The Bloody Inn (2015)

Nem titok, hogy valamiért különösen vonzódok az olyan játékokhoz, melyek groteszk, nyomasztó, kilátástalan, szürreális alapkoncepcióval rendelkeznek. Elég csak a Silent Hill-re, a Stygian-ra, Arkham Horrorra vagy a Resident Evil-re gondolni (legyen az társas vagy videojáték). Azonban, ha az a játék messze a main streamtől bukkant fel, akkor meg pláne felkelti az érdeklődésemet. A The Bloody Inn, ennek a kombinációnak a tökéletes példája.

MACSKA A GALAMBOK KÖZÖTT
Maga a felütés igencsak bizarr. Egy kis francia kisváros fogadós család bőre bújhatunk (nyilván ha egyedül játszunk, akkor magát a tulajt alakítjuk), akik szeretnék, hogy jól menjen a szekér, csakhogy az infláció és a napóleoni háborúk nem tettek jót az üzletnek, így igencsak beteges ötletet eszeltek ki a családtagok, hogy némi plusz pénzre tegyenek szert: legyilkolják, kifosztják és elföldelik a vendégeket. Igen, tudom, elsőre ezt kicsit nehéz megemészteni, de a játék közelebb áll a fekete komédiához, mint a horrorhoz. Ha a hangulatát valamihez hasonlítani kellene, akkor azonnal az Addams family jutna az eszembe Ennek a komor felütésnek a grafika is szeretné kicsit elvenni az élét. A kártyákon lévő rajzok szerintem egyszerre nevetségesek, mégis nyomasztóak, akár Grant Wood ’Amerikai gótika’ című festménye.

TEMETNI VESZÉLYES
Tehát, mint azt ahogy fentebb írtam, a feladat igencsak kemény, és kénytelenek leszünk bemocskolni a kezünket, mivel a pénzre szükségünk lesz. No, nem csak azért, hogy a játék végére mi legyünk a leggazdagabbak, hanem ebből fogunk cinkososat szerezni (lefizetett vendégek és korrupt falusiak képében), lefizetni a helyi sírásót és az esetleges büntetéseket is ebből fogjuk fedezni. Azonban nem csak ennyiben merül ki a dolgunk, hiszen ahogy azt már a Blöff című filmből is megtanulhattuk, a holttesteket nem tárolhatjuk a hűtőben, el is kell temetnünk azokat. A „tökéletes merénylet” jegyében épületek alá kell elrejtenünk a földi maradványokat és ha tiszta a terep, akkor máris csengenek az aranytallérok a zsebünkben.

A KUTYA SE LÁTTA
Nagyon fontos: SOHA NEM MARADJANAK SZEMTANÚK! A rendőrök nyilván a fogadó környékén ólálkodnak és minden gyanús esetet igyekeznek kivizsgálni. Persze a pénz nagyúr és ha betévednek szerény hajlékunkba, könnyedén játszmáink szövevényes hálójában találhatják magukat vagy egy különös baleset következtében négyszer-ötször beleeshetnek egy metszőollóba háttal. Szerencsétlen vég, de bármi megtörténhet. Vagy sem? A lényeg, hogy senki sem látott semmi gyanúsat és hopp!, máris újabb vendégek érkeztek hozzánk, dagadó erszényekkel.

NEM ZÖRÖG A HARASZT
Komor hangulat ide, nyomasztó téma oda, a The Bloody Inn valójában egy igencsak könnyed, agyalós stratégiai játék, ami nagyon könnyen fulladhat nevetésbe. Ugyanis a játéknak mindamellett, hogy van egy kompetitív oldala, mégiscsak családtagokat alakítva, időnként kénytelenek leszünk kooperálni, amikor rendőrök jelennek meg a színen. Mivel, ha ilyenkor kiszúrunk egy másik játékossal, akár végül magunkat is simán megszívathatjuk. Nálunk gyakran beindult ilyen esetekben az agyalás és az alkudozás, mivel elsődleges célunkká vált, hogy azonnal eltakarítsuk az esetleges bajforrást, hogy utána nyugodtan folytathassuk a beteges tevékenységeinket.

ZÁTONYOK KÖZT
Alapvetően azt mondanám, hogy a The Bloody Inn nem több egy jól ismert pakliépítős, nyílt draftingolós társas egy furcsa settinggel, ami semmi többet nem tud, minthogy összekötő játékként szolgáljon két komolyabb tásas-parti között, de valójában sokkal többet nyújt, mint az elsőre látszik. A mechanika egyszerű, szinte már-már becsapós, mivel játék során rengetegszer jártunk úgy, hogy a korlátozott akciók miatt messzebb akartunk nyújtózkodni, mint amennyire a takarónk ért. Kell agyalni, jókor kell kimenteni a vagyonunkat, jókor kell eltenni láb alól egy-egy figurát és időben kell megszabadulni a cinkosoktól is. Ami különösen nagy pozitívum, hogy nagyon könnyen tanítható és egyszerű elkapni a fonalat. Ne ijesszen meg senkit a különös felütés, mert ennek a játéknak van szíve: elég sötét és kegyetlen, de határozottan van neki.