Tervezd meg, építsd meg és bővítsd vasúti hálózatod az iparosodás korában!
Az iparosodás fellendülésnek indul. Több munkásra van szükség a gyárakban, és több munkásra van szükség a vasúti pálya építéséhez, hogy bővíteni tudjuk vasúti hálózatunkat. Ez azonban cserébe lehetővé teszi, hogy… [tovább]
Egy ideje már felkeltette az érdeklődésem ez a játék, főleg a témájával és a doboza küllemével. Tegnap este aztán a Miskolci Gémklubban volt alkalmam kipróbálni.
Az asztalkép kimondottan szép és ízléses, a komponensek minősége egészen kiváló, mindent jó érzés kézbe venni, viszont rengeteg alkatrész és jelölő van, a szetap és a végén az elpakolás tehát nem kis meló (ráadásul sajnos itt sincsen inzert a dobozban, ezért a simítózáras tasakokkal való vacakolás még tovább nehezíti az ember dolgát), illetve rengeteg helyre van szükség az asztalon, hogy minden elférjen. Továbbá, ez a legkevésbé sem egy „filler”, tehát csakis úgy érdemes nekiülni, hogy a társaság (vagy akár csak a páros, lévén 2 fővel is játszható) rászánja a délutánt, rászánja azt a minimum 2-3 órát, amit a ki- és elpakolással együtt a játék megkíván.
Ami pedig a játékmenetet illeti: meglepő módon egészen könnyen tanulhatók a szabályai, viszont igencsak agyégetős és összetett euro, nagyon sokrétű, minden mindennel összefügg, és nagyon oda kell figyelni a stratégiára.
Egy gazdasági társaságot kell felépítenünk az 1800-as évek Ausztriájában – valamint pár környező ország települései is érintettek, pl. Sopron és Szombathely is rajta van a táblán, mint a hálózatba bekapcsolható városok. Elsősorban vasúti társaságként üzemelünk, tehát úthálózat és állomások kiépítésével terjeszkedünk, de építenünk kell gyárakat is (hogy aztán az ott megtermelt nyersanyagokat vagy leszállítsuk jó pénzekért, vagy a saját építkezéseinkhez tudjuk felhasználni, így nem kell azokat az egyre dráguló piacról beszerezni), továbbá megvan benne a klasszikus munkáslehelyezős-mechanizmus is, szóval itt aztán tényleg szinte mindent megkapunk, amit egy ilyen összetett, modern játéktól várhat az ember.
Mindemellett meg kell jegyeznem, hogy tipikus engine-building, annak minden bájával és fonákjával együtt (én kimondottan szeretem ezt a fajta játékmechanizmust): az elején nagyon nehézkesnek, döcögősnek érződik: bármibe szeretnék fogni, mindennek van valami olyan előfeltétele, amihez még szintúgy nem férek hozzá, tehát néha több körre előre meg kell terveznem a stratégiámat. Például: a második-harmadik kör táján szembesülök azzal, hogy nagyon kevés pénzem van (márpedig a pénz az szinte mindenhez kell), tehát valahonnan sürgősen pénzt kellene szerezni. Oké, akkor építek egy gyárat (arra még a jelenlegi szűkös tőkéből is futja), mert az ott letermelt és leszállított nyersanyagért lehet jó pénzeket bezsebelni. Igen ám, csakhogy a leszállításhoz ki kell építenem az utat olyan városokba, ahol az általam termelt nyersanyagra igény van. Csakhogy az útépítéshez is további nyersanyagokra van szükség, amiből nagyobb mennyiséget (hogy gazdaságilag megérje) csak előre „megrendelni” tudok, ami azt jelenti, hogy csak a következő körre fogják nekem leszállítani, azaz addig nem kapom meg, vagyis se útépítés, se leszállítás, se pénz. Rendben, hát megrendelem a nyersanyagokat, hogy aztán majd a kövi körben kiépíthessem az utakat, utána pedig leszállíthassam a nyersanyagaimat és megkapjam a nagy pénzeket. Addig persze továbbra is mindenből küzdök a hiánnyal. De szerencsére mindeközben fejleszthetem a gazdasági vonalat is, köthetek szerződéseket, ezáltal szerezhetek befektetőket, akiknek adhatok el részvényeket, ezáltal hozzájutok némi gyors tőkeinjekcióhoz (viszont cserébe a legvégén a befektető, aki így már ugyebár részvényes, lefölöz 10%-ot az összbevételemből). A pénzből persze a mozdonyaimat is fejleszthetem, ami által több nyersanyagot tudok tárolni/szállítani, VAGY ha úgy döntök, hogy egyes tehervagonokat személykocsikra cserélek, akkor növelhetem a körönkénti bevételeimet. Mondanom sem kell, az első körökben tapasztalt lassú haladás a végére igencsak ki tud nyílni (főleg, ha jól gazdálkodtam a rendelkezésemre álló forrásokkal), és az utolsó 2-3 körben már inkább a bőség zavarával küzdök (mibe is fogjak bele először, hiszen már szinte minden elérhető számomra).
…ja, és akkor még egy szót sem ejtettem a városok és játékosok befolyásáról (utóbbira szintén érdemes odafigyelni, mert pl. ha egy körön belül többször ugyanazt az akciót hajtjuk végre akkor csökken a befolyásunk, és vele az elérhető lehetőségek is), vagy a hidakról és alagutakról – amikhez, ha oda szeretnénk utat építeni, be kell szereznünk külön híd- és alagútmérnököket, na és persze ott az útépítés is több nyersanyagot kíván…
Remélem, mindezzel kellően át tudtam adni a játék sokrétűségét. :)
Amit még fontos megemlítenem, hogy a „szerencse-faktor” nagyjából a nullára le van redukálva, mivel az ismeretlen tényezők abszolút ki vannak iktatva a rendszerből: nincsenek kártyák, amiket kihúzva különféle előre nem kalkulálható hatások érnék az embert, nincs kockadobálás, ellenben minden, ami rendelkezésünkre áll, nyíltan kint van az asztalon az első pillanattól kezdve. A játékosok közötti interakció is minimális – aki tehát szereti az interaktívabb (akár konfrontatív) játékokat, annak lehet, hogy nem az Imperial Steam lesz a kedvence, mivel itt mindenki békésen építgeti a maga kis gazdasági birodalmát, és egymás játékára maximum annyiban lehetünk hatással, ha valaki előbb ér be a hálózatával egy olyan városba, amit a másik is kinézett magának, és ott előbb építi meg a gyárát, vagy szállítja le a nyersanyagát, esetleg happolja el a bónuszokat.
Nekem a tegnapi első tanulójáték alkalmával valahogy sikerült ráéreznem a helyes stratégiára, így nagy meglepetésemre még nyertem is. :)
Szóval, a játék jócskán előrébb is lépett a kívánságlistámon, és eddig (1-1 tanuló próbajáték alapján) nálam bizony körökkel veri a világelső Brass:Birmingham-et…
