Dixit (2008)

Nagyon nagy kedvenc ez a játék is, szinte mindig megemlítem, ha társasok kerülnek szóba, így nem véletlen, hogy ezt is ajándékba kaptam. Imádom a kártyákat, hogy mindig tud újat adni, és minden társaságban más és más dolgok kerülnek elő.
Azt szoktam mondani, hogy a Dixitben általában én nyerek. Ez egészen addig volt igaz, amíg egy barátom családjával nem játszottunk és olyan jó hívószavak jöttek elő, mint Katona Klári, amit az anyukáján kívül szerintem nem értett senki (ne kérdezzétek, milyen kártya volt, nem emlékszem).
Óh, és mindig enyém a picsanyuszi! Utálom a rózsaszínt, de legelső találkozáskor valamiért kinéztem magamnak, és azóta mindig magamhoz ragadom, hogy a rózsaszínnel bizony én játszom.

Abszolút alapjátéknak gondolom. Gyönyörű asszociációs játék. Nagyon jó partyjáték is, de egymást megismerős estékre is jó. Családdal, barátokkal, kollégákkal… mindenhogy működik.

Nagyon szórakoztató és ötletes játék. A legelső játszma volt a legjobb, mikor még nem ismertük a kártyákat. Az illusztrációk gyönyörűek, nagyon különlegesek, egyediek. A méretük is megfelelő, kényelmes vele játszani. Minnél többen játszuk, annál jobb :)

Nem annyira maga a játékmenet az, amit megszerettem… az első találkozásom a Dixittel írókörön volt, a tanárom hozta be mindig, így nem egy novellám van, amit Dixit kártyalapok ihlettek. A játék maga kis egyszerű… szórakoztató, megismerjük egymást, kreativitás is kell hozzá, de igazából a képek azok amik az igazi varázsát adják.

Szomorú, hogy ennyivel később kezdtem játszani ezzel a remek társassal. Évek óta felbukkant mindig előttem és csak dicsérő szavakat zengtek róla. Idén végre én is beruháztam rá és csak bánni tudom, hogy ennyit vártam vele. Remek parti játék, már önmagában a képek miatt is érdemes megnézni, annyira csodálatosak. De ezt leszámítva is szuper időtöltés. Fontos ráérezni, hogy ne túl egyértelmű „mesét” találj ki az adott képhez.

AZ asszociációs partijáték végtelenül egyszerű szabályokkal (amelyeket érdemes betartani – sajnos láttam már több helyen, hogy még ezt sem a szabályok szerint játsszák), amelyekben a többiekre úgy kell ráhangolódnod, hogy olyan utalásokat tegyél, amelyek se nem túl nyilvánvalóak, se nem túl nehezek. Ha ez sikerül, és a többiek és kellőképpen ügyesen idomulnak a csoport gondolkodásához, akkor… mindenki örül. Marie Cardouat mesés képeinek fontos szerepe akkor vált különösen egyértelművé, amikor az azóta kiadott rengeteg kiegészítő kártyakészlet (különböző rajzolók munkái) elé olyan mércét rakott, amit a legtöbb nem tudott megugrani. Egyszerű, mesés, gyakran bájos, mégis gondolatokat és érzéseket keltő illusztrációi tették a Dixitet a gyerekbarát szabályok mellett akkora klasszikussá.

Anya nyelvtanításhoz használja. Kipróbálta rajtam is a DALF-om és az emelt francia érettségi, valamint angol nyelvvizsga előtt is. Működött.
Nagyon szépek a képek és sok lehetőség van ebben a játékban.

Tök jól el lehet vele lenni. :P

Nagyon jó asszociatív családi vagy partijáték. Viszonylag rövid, könnyű megérteni a szabályokat, a játékmenetnek pedig csak a képzeletünk szabhat határt. Éppen ezért azokkal az emberekkel nehézkesebb vele játszani, akik nem tudnak elvonatkoztatni, szabadjára engedni a fantáziájukat. Approved! ;)

Szórakoztató játék. Ismerni kell a másik gondolkodását. Kreatívnak kell lenni.
Büszkeségem, amikor sikerült 7 pontot szereznem egy körben – ami a maximum. Vagyis a soron következő játékos mondott egy címet, leraktuk a kártyákat. Mindenki az én kártyámra tippelt, annyira találót tettem le, csak én mutattam a helyes megoldásra.
Saját kedvenc címadásom a „Dávid, várlak!” Erre mindenki lerakott valami romantikusat. Én meg az óriást, aki épp a házakat eszi. Mondjuk mindenki rájött a turpisságra. :D