Boldog Kicsi Dínók – Mosolyogj, mindjárt vége! (2021)

Vicces, szivatós partijáték. Kicsit hasonlít az unikornisokra, ez picit talán átláthatóbb, gyorsabb. Nekem a dínós téma miatt közelebb áll a szívemhez. Katasztrófák érnek minket, dínókat amiket igyekszünk elkerülni és időben elmenekülni, ill. mindenki mást túlélni. :D Aki sértődős, az kerülje, mert közben egymást is szívatjuk, ha nem lenne elég ez a sok katasztrófa. A grafikát imádom, vicces és cuki. A hangulatszövegek most is jók.
A szabálykönyv megint nem mindenhol egyértelmű. Plusz ez a kihajthatós megoldás borzalmasan átláthatatlan.

Az idei év egyik várt játéka volt számomra. Sokat hallottam róla, és mindenképpen kiszerettem volna próbálni, hogy milyen is ez a játék.
A játékmenet igazából egyszerű: van egy felcsapott katasztrófakártyánk, amire vakon licitálunk. A licitálós lapokon vannak csak számok, de vannak kártyaképességek is, amik segíthetnek abban, hogy ne mi vigyük el a totális katasztrófát. Aki nyer egy ilyen körben, az lép előre a kis bábújával a pontösszegző táblán. A játékból ki lehet esni, de ha pontozótáblán beérünk a célba, nyerhetünk is (ám ez két fővel konkrétan lehetetlen, több fővel sem egy könnyű menet).
Bár az van a dobozra írva, hogy két fővel is játszható, ez azért nem teljesen így van. Két fővel a játék nagyon nyeh, három fővel szerintem jobb, de valószínűleg négy (vagy ha jön kiegészítő akkor több) fővel lesz az igazi. Ez partijáték, licitálás van benne, úgy nem érdekes, ha csak ketten játsszunk, és a kártyaképességek igazi „ereje” se jön ki.
Ami ebben a játékban hihetetlenül izgalmas az a megvalósítás. Minden ízében egy hihetetlenül vicces játék, amit egyszerűen jó játszani. A számlapokon (amikkel licitálunk) is hihetetlen vicces eszközök vannak, amiken csak nevetni lehet (nagyon menő bot XD házikavics XD ezeken azóta is csak nevetünk), a katasztrófakártyákon pedig… Az életem jelenik meg. Na jó, igazából a mindennapi kis butaságok, reménytelenségek jelennek meg az egészen picitől (megvág téged egy levél, vagy rosszul vágod le a hajadat) egészen a nagyokig (nem jön el a randipartnered). Nagyon jó olvasni a lapokat, mert bár negatív szempontból, megtaláltam magam a játékban, és így picit ki tudtam ventillálni magamból azt a stresszt, nyűgöt, szomorúságot, amiket a lapok felhoznak. Őszintén tudtam nevetni a szomorú dolgokon, és ez baromi jó érzés volt.
A grafika rajzfilmes, de szerintem iszonyatosan menő. Egyszerű, színes, nagyon jól átlátható kártyákkal. Nagyon jó a kártyaminőség, a táblaminőség, és a kis fa dínókák is zuperek benne.
Nagyon jó volt játszani, de ez tipikus partijáték, ehhez több ember kell egyszerűen. Nekem nagyon tetszett, sírva nevetős játék, aminél nem is az számít, hogy nyersz vagy veszítesz, hanem hogy játssz. Egy játék nagyon rövid, ketten 10 perc volt a maximum, de szerintem négyen sem volt túlságosan elhúzódni. Csak ajánlani tudom, de csakis négy fővel. Úgy az igazán jó játszani.

Valahogy jobbat, viccesebbet vártam a leírás alapján. Ehhez képest számomra túl egyszerű a játék rendszere, túlságosan szerencsealapú, stratégiázni nem nagyon lehet. A kártyák viccesek, de ennyi. Ketten egyáltalán nem élvezetes, ide tényleg kell a 4 fő, különben csak egymást szívatja a két ember… Őszintén szólva kicsit csalódás ez a társas, még az sem biztos, hogy meg akarom tartani…

Ez a játék rendkívül szomorú, nem is értem miért ez a címe. Gyakorlatilag majd' minden dínónak valami szomorú neve van és sír. Ez nekem már mínusz pont, mert egyszerűen a szívem megszakad, nem akarok ilyennel játszani. Pedig nem lenne rossz, sőt, kimondottan sikeresnek mondanám magam benne, mert egymás után két játékot is megnyertem, gyakorlatilag hiba nélkül. Arról nem is beszélve, hogy óriási kihívás, hogy végig tudj menni a térképen, ami 100 évben egyszer sikerül valakinek.