Grand Bazaar (2015)

Meh. Az alapkoncepció akár szerethető is lenne, pofonegyszerű tőzsdeszerű játék, ahol csak a véletlenszerűen felhúzott lapok alakítják az egyes drágakövek értékét – tehát az adás-vétel nem befolyásolja a piacot, csak a szerencse. Ez még rendben is lenne, bár így különösebben taktikus döntéseket nem lehet hozni, legtöbbször a játék írja magát – ami olcsó, abból veszünk, ami drága, azt eladjuk. Még ez is úgy-ahogy rendben lenne, lehetne ebből egy, ha nem is jó, de középszerű tőzsdejáték, de mivel minden körben legfeljebb egyet változik egy-egy áru értéke, borzasztó vontatott és nehézkes az egész, nem igazán lehet se sokat bukni, se nagy nyereségre szert tenni – nem túl sokszor játszottam vele, de emlékeim szerint egyszer se fordult elő, hogy bármely drágakő értéke akár (összesen) öttel is nőtt vagy csökkent volna a kezdőértékhez képest. És még ezt az egészet megspékelték olyan, szerintem nem túl jó szabályokkal, hogy minden körben muszáj venni valamit, vagy hogy egyszerre legfeljebb 4 drágakövünk lehet, teljesen ellehetlenítve a játékélményt. Meh.