Five Tribes (2014)

Imádom! Egyszerűen bármikor képes vagyok leülni vele játszani.
Tökéletes két személyes játék, amit négyen is lehet játszani, de ketten jobb.
Nagy az újrajátszhatósága. A játéktábla mindig más, hiszen mi rakjuk ki random hozzá a lapkákat. Szépek a dzsinek rajzai. Nagyon sok akció lehetőség van. Ha el is tervezel valamit, de a másik keresztülhúzza a számításaidat, akkor is rengeteg más lehetőséged marad. Nem érzed úgy, hogy esélytelen vagy, sok mindennel lehet pontot szerezni.
Nagy öröm számomra, hogy a doboznak egy szuper insertje is van. Gyorsabb így a játék kipakolása.
Mindig pozitív érzésekkel fejezek be vele minden játékot. Nagyon ajánlom. :)

Kedvencem lett ez a játék, többek között azért, mert óriási az újrajátszhatósága, és mindig az adott leosztás dönti el, hogy éppen milyen stratégiát érdemes követni, de koránt sem biztos, hogy valóban az lesz a nyerő. Sokat kell gondolkozni, és sok mindenre kell figyelni, de mégsem az az agyfárasztó előre gondolkozás, mint a sakkban, hanem az a még pont belefér kategória. Szerintem mióta játszunk vele még egyszer sem sikerült annyi pálmafát és palotát leraknunk, mint a legelső játékban, ahogy sokáig nyerő stratégiának tűnt a vezírek gyűjtése, most már az is mellékes néha. Egyszer magasan nyertem azzal a dzsinnel, amivel minden fordulóban új dzsinneket választhatok magamnak, a következő alkalommal ez is kevésnek bizonyult. Aztán máskor meg az a jó, hogy rengeteg árut vásárolok a piacról, következő alkalommal meg szinte egyet sem tudok. Tényleg csak ismételni tudom önmagam, minden játék más és nincs egy fix stratégia, ami mindig bejön, mert lehet, máshogy tettük le a lapkákat, máshogy raktuk rá a törzseket és persze más dzsinnek közül lehet választani. Többnyire ketten szoktuk játszani, szerintem nagyon jó ketten, egyszer játszottunk vele négyen, az annyiban másabb, hogy kevesebbszer jut egy emberre a sor, ezért felesleges is annyit agyalni, éppen ezért pörgősebb talán. Nagyon jó döntés volt ez a játék, nagyon örülök, hogy megvettem.

Nem dobogtatta meg a szívemet, de adok még esélyt neki.

Eredeti, színes, méretes játék, amit méltatlanul felejtett el a Kennerspiel des Jahres zsűrije. Összetett, de nem követhetetlenül bonyolult/túlbonyolított szabályok, minőségi, a szemnek is kellemes komponensek. Bár a mechanizmus absztrakt (afféle egy kör helyett négyzethálót alkalmazó mancala-hatás: egy lapkáról felvesszük az összes figurát, és amerre továbbhaladunk, mindenhol lerakunk egyet), a téma mindenhol jelen van a figurák képességeitől a helyszínek által nyúltott extra akcióig, az áru- és dzsinnkártyákról nem is beszélve. Mivel a lehetőségek száma (különösen a játék elején) akár bénítóan sok is lehet, érdemes úgy játszani, hogy nem mérjük fel az összeset, mert aki ezt teszi, az a többiek számára pokoli unalmassá teszi a várakozást. Ha nem optimalizáljuk túl a lépéseinket, akkor viszont nagyon jó, eredeti és izgalmas játékban van részünk.