Imhotep (2016)

Ezt a játékot azért próbáltuk ki, mert párom szereti az egyiptomi témát, és mert érdekesnek tűnt egy olyan Egyiptommal kapcsolatos játék, ami családi és olyan okés. Hát nekem nagyon nem jött be.
A játék arról szól, hogy köveket terelünk ki, majd ezeket a köveket egy hajóra rakjuk, és elvisszük őket a különféle helyekre, ahol a köveket lerakva különféle pontozás szerint hoznak azonnal, kör végén, vagy játék végén pontokat.
Nekem ez a játék egyrészről nagyon szűkös, másrészről nagyon nehéz az, hogy a másikra mekkora ráutaltságod van. Mivel a másik is irányíthatja a hajót, így lehet, hogy te valamit nagyon jól összeraktál, a másik bevezeti egy olyan helyre, ahol semmi pontot nem fog érni. Vagy lehet, hogy a kis hajódra ő is felavászkodik. Vagy lehet, hogy emiatt, hogy ő is fent van a hajón, egy hiperszuper kombó nem fog kijönni. Vagy csak felejtse el az ember a tervezést, mert minek azt, és az ellenfele úgy is áthúzza a terveit.
Nagyon nehéz ez a játék, mert én görcsösen jó akarok lenni benne, de közben ez a játék nem arról szól, hogy én hogyan tudok több pontot szerezni, hanem arról, hogy a másikat hogyan tudom gyengíteni a saját kockákkal. Ez teljesen más mentalitást kér, mint általában egy kompetitív játék, mert bár pontokra megyünk, nekem nagyon erős konfrontáció érzésem volt. Akkor nyerhetek, ha a másiknak rossz helyre megy a hajója, ha felavászkodok mellé, ha belerondítok az ő pontszerzős részébe. Ez pedig számomra annyira feszült érzetet ad, amivel nem tudok mit kezdeni. (talán az is benne van, hogy olyan tévképzettel ültünk le játszani, hogy ez egy családi játék…de nem az)
Az is érdekes, hogy alapvetően nincs benne szerencsefaktor (vagy ami van, az a kártyák szintjén van, ami nélkül is lehet játszani. Bár igaz, hogy a lapok eléggé tápolják az embereket), és talán emiatt is éreztem magam frusztráltnak. Nem lazít a szerencse ezen a játékon, nem ad a kezembe kockát, vagy más kártyákat, hanem csak a saját eszemmel tudok nyerni, főleg és elsődlegesen akkor, ha lenyomom a másikat.
Ez egy jó játék. Csak igazából nem nekem, mert az egész játék hangulatában azt érzem, hogy mindjárt meghalok, főleg, ha azt a hajót rossz helyre viszik. Emellett szerintem akkor jó játszani (ha már…) hogyha az ellenfelek kb ugyanannyira tapasztaltak és ugyanolyan szinten vannak a játékban. Ha ez nincs meg, akkor a tapasztaltabb egyértelműen nyerni fog, a másiknak pedig az lesz az élménye, hogy mennyire sikertelen benne. Bár valahova kerülni fognak kövek (emiatt nagyon nem maradhatsz le), mégis szerintem pontok ügyében meg le tud maradni az ember.
Szóval jó játék de csak annak, aki szereti a konfrontációt.