hoz egy érdekes hangulatot.
Mi az első részt játszottuk végig (kb másfél óra volt), és azt kellett észrevennünk, hogy nagyon nem változik a játék. Megismerjük a lapokat, de kb arról szól, hogy keverjünk bele valami hasonló színt a darálóba és ennyi (próbáltunk színt keverni, de az valahogy sose úgy jött ki, mint kellett volna, így nálunk a határozott stratégia az volt, hogy valami hasonlót rakunk, ezt fehérítjük, vagy sötétítjük, és ennyi).
Ez viszont azt is eredményezte, hogy annyira nem igazgalmas hosszú távon a játék. Mármint mindig ugyanazt csinálod (nyilván más lapokkal), de valahogy nincs nagyon változás. Ha az elején elkap a lendület, és nagyjából 70%-os pontossággal dolgozik az ember, még ha a végén kicsit meg is mérgezzük az oroszokat, de nyertünk, és nincs onnan hová tovább menni.
Persze a játék mindent megad, hogy legyen motivációnk, mert konkrétan minden kombóért vagy a játékban, vagy játékon kívül ad bónuszokat. Volt olyan bónusz, hogy csak húst kevertünk bele, meg valójában mindenféle, amit el lehet képzelni. Ha valakit motiválnak ezek a bónuszok, akkor szerintem van értelme leülni, ha viszont nem, a játék nem ad annyit hozzá, hogy újra és újra játszon vele az ember szerintem.
Ami érdekes volt benne, hogy ez az első applikációt használó játék, amit kipróbáltunk. És hát nem úgy ment, mint ahogy vártuk. Nem tudtuk, hogyan veszi be a QR kódot, így kb tíz percig csak nyegledeztünk, és próbáltuk kisakkozni, mi van, és az app a rossz, vagy csak mi vagyunk hülyék. Utána se volt minden könnyű, QR kód olvasás szerintem ennyire nehez kevés embernek mehetett, mint nekünk, és igazából talán emiatt is volt annyira hosszú a játék, nem pedig azért, mert sokat gondolkodtunk volna.
Az app amúgy nagyon jó, tanít is, történetet is mond (kb, amennyi van), látványos is, tehát olyan, ami igazából ehhez a játékhoz illik. Nagyon izgalmas is volt, attól függetlenül, hogy bénáztunk vele.
Ez a játék okés, és valójában nagyon jó volt vele játszani. Az idő, amit vele töltöttünk, tetszett. De ennél többet én nem hiszem, hogy játszanék vele, nekem ennyi elég is volt. Én tök jó partijátéknak tartom, és kb arra jó, hogy valaki előveszi havonta egyszer egy haveri társasággal, és nevetgélnek ezeken a kártyákon. Ellenben szerintem ennek a játéknak nem az a lényge, hogy sokáig játszd, hanem hogy amikor játszod (rövid ideig) akkor a maximumot adja neked. Ez pedig nekünk meg is volt.

De egy beteg játék. :)