Drakula dühe (2005)

Az eredeti játék 1987-es, nálunk a 2005-ös, felújított verzió kapható, de létezik belőle egy 2015-ös változat is, új dizájnnal (elég jól néz ki, de azért a 2005-ös sem panaszkodhat).
A játék alapvetően a Scotland Yard (Magyarországon ismertebb a Police 07) drakulásított verziója, azaz egy szereplő áll szemben a többiekkel, titkosan mozog, a többiek pedig csapatban, kooperatívan küzdenek meg vele. Először kicsit féltem ettől a felállástól, de kiderült, hogy nagyon fekszik nekem Drakula szerepe is, és vadászként a csapatmunkát is élvezem (egyébként nem vagyok egy harcos típus, jobban szeretem a kooperatív vagy a csendesen építgetős játékokat, mint a harcolós-kiszúrós típust).

A betanulójáték (még annak idején) vontatott volt, sok apróságot kell megjegyezni, de alapvetően egyszerű, logikus rendszere van, másodjára-harmadjára már simán megy a játék. A tanulást vagy az újratanulást nehezíti azonban, hogy a szabálykönyv nem logikus (vagy legalábbis nem az én logikámat követi), ha játék közben utána kell nézni valaminek, akkor előfordul, hogy egy információmorzsát 2-3 különböző helyről kell összevadászni benne.

Külcsín szempontjából nagyobb részt elégedett vagyok a játékkal: nincsen túlcsicsázva, de szép a dizájn, az elemek jó minőségűek. A tokenek dizájnja azonban sajnos nem egységes. A minikért külön piros pont, de már érik a kifestésük, mert a játék hevében könnyen összekeverhetőek a férfi vadászok.

A kivitelezésnek azért vannak hibái is: pl. Hamburg neve lemaradt a térképről, Drakula helyszínlapjai pedig eredetileg ábécérendben vannak, amit összezavar a fordítás, mert megtartották az eredeti sorrendet, a nevek viszont magyar megfelelőjükkel szerepelnek.

De akkor essen szó a lényegről, a játékélményről is:
Már az előzőekből is kitűnik, hogy ebben a játékban fontos a hangulat. Szerepjátékszerűen érdemes beleélni magunkat a karakterünk bőrébe, ez rengeteget számít az élmény szempontjából. Sejtelmes zene, drakulás poénok, némi vörösbor és néhány fokhagymafüzér társaságában sokkal autentikusabb az élmény :)

Érdekes megoldás, hogy játékosszámtól függetlenül ugyanannyi vadász van játékban: két játékos esetén egy ember irányítja az egész csapatot, aminek megvannak az előnyei (nem kell hangosan megbeszélni a haditervet Drakula füle hallatára) és a hátrányai is (nehezebb észben tartani a lapokat – a többi felállásnál a Drakulát alakító játékosnak van több megjegyezni valója). A négy vadászra egyébként szükség is van Drakula legyőzéséhez: bár nappal elég könnyű legyűrni, de éjjel, vagy ha rutinosabb játékos alakítja, esetleg a vadászok még nincsenek eléggé összhangban, akkor könnyen föléjük tud kerekedni elkerülő vagy agresszív stílussal egyaránt. (Rejtőzködéssel nagyon el tudja húzni a játékot.)

A harc rendszere először nagyon furcsa volt és randomnak tűnt, de néhány játék után rá lehet érezni és egész jól lehet benne taktikázni is, bár így is nagyon sok múlik a kockadobásokon. Az eseménykártyák tovább színesítik a játékot, és tovább növelik a szerencsefaktort. Kicsit lehetnének változatosabbak, de alapvetően rendben vannak – a legtöbbjükön találunk hangulatkeltő idézeteket is a regényből.

Összességében szeretem ezt a játékot, szórakoztató hibridje a kooperatív és a kompetitív játékoknak, szükség van benne stratégiai érzékre és jó adag szerencsére is. Kezdőknek először kicsit sok lehet az infó, de hamar bele lehet jönni, és ha az ember ráérez a hangulatára, remekül el lehet vele mókázni.

Pontosan azt kaptam, amit vártam az FF kiadótól. A Scotland Yard társasjátékot veszi alapul, legalább is, ami a játékmenetet illeti, csak ez sokkal összetettebb és agyalósabb társasjáték. A hangulata nagyon tetszik, a kivitelezés szépre sikeredett, és hosszú órákra képes lekötni az embert. Nincs két egyforma játék, és kellő kihívásokat állít a játékosok elé.

Igazából kétszer játszottam vele, inkább a társaság kedvéért. Olyan mint a Police kombinálva az Arkhammal. Mindenki egy ellen, egy mindenki ellen. Kooperatív is meg nem is. Marha jó drakulánk volt, jól megevett minket. El vagyok vele de nem kedvenc.